2013. szeptember 13., péntek

Élet 3 gyerekkel




Gondolkodtam kicsit, hogy erről írjak-e ? De írok, mert napokig foglalkoztatott a téma. Nem is kicsit. És azok a dolgok viselnek meg leginkább, melyeken szeretnék, de nem tudok segíteni.
Pár órára beleláttam egy 3 gyerekes család életébe. Mert meghívtak, mert tettem pár szívességet és annyira akarták már valamiképp „viszonozni”… Pedig ezerszer elmondtam, hogy ez én elméletem  úgy szól, hogy a jóság "körbejár". Én jót teszek veled, s nem tőled várok/kapom vissza a jót, hanem egészen váratlanul/kéretlenül valaki mástól. Szerintem ez a dolog így működik.

Mindegy, nem lehetett a kedves ebéd-meghívást lemondani. Az aranylón gyöngyöző húsleves mennyei volt, a rántott-pipi szintén, sült krumpli, finom friss saláták – majd az egészet túrós-meggyes házi rétes koronázta meg…
A gyerekek aranyosak voltak, a háziasszony ügyes, de arra a kis időre beleláttam az életükbe, és őszintén mondom, kissé összeszorult a szívem.

A két szülő – szerencsére pillanatnyilag mindegyiknek van állása – dolgozik, de középvégzettségűek lévén a fizetési határ lehetőség szerinti legalján foglalnak helyet.  Három gyereket nevelnek. (Magamnak azért feltettem a kérdést, hogy KELL 3 gyerek egy eléggé kilátástalan helyzetben lévő családban/világban manapság ? - De hát a gyerekek már itt vannak, vissza nem fognak bújni – fel kell őket nevelni…. )
A nagyobb kislány panaszkodik: hogy sehová nem „engedi el” anya nyaralni…a kicsi panaszkodik, hogy az anya nem vesz nekik fagyit. Pedig – fűzi hozzá az 5 éves – annyit segítünk ám! Nézd, én húztam le a sok paradicsomot ebben a ládában a kertből…

A ház a tulajdonuk, nemrég szigetelték, rendben van a tető is. De az udvar, a környezet… Nagyanyám azt mondaná: „Fut a ház…” Látszik mindenen, hogy a 24 óra nem elég a feladatok elvégzésére. A várostól kb. 15 km-re laknak, minden nap bejárni, előtte a gyerekeket szétszórni iskolába, oviba, a munkát becsülettel elvégezni, minden nap este főzni – mert a férjnek nincs lehetősége meleg ételre napközben, meg valójában olcsóbban is jönnek  ki, ha a maguk megtermeltéből főz az anya. Aztán a gyerekeket összeszedni, és a napi 8 óra + hazautazás után nekiállni az otthoni robotnak… Mert vannak állatok, mert van kert, hiszen csak abból lehet „ingyen” saját termés. Csakhogy magától semmi sem lesz. Nem terem a kert „csak úgy”… Ültetni, kapálni, gondozni, leszedni kell. Ebben a pokoli nyárban még öntözni is. A nyájnyi kecskét naponta fejni, baromfit etetni, a falu másik felében lévő gyümölcsöskertből hazahozni a termést, befőzni. Hogy egy kis pluszpénz jöjjön, a tejből sajtot készíteni…. 
A 24 órából jó, ha 3-4 óra alvásra jut ideje….

Nehezen, nagyon nehezen élnek és végülis nem elég a mindennapi gond, állandóan ott lebeg felettük Damoklész kardjaként, hogy bármelyikük állása egyik napról a másikra megszűnhet….. Rágondolni is rettenet.

Tudom, ez egyetlen egy ici-pici példa, mert ezrek élnek ma így, (meg még ígyebbül) mondhatnám napról napra, a régi jó mondás szerint kezükkel a szájuk előtt, látástól vakulásig a szó szoros értelmében robotolva….

Napokig azzal a gondolattal aludtam el, hogy nagyon nem jó az öregség, de most fiatal se szeretnék lenni. És persze másra is gondoltam. Valami olyasmire, hogy "hol a boldogság mostanában"? Lehet, hogy minden nehézség ellenére mégis (inkább) itt ??





3 megjegyzés:

  1. A bejegyzés elején kifejtett véleményed a jótett körbejárásáról teljesen egyezik az enyémmel :-) Én erre a túrázások során jutottam, amikor pl. az ország másik felén (vagy épp másik országban) önzetlenül megetetnek, -itatnak...

    Azt hiszem, nagyon más lett a világ, mint mondjuk a szüleim ifjúkorában lehetett. Ma a generációk talán még nehezebben értik meg egymást, vagy a világot, én legalábbis ezt tapasztalom.
    Ez a család, akiknél voltál, azt hiszem, JÓL él, azaz természetből lett emberhez méltóan - az egyetlen, ami ebbe nem illik bele, az a kötött munkaidő. Ez a mai világ hozománya, ahogyan a pénz uralma is, mely kényszerít a fizető állás betöltésére, főleg 3 gyerek esetén...

    Én sem tudom biztosan, kell-e manapság ennyi gyerek. Globálisan tekintve: NEM! Már annyian nyüzsgünk a bolygón... De ország szinten nézve viszont igen. Egyéni szinten nézve: úgy látszik, nekik kellett. Biztos nem egyszerű a helyzet, de ha te úgy láttad, nagyjából rendben van a családi légkör, akkor talán nem csinálják rosszul :-)

    Ez a téma valóban sok gondolatot előcsal az emberből.

    VálaszTörlés
  2. Ha jól számolom (?) - a hétvégén 4 "generációval" töltöttem el majd egy egész napot, ráadásul szüreten !
    Nem részletezném... (mert voltak benne szép pillanatok is...és ellenkezőleg. )
    A témához : feltételezem,hogy ki-ki a saját életkorától függően,- másképp' vélekedik ezekről a kérdésekről is.
    Max. egyetértek GAIA "utolsó sorával ! "
    Vasárnap kaptam az üzenetet : Aranyosfodorka számítógépe "bedöglött." - feltételezem, pár napos szünet várható.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Gaia és @x a kommenteteket, de sajna csak ma tudott megjelenni - épp a géphiba miatt...
    Gaia: ugye, azért milyen különös ez a "jó körbejér" folyamat ? Sokszor gondolkodtam rajta és örülök, ha más is így látja a dolgokat.

    VálaszTörlés