Kemény
munka, ám egyben hihetetlen öröm és szórakozás nekem ez a kálváriázás…
Állandóan
tanulok és minden új ismeretnek rettentően tudok örülni. A minap levelet
kaptam, melyben Osli kálváriájáról
készült képeket küldött feladója.
A levél tárgyának elolvasása után azt hittem, megint valami (volt már ilyen) határon túli hajdani magyar településről van szó. Ugyanis életemben ezt a szót én még nem hallottam. Sőt, ha valaki csak úgy megkérdezi, meg nem tudtam volna mondani, hogy ez egy étel/ital/növény, vagy minek a neve… Fogalmam nincs, hogy csak én vagyok ilyen tájékozatlan, vagy vannak még páran, akik most olvassák ezt a szót először… de én alaposan rákerestem a neten. Itt a leírás róla: http://hu.wikipedia.org/wiki/Osli s ebből kiderül, hogy igencsak régről ismert a neve. Aztán továbbolvasva kiderült, hogy ráadásul évszázadok óta neves búcsújáró hely is.
A levél tárgyának elolvasása után azt hittem, megint valami (volt már ilyen) határon túli hajdani magyar településről van szó. Ugyanis életemben ezt a szót én még nem hallottam. Sőt, ha valaki csak úgy megkérdezi, meg nem tudtam volna mondani, hogy ez egy étel/ital/növény, vagy minek a neve… Fogalmam nincs, hogy csak én vagyok ilyen tájékozatlan, vagy vannak még páran, akik most olvassák ezt a szót először… de én alaposan rákerestem a neten. Itt a leírás róla: http://hu.wikipedia.org/wiki/Osli s ebből kiderül, hogy igencsak régről ismert a neve. Aztán továbbolvasva kiderült, hogy ráadásul évszázadok óta neves búcsújáró hely is.
Küldőjük különös „hobbinak” hódol, gyalog járja be az ország településeit - közben fényképezve, ezt-azt. Virágokat ezrével, tűzoltó autókat, vagy házszámtáblákat. No meg házakat, érdekes helyszíneket, kálváriákat – s mindezt felteszi a netre…. Másvalaki nekilát templomokat fényképezni, a harmadik sosem-csinálta kézimunkázásba kezd hihetetlen lendülettel…. Elgondolkodásra ad (számomra) okot az is, hogy mennyi ötlettel, energiával teli idős ember van – akikre amúgy senki nem tart már igényt.
Kár….
Sok szempontból fantasztikus ez az Internet. Jó meg rossz oldalát tekintve is…. Nagyapám korában kinek jutott volna eszébe ilyesmi ? Egyszerűen lehetetlen volt, már csak fizikailag is, meg hát őrült nagy megszállottság kellett volna ahhoz, hogy valaki „csak úgy” fényképeket gyűjtögessen mindenféléről. Szerintem idejük se nagyon volt ilyesmire – még ha esetleg kíváncsiságuk és igényük lett volna rá. No meg digitális fényképezőgépük és a többi nyalánkság sem volt, ami annyira megkönnyíti (sok esetben megnehezíti) a mi életünket.
Szóval
Osli Magyarországon van.
Meg a sok,
még valamire használható nyugdíjas is.
Tudod, évekkel ezelőtt volt egy blog, lehet máig él, s én vesztettem el. Egy szekszárdi, korodbeli hölgy írta, fantasztikusan nyitott volt. Egyszer volt egy mondatom neki, utólag nagyon szégyelltem, de nem bántással írtam, s az éppen erről szólt. Mi már más világba nőttünk bele, hatalmas a lehetőségek tárháza, s aki nem fullad bele az unokázásba (akit nem használnak ki végtelenül) sokfelé tud lépni. Sok újat felfedezni, létrehozni, hisz idő, lehetőség van. Imádom az ilyen embereket!
VálaszTörlésNekem is nagyon sok nyugdíjas korú barátom van, akik nagyon aktív közösségi és alkotó életet élnek. Nem is mindig kötődik az internethez, egyik barátom nyugdíjas korában kezdett faragni és kisbútorokat készíteni. A Berkenyei faluház gondnoka könyvet írt a falu történetéről - meg is vettük a könyvét- és mesélt további kiállítás bővítési és kutatási terveiről. Sok ilyen nyugdíjas van. Reménykedem, hogy ha megélem én is hasonlóan aktív, tevékeny életét élek majd.
VálaszTörlésÉn csak mindig azon töröm a fejemet, hogy elég "hasznos"-e, amit csinálunk (mi öregek, itt össze-vissza) ? Mert ha ezzel az energiával valami sokkal hasznosabbat is lehetne csinálni, tán nem volna baj. Ámbár ki tudja egész pontosan megítélni mi is a "hasznos" ?
VálaszTörlésNekem is rettentően tetszik, amit gyűjtesz és bizony van sok tervem, de most kicsit belefulladok az unokázásba :), így suli elején! Rengeteg más időtöltést is tervezek, de..., majd meglátjuk mennyi adatik! Nem ismertem Oslit, nem vagy egyedül..., de már ismerem és köszönöm!:)
VálaszTörlés