2013. november 9., szombat

5 let

Mikor vettél utoljára kockatésztát ? Tudod-e az árát ? (a legolcsóbb 4 tojásos, fél kg. 300.- Ft) Én a napokban vásároltam, s ennek kapcsán meditáltam el azon, miképp van arányban az ár az árúval ? Mert kicsit sokalltam…
Épp „véletlenül” volt egy kis szabad időm  és volt  itthon tojás, liszt  is, nekiálltam és csináltam fél kg. lisztből, 4 tojással, én is kockatésztát. Nem tartott egy órát...
Ha van kedved, próbáld ki ! Nem hinném, hogy megbánod.


 

Van egy egyszerűbb tésztanyújtó kis masinám (olyan kézzel-tekerős) de talán csak a sodrófával is ki tudtam volna nyújtani megfelelő vastagságúra a tésztát. S miközben ezzel foglalatoskodtam, eszembe jutottak a következők.

Amikor én még kislány voltam, nem volt kész tészta. (Vagy ha volt, mi olyant sosem vettünk.) Nagymama mindig saját maga gyúrta, nyújtotta, vagdosta a tésztát. Hogy mennyivel másabb volt az íze, az állaga, az kiderült ennél a most készített tésztánál is, mert már-már elfeledtem…

Még arra is emlékszem, hogy az én takarékos Nagymamám a tészta főzőlevét sose öntötte ki (hisz valamennyi liszt maradt abban) és vagy a mosás után keményítéshez használta, vagy pl. hagyma- vagy rántott levest főzött belőle.

Manapság senki se vacakol már otthon az ilyen házi élelmiszerek előállításával, mert „nincs rá idő”. Esszük-vesszük a „bótit”, (tele tartósítóval) és ami ennél is nagyobb baj, a lányok (és esetleg fiúk) egyrészt példát se látnak (mint én anno), és sehol sincs módjuk megtanulni azokat az alapvető konyhai műveleteket, melyek ismerete – szerintem – senkinek sem válna kárára. Én nem tudok olyan mamáról a környezetemben, aki főzni tanítja a lányát. Egyszerűbb telefonon rendelni egy pizzát.

Nem írom, azt, hogy egy ember, aki nem tud kenyeret sütni, az nem is igazán életképes ember, de valami hasonlót gondolok…
De! De! De… újabban igencsak intenzíven gondolkodom azon, hogy én az efféle gondolkodásmóddal olyasmi lehetek egy fiatal számára, mint amilyennek én a dinoszauruszokat látom…
Nem dolgom megítélni, hogy ez most jó, vagy rossz. Én – visszatekintve – minden nehézségével együtt, el nem cserélném az életemet egy mai fiatal életével…




Utóirat: az egész pedig azért szerepel a blogban, mert én igenis annak örültem, hogy tudok még  tésztát gyúrni........😀


 

4 megjegyzés:

  1. Én is úgy vagyok vele,hogy (-magam sem tudom miért és hogyan-) "semmi gondom" a szétválasztással. (Főleg húslevesbe - levébe-teszek tojás sárgáját.)(Na meg a tatárbifsztekbe ! )
    Más : bár másoknak bizonyára ismerős lesz, párszor láttam már egy szűrőhöz hasomló szétválasztót,- gondolom edényrészlegen (?) lehet kapni.

    VálaszTörlés
  2. Jav. : (most ébredtem...) hasomló = hasonló
    Más : d.e. láttam (félálomban) valamilyen tv. műsorban ételek fényképezését. (valahogy a fotókon szebb az étel...) Pl. A friss süteményt (valamilyen kifliszerűség volt) hajlakkal fújták le, állítólag attól lesz csillogó. A tejszínhabot borotvahabbal helyettesítik. Na, a többit elfelejtettem. Így aztán ne keseredj el,ha a lefotózott ételed nem oly' látványos.

    VálaszTörlés
  3. Hát ez nagyon ötletesen vicces, jót kuncogtam rajta :-)

    VálaszTörlés
  4. Gaia: Csak azt nem tudom kitalálni, hogy egy ilyen ötlet miképp is merül fel bárki agyában ? Mert az enyémben tutti, hogy sose fordulna meg...

    VálaszTörlés