2013. november 13., szerda

Ősz

A házam fala, a levelekből összeállított  mandala, meg egy vers:
  
Dsida Jenő:   Őszi dal



Őszi levélke

Őszi szél hajtja,

Nyitva az ablak,

Berepül rajta;

Sápadt kezemre

Leül pihenni...

Pihenj levélke

Nem zavar senki!



Amíg ringatlak,

Amíg becézlek,

Aludj és álmodj

Tündérmeséket;

Aztán menj tovább

Csendesen, halkan...

Hogy itt tartsalak,

Nincsen hatalmam.



Te előtted már

Lehullt a fátyol

Arról a titkos

Sejtett világról,

Ahonnan senki

Vissza nem tért még,

S viszontlátsz sok-sok

Levéltestvérkét.



Lesznek közöttük

Kikért remegtem,

Kik után vágytam,

Kiket szerettem

S kiket a zord ősz

Elragadt mégis...

Súgd meg nekik, hogy

Megyek már én is...

5 megjegyzés:

  1. Ami azt illeti, a miénk is nagyon hullik,hagyján - (okát nem értem) a levelek lehullanak, de a száruk az nem ! - és emiatt többet kell(ene) görnyedezni...
    ...és valahogy nem egyformán sárgul/pirosodik,van ahol még "életerős" zöld.
    A feketerigók meg megérkeztek... és eszik a kék bogyót.

    VálaszTörlés
  2. Jól néz ki a levélmandala. Kár, hogy nálunk már a vadszőlő lehullatta az összes levelét.

    VálaszTörlés
  3. A levélmandala rendkívül megkapó - le is mentettem, jó lehet még háttérképnek :-)

    VálaszTörlés
  4. Mindenkinek köszönöm a dicséretet !

    VálaszTörlés