2013. október 18., péntek

Elmélkedés az étkezésről



Mióta  jobban figyelemmel kísérem  több blogban az újfajta étkezési szokásokat, divatokat, recepteket, többször is elgondolkodtam, hogy miféle változások is történtek körülöttem ezen a téren, mondjuk az elmúlt 50 évben. Mi az, amit régen nem ettem (nem is ismertem), vagy mi az, ami miatt ma lelkiismeret furdalásom lehet, vagy kellene, hogy legyen.

Nagy változás az én étkezési szokásaimban nem történt  ennyi évtized alatt – legalábbis ez az érzésem.
Tény persze, hogy  szinte minden alapjaiban változott meg, (természetesen negatív értelemben). A tej ma nem az, ami régen volt, gyanítom ugyanez a helyzet a hússal és a zöldségekkel is.
Mindent, de meggyőződésem, hogy tényleg mindent „megújítottak” az elmúlt évtizedekben, nem nagyon kapható ma már sehol olyan élelmiszer, aminek a génjeibe ne nyúltak volna bele.  Én a „bio”-ban sem hiszek, mert messziről jött ember azt mond, amit akar….

Ám mivel nap mint nap látom/olvasom, hogy „az emberek” megpróbálnak változtatni hagyományos étkezési szokásaikon, hát elgondolkodtam, hogy nem kellene-e nekem is követnem a divatot ?

Először próbáltam egy listát csinálni, hogy az étrendembe miféle „új’” termékek kerültek be: mi az, ami gyerek- és ifjúkoromban nem ettem, most pedig szerepel az étrendemben.

Tejtermékek:
Tej, vaj, sajtok, túró, tejföl, tejszín régen is szerepeltek az étrendemben.
Viszont régen nem ettem margarint, növényi „tejszín”habot, Túró Rudit, laktózmentes tejet.

Húsok:
Ebben semmi változás nincs, vagy szinte semmi.
Pulykát régen sem ettem és halat sem. Most sem eszem.
Marad  csirke-, disznó-, marhahús.
Felvágottakat régen nem ettünk, csak házi készítésű disznóságot.
99 %-ban most is ezt eszem, a legritkább esetben veszek felvágottat,
éves fogyasztásom ezekből nem éri el a 0,5 kg-ot.

Tésztaféle:
Egyedül a pizza és a bolognai makaróni került az étlapomra, mint újdonság.
Csak a hagyományos tésztaféléket eszem, süteményt is nagy ritkán készítek új recept szerint. És nem mondanám, hogy a heti menümben túlteng a tésztaféle. Sokszor elmúlik egy hát is teljesen tészta nélkül.

Zöldségek:
Talán itt a legnagyobb a változás. Tekintve, hogy megjelentek olyan növények,
melyek régen teljesen ismeretlenek voltak. Ezeket párolva, salátaként, rakottan,
ilyen-olyan módon elkészítve szeretem. Pl.: kínai kel, cukkini, brokkoli, pattiszon, padlizsán.
Nem igazán ide passzol, de: eszem rizst, ill. nagyon szeretem az árpagyöngyöt
és sokszor ezzel helyettesítem a rizst különféle ételekben, vagy újabban kölest is 
használok erre a célra.

Gyümölcsök:
Újdonság a narancs, grape fruit, kiwi, banán, áfonya.
A többi gyümölcsféle gyerekkoromban is elérhető volt. Tény, hogy a régi fajták eltűntek,
az akkori ízeket ma már szinte nem lehet semmiben megtalálni.

Sütéshez-főzéshez nagyjából fele-fele arányban használok napraforgó olajat és disznózsírt.
A befőtteket, lekvárokat cukorral teszem el.
Egyáltalán nem használok műédesítőt. Újabban egyszer-kétszer már vettem nádcukrot
(Rohadt drága. Nem is tudom, miért vettem? Tán divatból….) 
Teaédesítéshez többnyire mézet használok. Habár mióta én is tudok tökéletes méz-szerű cukorszirupot előállítani, sokszor felmerül bennem a gyanú, hogy némelyik mézet talán nem is a méhecskék csinálták.
Saját gyártmányú és nem konzerv dolgokat eszem, vagyis befőzök, savanyítok s.k.
Tartósításhoz nem használok vegyszert.
Egy ideje magam gyűjtötte gyógyfüvekből iszom csak teát.
Újdonság a kenyérsütés, nálunk otthon ez nem volt szokás. Ehhez igen sokféle magot használok, ami régen teljesen hiányzott az értrendemből.
Ami miatt néha lelkiismeret furdalásom van: néha használok u.n. „húsleves” kockát, ill. Vegetát. (Bár ez utóbbi most megpróbáltam saját gyártmánnyal helyettesíteni és meglehetős sikerem van vele.)

Nassolás:
Ami régen nem volt: aszalt gyümölcs, ill. csak az étcsokit szeretem
(habár az ajándékba kapott egyéb csokikat is befalom…)
Igen ritka eset, hogy én magamnak csokit vegyek…
Imádom a sótlan földimogyorót, de mértéktelen fogyasztása túl költséges,
tehát óvatosan bánok vele, ha veszek néha 1 kilót. (Metróban)


Namármost, a nagymamám hasonló étrenddel 86 évig élt. (Igaz a nagyapám meg csak  68-ig...)

Nem tudom, akkor nekem miért kellene most áttérnem valami másféle étrendre. Hol a garancia, hogy amit abszolút bio-nak, csodálatos hatásúnak tartanak, az valóban az/olyan. Nagyon sokszor az az érzésem, hogy a mindenféle étkezési divatirányzatok/akciók/ csak arra jók, hogy megtöltsék annak a zsebét, aki azokat termeli, vagy forgalmazza. Mindig morgok magamban, ha látom, hogy valamit kétszeres áron bio-nak hirdetve próbálnak eladni. Először is semmi garanciám nincs arra, hogy az árut hirdető nem hazudik, hisz semmiképp sem tudom ellenőrizni, honnan való a termék, másodszor meg amit ma feldicsérnek valamiért, azt holnap sárba tapossák és szemétnek mondják. Emellett szemérmetlenül sokat kérnek azért a 3 betűért....
Hát igazodj el, akkor ebben a világban….


Hippokratész mondása ugye úgy szól, hogy:  „Táplálékod legyen gyógyítód”
- ne legyen túl sok a kalória, ezen belül: cukor, állati eredetű zsiradék,
- ne legyen túl sok a só ill.
- legyen elégséges (bőséges) élelmi rostanyag.

Ha belegondolok, a fentiekből is össze lehet állítani egy ilyen irányelveket követő étkezési rendet. Az arányok a fontosak. Pl.: legyen többször rakott kelkáposzta és kevesebbszer diós-metélt.  :-)
Szóval én maradok annál, amit évtizedek óta megszoktam. Nem utolsó sorban anyagi okokból is.
                                                    *****************


Itt pedig néhány gondolat, ami talán bizonyítja, hogy a túlsúly nem csak, vagy nem is elsősorban  a táplálékon múlik:

„Az a zsírtöbblet, amelyet a testem (a belső világom) és a külvilág közé felhalmoztam, azt jelzi, hogy tudat alatt el akarom magam szigetelni, vagy belém szorultak, bennem rekedtek bizonyos érzelmek, amelyeket látni sem akarok. A kövérségemmel  védelmet keresek, a súlytöbbletet a gondolataimmal fokozatosan halmozom fel. Szakadék van köztem és a külvilág között. Így akarom elrejteni magamban a sebezhetőségem miatt kialakult bizonytalanságot, és így akarom elkerülni, hogy megjegyzésekkel sértsenek meg, vagy olyan helyzetbe kerüljek, ami kellemetlen számomra.
Túlsúly annak is lehet a következménye, hogy mindent birtokolni akarok. Egoista vagyok, és bizonyos érzéseket nem vagyok hajlandó elengedni. Kövérség esetén lehet szó az egyensúly felborulásáról, vagy a környezetemmel szembeni lázadásról, esetleg olyan helyzetekre, mozzanatokra történő reagálásról, amelyeket látni sem akarok, vagy amelyekre nem szívesen emlékezem. Az élelmiszer érzelmi táplálékot jelképez számomra. Mértéktelenül eszem, hogy az érzelmi űrt betöltsem, vagy kompenzáljam a sikertelenséget, ami engem érzelmileg "elszigetel". 

Valószínűleg mind érzelmi, mind anyagi téren bizonytalanságban élek, és tudat alatt arra van szükségem, hogy elraktározzak dolgokat, nehogy bármiben hiányt szenvedjek.

A hiányérzet eredetét valószínűleg a gyermekkoromban kell keresni. Főként az édesanyámmal lehet kapcsolatos, mivel ő jelképezi számomra a közvetlen kapcsolatot a táplálékkal és a túléléssel.  A kövérség gyakran érzelmi sokk vagy nagy veszteség következménye, a megélt hiányt, ürességet, igen nehezen viselem. Gyakran előfordul, hogy egy szeretett személy eltávozása, elvesztése miatt érzem bűnösnek magamat. Keresem életem célját, valami jót szeretnék véghezvinni. Nehezen találom, foglalom el a helyemet a világban a szavaim vagy cselekedeteim által, ezért a testemmel akarok teret nyerni magam számára.
Kinézetemmel, külsőmmel kapcsolatosan is alulértékelem magam. Egy kisebb "tökéletlenség", testi hiba vagy pár felszedett kiló számomra hatalmas jelentőséggel bír, és már nem vagyok képes meglátni és értékelni magamat. Mivel minden figyelmemet a hibákra összpontosítom, a testem erre csak még több hibával, előnytelenséggel és súlyfelesleggel fog reagálni, hogy ráébredjek arra, mennyire szigorú vagyok magammal szemben, és mennyire sokat ártok magamnak a negatív gondolatokkal.

A diétával kombinált testmozgás nem lesz elegendő, rá kell ébrednem a túlsúlyom valódi okára. Legyek akár gyermek, akár felnőtt, mindenképpen tudatosítanom kell magamban, hogy elutasítom saját magamat. Az is lehet a benyomásom, hogy korlátozott vagyok az életem bizonyos aspektusaival szemben, vagy azzal kapcsolatosan, amit el akarok érni. Ez a korlátozottság érzése lesz a testem "kiterjesztésének", és túlsúlyának az oka. Ha olyan ember vagyok, aki felhalmozza az érzelmeit vagy dolgait (tárgyak), akkor a testem szintén erre fog törekedni, zsírok formájában.”(http://egeszsegradtalalt.blogspot.hu)

 Kép:






3 megjegyzés:

  1. (Lehet,hogy az átvonult (?) hidegfront miatt ?- eléggé pocsék napom volt, vagy ki tudja ?- "laposra aludtam magam."
    A témához most csak annyit : (nagyszülőkhöz) bár történtek akkor is "világesemények," nem hiszem,hogy ennyire stresszes életet éltek volna.
    Nem sorolom,pl. nem tévéztek és nem neteztek (!) - nem dohányoztak,nem ittak (mint pl. én) - ha jól tudom, nagymamád "nem dolgozott" (-értsd:munkahelyen)
    Tudtak (?) őszintén hinni "valamiben," pl. Istenben (?)
    Más : szerintem már a fogantatás előtt ki-ki sorsa eldőlt. ( kitárgyalva) - a többi már csak "hab a torta tetején."

    VálaszTörlés
  2. Jó volt olvasni a részletes írásodat. Nincs veled semmi gond! Mi sem kezdtünk volna "új életet", ha nem jön közbe az, amin változtatni kellett és többek között magunkba szálltunk, vizsgálódtunk. Sajnos, nálunk nem volt ilyen jó az étlap, iszonyat mennyiségű édességet ettünk, pedig a szüleink nem szoktattak rá minket. Abban a világban nem futotta ilyesmire. Nálunk. Egyébként meg, senki nem tudja, hogy van kódolva, mi használ, mi nem! A bio, nálunk tényleg bio, mert itt terem, nem megyünk utána. Amit megveszünk, sosem fogjuk tudni, hogy miből van, hol termett! Nekem a disznóhús durva, pedig hizlaltunk is, vágtunk is... 20 éve nem megy. Az öregjeink valóban hittek, disznózsírt ettek, meg ami volt és bizony mértékkel ittak is és ha megúszták a háborúkat, eléltek 80 évig is! Ki érti ezt?

    VálaszTörlés
  3. Igen, az a fájdalmam, hogy a zöldség-gyümölcs zöméről sajnos nem tudom honnan való - bár most, hogy megnyitott a Búza téri kispiac, itt tán nagyobb az esélyem arra, hogy hazait veszek.
    A húsevéshez pedig annyit, hogy én bizony nem viszem túlzásba - de könnyen vagyok én az 1 személyes háztartásommal, férfiember és gyerekek nélkül....

    VálaszTörlés