2013. november 16., szombat

Pécsi botlókövek (Stolpersteine)

(Az anyag utólag kiegészítve a 2014-ben átadott botlókövekkel!)

Kedvelt blogomban pár napja olvastam erről a szomorú évfordulóról: http://wangfolyo.blogspot.hu/2013/11/kristallnacht.html  s ennek kapcsán jutott eszembe, hogy Pécsett is van a zsidók deportálásával kapcsolatban néhány – nem sok – emlékhely.
Gondoltam összegyűjtöm, legyenek egy helyen, bár nem kerestem utána, s lehet, másnak is eszébe jutott már. (Nem baj, ha igen, mert akkor két helyen is meglesz…)

Pár soros történelmi áttekintés: „….május 8-án  megkezdődött a mai MÁV-bérház alig két hétig tartó gettóvá alakítása. Május 20-ra több ezer ember zsúfolódott össze a komplexumban.…A területet csak engedéllyel vagy munkavégzés céljából lehetett elhagyni, nem volt közvilágítás, az orvosi ellátást is a gettón belül oldották meg, ahogy központi konyhát is létrehoztak. Az élet kínkeserves volt, hiszen több ezer ember zsúfolódott össze ott, ahol csak százaknak jutott volna megfelelő hely….… nem tudható biztosan, hány zsidó élt a gettóban, számuk 2.700 és 3.400 közöttire tehető. Az viszont bizonyos, hogy június végére a pécsi gettó a dél-dunántúli régió „zsidótlanítási” gyűjtőhelyévé, bevagonírozási központjává vált……június 29-én a gettó lakóit összehangolt rendőri és csendőrségi akció keretén belül kísérték át a Lakits-laktanyába (egykori épület az orvosi kar főépületével szemben, a Szigeti út déli oldalán), ahol német katonák vették át őrzésüket. A környező települések zsidóival együtt 5000 ember zsúfolódott ott össze alig elviselhető körülmények között…Pécsről július negyedikén vitték el a zsidókat marhaszállító vagonokkal Auschwitzba. A legtöbbjüket azonnal elgázosították, kis részüket – a fiatalokat, az életerős férfiakat – munkaszolgálatra fogták.…1945 márciusában tértek vissza a városi zsidó lakosság első polgárai….a Pécsről elvittek alig tizede tért haza..”

Magam is érzem, ezek olyan sokszor ismételt szavak, hogy hovatovább elvesztik jelentőségüket, nem sír  ki belőlük a fájdalom, nem kiabál  ki belőlük a „sohatöbbet” tiltakozása. Mi kellene ahhoz, hogy az emberek agyába mindörökre bevésődjön az ötödik parancsolat ?
Ma, miközben végigjártam a botlóköveket, egyfolytában olyan érzésem volt, hogy ezek a bronz-lapocskák előbb utóbb besüllyednek az aszfaltba és mindörökre eltűnnek. S ki tudná megjósolni, meddig állnak a szobrok? Pedig  talán nem lenne baj, ha legalább a figyelmeztető jelek megmaradnának...

 
Emlékmű a volt gettó falán
 
Deportáltak emlékműve a vasútállomáson
Gyerek áldozatok  emlékműve a Fürdő utcában, a zsinagóga közelében
Deportált cigányok emlékműve a Búza téren

Lánc utca 6. Stark Károly

Munkácsy M.u. 5. Böhm Jenő

 Papnövelde utca 10. Lénárt Franciska


Szigeti út 35.(lebontott Lakits laktanya)
Sárközi Mária-Maris, Petrovics Sándor, Petrovics Károly és Petrovics Mihály



2014-ben készült botlókövek:



Anna utca 22. Roder Judit

Szt.Mór utca 12. Sommer György és Sommer Éva

2 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. A link itt olvasható: Lénárt Franciska

      Köszi, hogy felhívtad rá a figyelmemet, nem olvastam.Sajnálatos módon a neten sehol sem található meg a pontos cím, csak az, hogy Papnövelde utca.....majd próbálok nyomozni utána, s kiegészíteni az anyagomat.

      Törlés