2013. október 11., péntek

A nemszeretem vendég




Gyerekkori ismerős. Pár éve futottam össze vele az utcán – mondjuk magam is meglepődtem akkor, hogy egyből a gyerek-arca bukkant fel előttem és a festett hajú öregasszonyban azt a kislányt láttam, akivel anno általánosban jártunk együtt. Mivel a buszra várva nem volt elég időnk az elmúlt 50 évet megbeszélni, kedvesen meghívtam, jöjjön el hozzám egyszer, aztán jól kidumáljuk magunkat.

Ez meg is történt és hazudnék, ha azt mondanám, hogy kellemtelen volt. Alkalom nyílott a sok évtized eseményének, vagyis inkább a fontosabbaknak az elmesélésére, még pár képet is mutattunk kölcsönösen egymásnak. Szóval örültem neki. De azért az 50 év távollét, ami a mai és az általános iskolás-kori énünk között van, bizony elég sok. Megtudtam azt is, hogy ő valami vallási közösségbe tartozik – még szerencse, hogy nem akart „téríteni” – csak megemlítette és ez (magam sem értem) azonnal felébresztette bennem a gyanú nyusziját – aki általában csendben lapul, de ilyenkor füleit hegyezve elkezd figyelni a legkisebb  zajra is…
Aztán eltelt egy csomó idő és nem jelentkezett. Másodjára is utcai összefutás után találkoztunk. Ismét nálam kötöttünk ki, mert ő valahol a város szélén is túl a   …i szőlőhegyen lakik és egyrészt nem hívott  oda, másrészt valahogy nem is kívánkoztam túrát tenni hozzá. A magam részéről nem is igazán kívántam én ezt a „barátságot” építgetni/fenntartani…ez az őszinte igazság. De azért arra sem volt okom, hogy megbántsam, vagy valami drasztikus módon szakítsam meg ezt a kapcsolatot. Reméltem/gondoltam, majd csak visszatér a feledés homályába.

Ám csalódnom kellett. Időnként (a napokban immáron harmadszor) történt, hogy a legváratlanabb időben megszólalt a kapucsengőm, s ő állt a kapuban, mosolyogva, hogy „Hát épp errefelé volt dolgom, gondoltam benézek hozzád.”
Hát, ha valami utálok, akkor ez az !! Micsoda modortalanság így betörni valakihez ! Én SOHA nem tettem ilyent. Van telefonja ma már mindenkinek, hát miért nem lehet legalább annyit tenni, hogy odacsörgök: „Feljönnék hozzád egy óra múlva ! Nem zavarok ?”  És akkor két eset van. Ha nem kívánok vele találkozni, kitalálok gyorsan valami elfogadható és nem sértő indokot, amivel megakadályozom a látogatást. Ha pedig valakit látni akarok, akkor azt mondom: „Nem zavarsz, gyere !”  Mondom ezt akkor is, ha nem a legszerencsésebb időt választotta a látogatásra. De hadd legyen már lehetőségem nekem eldönteni, kit akarok látni és kit nem. És főleg mikor ? Mondjuk ha valami okból kifolyólag, nekem az adott pillanatban terhes lenne a látogatás – akkor meg tudom mondani, most ne gyere ! De hogy odaállni a kapum elé és hívatlanul becsengetni !!! Szerintem modortalanság, pláne, ha nem egy szoros kapcsolat tagjaként teszi ezt az illető. A gyerekek, családtagok bármikor jöhetnek, nem irritál ha akkor épp nincs elmosogatva, sőt a kanapéágy kinyitva, mert épp akkor ébresztettek a délutáni csendes-pihenőmből. Szóval van néhány ember, akitől nem veszem sértésnek az efféle „rám-törést” – de hogy egy félig-meddig idegen, ennyire neveletlen/tapintatlan legyen, azt nehezen tolerálom.

2 megjegyzés:

  1. Ismerős téma... Az a baj ezzel, hogy ha csak egy picurka ellenszenv is van benned az illető iránt, bármit csinál, irritál! Ne is magyarázd, ez így van!:)

    VálaszTörlés
  2. Lehet, hogy igazad van....Mellesleg még sejtem is, hogy mi az, ami irritált.

    VálaszTörlés