2013. november 15., péntek

Idézetek – elgondolkodásra ajánlva.



Egész véletlenül pillantottam rá valami keresés közben a hírre: „Elhunyt Reini néni” http://www.parokia.hu/hir/mutat/4958  (Gyökössy Endréné) – s azonnal eszembe jutott, hogy van nekem a már évekkel ezelőtt távozott férjétől http://hu.wikipedia.org/wiki/Gy%C3%B6k%C3%B6ssy_Endre két ajándékba kapott könyvecském is, s abban hajdanán olvastam igen szép gondolatokat. Most elővettem, átlapoztam. Küldök nektek néhányat ezekből:

*Mosolyra majd mindig mosoly a válasz, s ettől még mosolygósabb lesz a mosolyunk. Ha nincs, akire otthon lehetne mosolyogni (de ha volt, akkor is) vidd a mosolyod a munkahelyedig, valahogy úgy, mint az az ember, akire azt mondják a munkatársak: „Ha belép hozzánk, kisüt a nap.”

*Aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni, az ne csak a gonosztól tartóztassa meg a nyelvét, hanem tudjon megszólalni jó szóval – ahányszor csak tud – mert minden jó szó visszaverődik, mint tükörről a napsugár és tündökölni kezd körülöttünk az élet.

*Amikor a körülményeken nem tudunk változtatni, még mindig lehetséges egyféle változás: saját magatartásunk, a magunk hozzáállásának módosítása a körülzártsághoz. A szorongattatások között csak magunkon tudunk változtatni.

*Azt mondod, te egy kis névtelen, hétköznapi emberke vagy. De nem vagy te szegény ! Tudod te, hogy milyen gazdag vagy ? Adhatod magad, adhatod például a figyelmedet…

*A mákszemből nem nő ki platán, a bojtorján magjából fügefa, a halikrából elefánt, a viperatojásból nem bújik ki galamb, a hazugság és hamisság vetéséből nem nő ki igazság !

*Általában azokat a legnehezebb elviselni, akik közel állnak hozzánk. Az eszkimókkal igazán jóban vagyok ! A tűzföldi indiánokkal semmi bajom. A baj mindig a hozzánk egészen közel állókkal van.

*Nem arra való a vállunk, hogy csupán felhúzzuk: „Ez már csak így van, ez a sorsom.” – hanem arra való, hogy vállunkat nekivessük az életnek és egymásnak s arra, hogy azon a vállion a kereszteket is eltudjunk hordozni.

*A világ egyik fele éhezik, a másik fele meg iszonyatosan kövér. Erről is lehetne gondolkozni nem esszük-e el mi a világ másik felének a mindennapi kenyerét ?…

*Hány percet szoktál egy nap imádkozni ? Mikor dicsőítetted Isten utoljára anélkül,  hogy kértél volna Tőle bármit is ? Mikor köszönted meg például, hogy mi már nem olyan országban élünk, ahol éhezni kell  ?

*Viselheted a sorsodat úgy, mint egy púpot, de akkor összeroskadsz. Vagy úgy, mint keresztet és akkor ember leszel. Mire megöregszel, rájössz, hogy nem te hordozod a keresztet, hanem az hordoz téged.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése