2013. december 4., szerda

Formálódunk. Meddig ? Milyenné ?



Der Planet in uns - Wie die Erde den Menschen formte / A bolygó bennünk – ahogy a Föld az embert formálta  - ez volt a címe egy csoda érdekes filmnek és ha adná valamelyik magyar nyelvű tévéadó, ajánlom a megtekintését.

Nagyon valószínű, hogy nekem – csak úgy magamtól - eszembe nem jutottak volna ezek a dolgok soha. Pl. hogy vajon  miért csuklunk ? Nos, a csuklás egy korábbi evolúcióból fennmaradt jelenség, a tüdőshalak és egyes kétéltűek kopoltyújukon keresztül vizet nyomnak át, közben légcsövüket lezárják a  víz áramlása elől. (Az anyaméhben csuklik a magzat is.) Ezt tehát a kétéltűektől „örököltük”.
Miért történik meg az mindenkivel néhanapján, hogy épp csak elszenderedik, és nagyon hirtelen, teljes testében összerándulva felriad ? Mert a hajdan fán élő majmok számára igen fontos volt a biztonságos helyen való elalvás, ugyanis ha egy rossz mozdulat miatt elvesztették az egyensúlyukat s a földre pottyantak, könnyen az éjszakai ragadozók áldozatává válhattak.
Miért van az embernek olyan képessége, hogy felhőbe, árnyékba, stb. „arcot” lát bele ? Ezt is abból az időből hoztuk, amikor az erdők sűrűjében, a közvilágítás nélküli dzsungelekben igencsak előnyös volt, ha valaki a lombok tarkájában meglátta egy oroszlán fejét s meg tudta különböztetni a kesze-kusza ágaktól, s aztán még időben menekülőre foghatta a dolgot.
Miért „áll fel a szőr” az ember hátát, ha valaki körömmel karmolászik egy fémes felületet ? Mert az a hang egyfajta majomős, gyereket figyelmeztető, riasztó hangjára emlékeztet.
A kitartó futásról:  (lásd marathon, de egyébként is…) a nagyvadak nem képesek hosszú távon kitartóan rohanni, így az embernek nagyobb esélye volt a túlélésre, ha erre képessé vált.
Avagy egy teremben elhelyeznek 4 festményt. Az egyiken valamilyen tengeri részlet, a másikon sűrű dzsungel, a harmadikon havas, zord táj, a negyediken lankás zöld dombok, kisebb erdőkkel, ligetekkel  - látszik. Számtalan helyről származó, sokféle korú és természetesen mindkét nemű  embert megkértek, mondja meg melyik kép tetszik a legjobban  ? Majd azt is megkérdezték a válasza után, hogy miért épp az ? Kivétel nélkül mindenki a dombos, barátságos tájképet választotta. És mindegyikük válaszában szerepelt, hogy az olyan „élhető, biztonságos vidéknek” látszik.
Igen, amióta csak létezünk, folyton figyelnünk kellett, hogy megóvjuk magunkat a veszélyektől – és …azért úgy tűnik valamiképp sikerült is.
Habár, kísértjük az Istent: mászkálunk mélységekben és magasságokban – olyan helyeken – melyek „meglátogatására” nem vagyunk jogosultak valójában. De nem tudunk nyugton maradni. Valószínű ez vitt (visz) előre minket.
Még áldozatok árán is érdemes próbálkozni, kísérletezni – mert hátha egyszer mégis csak sikerül….

Érdekes dolgok ezek – szívesen nézek/hallgatok ilyesféle ismeretterjesztő filmeket, hiszen valójában észrevétlenül tanulok általuk.

1 megjegyzés:

  1. Feltételezem,hogy a címben olvasható formálódunk,meddig,milyenné ?-kérdésre nem csak a mi életünkben,hanem még jó sokáig nem lesz válasz,és ha így folytatódnak a dolgok,-ahogy- lehet, hogy az utánunk jövők már állatkertben sem nagyon fognak látni pl. majmot.
    Persze,nem kritika,hogy nem soroltad fel az összes majomtól származó tulajdonságunkat, értsd : pl.van a vízimajom -elmélet is !-majd esetleg keress utána a neten,- igaz,(írtad régebben) benned van egy bizonyos fokú "félelem" (?) a víztől.:-)
    Egy érdekesség : eléggé friss hír (?) kb. új emberi testrészt fedeztek fel!- (valamilyen ínszalagot)- az ilyen kutatásoknak nagyobb értelmét érzem,mint visszamenőleg a majmok viselkedését tanulmányozni. Bár pl. érdekes megállapítás : a majmoktól örököltük a kommunikációnk alapjait. (Bár én régebben is ajánlottam pl. a "testbeszéd"fontosságát,-ha nem is a majmoknál !) És hogy a hasonlóságunkat(?)tovább erősítsem : a majmok is kerülik a bunkó embereket !(erre is vannak vizsgálatok)
    Zárszó: a kedvelt mondásom (plagizálás) Az ember egy tollatlan állat.

    VálaszTörlés