2013. július 31., szerda

Mit tehet egy anya ?



Nagyon régen nem találkoztunk és valójában „annyira” sosem voltunk jóban. Évekig együtt dolgoztunk aztán ő elkerült tőlünk. Pár év korkülönbség van csak köztünk, „családi állapotunk” is hasonló (=ő is egyedül él már) viszont – tőlem eltérően - neki van egy imádott, 35 éves fia, két kis fiú-unokával. Emlékszem a kisfiára – tisztára apja, mondhatnám olyan „szerelem-gyerek”  volt – szép fiatalember lett belőle.
És most itt sír az anyja, tehetetlenül és kétségbeesve, és  tőlem (!?) kér tanácsot.

Mert nem mer/akar/tud szólni se a menyének, se a fiának…csak a bajt látja napról napra közelegni….

Ugyanis ez a szép kisfiú most egy 35 éves húshegy. Majd 190 cm magas és 110 kg. A „kismenyem” meg – egyelőre úgy tűnik – „tesz az egészre”….. Pedig egyik sem primitív, anyagilag sem indokolt az egészségtelen táplálkozásuk és a rosszul szervezett életük. A férj dolgozik, nem is keveset, plusz munkákat is vállalva.  Az asszony egyelőre otthon van a két gyerekkel. „Kifolyik kezéből az idő” – mondja a kolléganőm….és én (sajnos) tudom, mit ért ez alatt.

Egész nap otthon van, de sokszor csak valami gyorskaját hozat a férjével, amit csak be kell dugni a sütőbe/mikróba. A gyerekek is többnyire konzervkajákat esznek. A kert nyakig gazos, megművelve, rendbe-téve csak ott van, ahol a „kisfiam” munka után még képes rendet tenni. Jó, egy asszony ne kaszáljon füvet (bár egy fűkaszát én még 60 éves koromban is simán tudtam kezelni) – ne ő metssze meg a szőlőt, permetezze a gyümölcsfákat, vagy vágja fel a  tűzifát. De a veteményest vagy pláne a pici virágoskertet talán azért mégiscsak meg tudná csinálni, rendben tudná tartani ??? A lakásban többnyire  csak  a „kisfiam” takarít, és azt a műveletet, hogy felkelés után az ágyat be szokás ágyazni, hát azt valahol a kismenyem nem tanulta meg….Bármikor megyek hozzájuk, „fut a lakás”….

De mindezek a körülmények tán nem is „veszélyesek” – hiszen sokan képesek rendetlen lakásban élni, vagy akár a szülői ház rendjét feledve, az új (kényelmesebb) életformához idomulni. A baj az egészségtelen étkezés és a mozgáshiány. Mert  az nem igazán sport, hogy munka után a ház körüli munkákat elvégzi valaki, majd degeszre tömi a hasát valami hozatott pizzával és holt fáradtan ágyba dől….

Mondd, kinek szóljak ? Attól reszketek, a „kisfiam” annyira felnőtt már, hogy a legjobb szándékú figyelmeztetésemet is az életébe való beledumálásnak tartaná. Amúgy meg nem hiszem, hogy ő nem néz tükörbe és nem tudja lelke legmélyén, hogy valamit változtatnia kellene…. Felnőtt, értelmes ember ! És mégse tesz semmit...Tehát ha szólok, ezzel a legjobb szándékom és szeretetem ellenére is, csak ráerősítek a lelkiismeret-furdalására. Ha menyemnek mondom, megsértődik. Hát még csak az kellene, hogy a gyerekeket „büntetésből” megvonja tőlem…


Mondd, mondd meg mit csináljak ?


Néztem, ahogy sír.

És nem tudtam mit tanácsolni.

Ilyenkor gondolom, talán nem is akkora tragédia, hogy nekem nincs gyerekem.


2013. július 30., kedd

Szúnyog meghatározás




Igen, elismerem, ezek nagyon vacak képek - de hát sajnos, a 17 próbálkozásból még ezek lettek a legjobbak...Ez az az átkozott két szúnyog, melyekről pár napja írtam. A fürdőszobban sikerült úgy lecsapnom őket, hogy nem "vasalódtak ki" teljesen. Gondoltam megpróbálom lefényképezni és beazonosítani. (Mindig reménykedem, hogy sikerül egy makró - de nem.... Soha...)  
Szerintem az első, az egy "gyötrő szúnyog" - milyen jó kis nevet adtak neki...
A másik meg - hát igen, aranyos kis lepkeformájú szárnyakkal - a lepkeszúnyog.

Na. Most már legalább tudom, hogy mit kell átkozni.

Ez meg két "rendes kép" (rendes géppel) a tettesekről:  
(innen: http://elsosegely.blog.hu/2012/05/06/azok_a_franya_szunyogok 
http://www.mege.hu/tudastar/2/47/lepkeszunyogok-csaladja )




2013. július 29., hétfő

Jánosbogárka



Vasárnap délelőtt nagyon szeretem (máskor is persze) az Eviva rádiót hallgatni. Ebéd előtt szalonzenét adnak – amiről nekem mindig a gyerek és ifjú korom jut eszembe. Pár évvel ezelőtt már írtam egyszer a szalonzenéről, de ma, amikor megint az egyik kedvencemet hallottam, újra eszembe jutott – sok más egyéb szép emlékkel együtt…
„…Nem is tudom, milyen lett volna egy vasárnapi ebéd a Nádorban szalonzene nélkül…
És igen, a szóhoz épp emiatt társult egy meghatározó illat. Nem tudom egy szóval leírni, csak körülírni: volt ebben a hölgyvendégek parfümillatától kezdve, a konyhából átszivárgó étel illatán át az öreg bútorok kicsit poros szagáig minden. Aki ismerte, tudja miről beszélek, s azt is tudja, hogy lehetetlen meghatározni. Mennyire hiányzik ! A Nádor elvesztése nekem majdnem annyira fáj, mint egy rokon halála. A múltam egy darabja tűnt el vele, mindörökre.

(Sajnos, nagyon sajnos, nincs a Nádor étterem még élő korából egyetlen fotóm sem. A gyűjteményemben ezt az egyet találtam, ami már a szétdúlás utáni állapotot mutatja. Ahová az x-et tettem - a konyhai ajtótól jobbra, a második asztal  - volt a "miénk".) 


 
És eltűntek azok a nyári estek is, melyeknek ugyancsak ez a zene volt a kísérője, meghatározója: Harkányban a főúton volt egy étterem (rég volt, még süldő-lány koromban, nem emlékszem a nevére), ahová egyszer-egyszer betértünk, amikor ott nyaraltunk. Valami miatt nekem azok az esték is emlékezetesek és e zenét hallva eszembe jutnak. A már egyszer emlegetett alsóbélatelepi Kispipában/Kupában is ilyesféle zene volt divatban…”

Ma ez a Jánosbogárka volt ami elrepített a múltba. Bevallom, nem tudtam a dal történetéről semmit. Elkezdtem keresgélni és teljesen belezavarodtam. Ugyanis Pau Lincke (1866-1946) volt a zeneszerzője a Frau Luna (Hold asszony) és a Lysistrata c. operetteknek – ez utóbbi egyik betétdala a Jánosbogárka. (Ha jól értelmezem, a fordítást.)  A zavart az okozta, hogy van Arisztophanész: Lüszisztrate-je, aztán van Lysistrata balett és van Petrovics Emilnek is egy  vígoperája Lüszisztrate  címmel ….Na igazodj el…  
(A diasor képei - szerintem - egyáltalán  nem illenek sem a zenéhez, sem a sztorihoz, de jobbat nem találtam...)






2013. július 28., vasárnap

Öröm is meg bánat is…..



Pár napja, amikor a kövekről írtam, eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt vettem én a gyerekeknek egy csodálatos Mecsek domborzati térképet. Őszintén mondom, akkoriban vágytam arra, hogy nekem is legyen, de „bizonyos okokból” nem lett és később meg elfelejtettem. S most egyszer csak a semmiből (=a fejemből) kipattant a gondolat: érdeklődni kellene, létezik-e még ilyen ? Bár a „bizonyos okok” részben ma is fennállnak, de néha érdemes lemondani valamiért valamiről….S láss csodát, amikor felhívtam az Alkotmány utcai térképboltot és elkezdtem magyarázni mi után is érdeklődőm, a hölgy azonnal rávágta: Tudom, mit keres, igen van !!!
Gondolhatjátok másnap bolt-nyitásra ott voltam és megvettem végre magamnak is, amire úgy vágytam vagy húsz évvel ezelőtt.

Azonnal – még a buszon – magam elé vettem és itthon is többször nézegettem már, és annyira jó érzés volt, hogy ezen a térképen én sok kicsi „mélyedést és dudort” a helyszínről ismerek. Nekem jelentenek is valamit (nem is keveset !) a földrajzi nevek, a Kőlyuk, a Kismély-völgy, a Lapis, a Szudó, a Hársas….vagy sorolhatnám…. Képek emlékek, történések bukkantak fel bennem és mind mind jó és szép.
Annyit, de annyit jártam a Mecsekben, hogy nem is értem, miképp tudok most nélküle élni.
Hát bevallom, nehezen. És igyekszem nem gondolni rá olyan formában, hogy „menni kéne”… Mert hát nem merek. Egyedül semmiképp, másokkal nincs kedvem, meg hosszabb gyaloglásra már nem is vállalkozom.
Így hát simogatom a térkép kis hegyecskéit és emlékezem.
Mint egy rendes öregember.


2013. július 27., szombat

Almás-szilvás. Üdítő nyári leves



  
Régi munkatársammal akadtam össze nemrég a buszon, s megbeszéltük, hogy ha lesz egy kis ideje, vagy nekem  lesz egy szabad órám, ellátogat valamelyikünk a másikhoz. Előtte telefon.
No, csütörtökön – épp volt egy szabad délelőttöm, s azt terveztem, semmit se csinálok – csöng a telefon: kérdi: ráérek-e ? Mondom jókor hívsz – ebben a hőségben csak akkor megyek ki napközben, ha nagyon muszáj. Gyere !

Jött is, meg is beszéltük a régi szép (munkahelyi) és a mai kevésbé szép eseményeket, de nem erről akarok regélni…
Hanem hozott egy zacskó apró almát, meg cseresznye(=fosóka)szilvát, mondván csináljak belőle egy kellemes nyári levest. Bevallom a kettőt így együtt még sosem főztem/ettem, de ezúton ajánlom a kipróbálását.

Az alma kicsit édeskés volt, puha húsú, meghámoztam, felkockáztam, pár percet forraltam csak, majd bele a kimagozott szilvát, egy kevés tejfölös habarással besűrítettem és 2 kanál nádcukorral édesítettem. Csöpp fahéjat, pár szem szegfűszeget és egy kávéskanálnyi vaníliás cukrot is tettem bele. Túl nagy lelkifurdalásom  a kalóriaszáma miatt így aztán nem is volt. Lehűtve pompás. 
Ha valahol van a  környéketeken egy félig-meddig vad almafa, meg ilyen vadon is termő szilva, érdemes kipróbálni. Szinte nem kerül semmibe és üdítő ebben a forró nyárban.




2013. július 26., péntek

Kavicsok – és egyebek



Csendes óráimban kigondoltam, hogy kell valami sk. gyártmány, ami az állandóan becsapódni akaró ajtóimat kitámasztja. Van ugyan kétféle ék is, de ezeknek az a hátránya, hogy beszorulnak az ajtó alá és akkor nehéz onnan kipiszkálni őket. Ez, amit kitaláltam, ez meg egy pöccintéssel odébb tolható, le se kell hajolni hozzá.  Viszont kellett szereznem hozzá valahonnan kavicsot. Persze jobb lett volna a szép, fényes, mosott kavics, de azt hiszem a TÜZÉP telepen (van még ilyen?) nem adnának nekem fél vödörnyit. Ezért végiggondoltam, hol is emlékszem régi útjaim során ingyen felszedhető kavicsokra – és láss csodát, még nem rozsdásodtam be annyira, hogy ne jutott volna eszembe egy hely, ahonnan hozhatok.

Van két, szívemnek igen kedves „hely”  - mindkettőnek geológiai érdekessége van, amellett, hogy rengeteget sétáltam arra Lilivel. Habár nem tanultam geológiát, de mindig is nagyon érdekelt  és részben könyvekből (van is pár itthon), részben meg innen-onnan felszedtem információkat. Az egyik története egészen biztos, geológus mesélt róla, a másik  csak az én „kitalálásom”… 

A gyükési rét „beszakadásáról”, lesüllyedéséről, a keresztbe fordult rétegekről valamikor régebben azt hiszem már írtam, (lusta vagyok visszakeresni), ezért itt most csak röviden megismétlem. Valamikor a jelenlegi rét nem egy mélyedésben volt, hanem nagyjából egy vonalban a menedékházzal (Ny-ról), ill. a (Borbála-telep) vasasi dombbal (K-ről). Aztán egyszer csak valamiféle geológiai mozgolódás miatt a rétegek nem csak elcsúsztak egymáson (ami gyakoribb), hanem valósággal fejre-álltak. Vagyis ami a tetején volt az most bal oldalra került ill. a jobb oldali rész van jelenleg felül.
Itt van a történésről egy rajz, tán jobban érthető így:



Ezek a fejre-állt rétegek ma is igen jól látszanak a Dömörkapu környékén, ezekről is van két fotó. (Van ennél jobba látható, egyértelműbb hely is, de arról nincs képem.)
Akinek szeme van, látja, akinek nincs, annak „segítettem”.  A hajdanában vízszintes, leülepedett rétegek, szemmel igen jól láthatóan, most függőlegesen állnak :

 




Na, de nem erről akarok írni, mert itt aztán nincsenek mosott kövek, csak szépséges szürke mészkőtömbök – azt meg ugye nem vontathatom le ajtókitámasztónak…. 

Másik kedvenc témám, (bár soha geológussal erről nem beszéltem és tényleg lehet, hogy csak az én „lázálmom”) hogy valamikor  az Árpád tető és a mostani hatos úti homokbánya melletti rét között nem volt ekkora szintkülönbség és volt errefelé egy vízfolyás. Nem is kicsi, ugyanis a kavicsok, melyeket az alábbi térképen kijelölt helyeken találtam, jól kimosottak. És az efféle szép, gömbölyű kavics létrejöttéhez nagyobb mennyiségű és erejű víz kell. Tehát volt itt valamikor valami folyó. Aztán a rétegek emelkedtek/süllyedtek, mert hát hogyan másképp tudnám megmagyarázni, hogy fent, a Tripammer fánál, vagy még feljebb, az erdőgazdasági út mellékösvényén kvázi „fent a hegyen” szedtem össze tegnap az alábbi képen látható kavicsokat ?? 



A másik helyről – a hatos úti homokbánya mellettiről nincs most kavicsom, de évekkel ezelőtt valahogy elkeveredtem oda Lilivel és nagy megdöbbenésemre hordalékos, kavicsos, elég vastag réteggel találtam szembe magam. Ugyanolyan kavicsokkal, mint amilyenek itt fent a hegyen is vannak. Akkor gondoltam először arra, hogy a „folyó”-nak valami ilyesféle ÉNy-DK-i iránya lehetett. Ha jól kinagyítod a térképet, láthatod,  a pécsbányatelepi temető alatt van is egy mély völgy, lehetett ez anno a meder, aztán feljebb, az Árpád tető felé egyszer csak „felnyomódott” a talaj és a patakmeder kétfelé szakadt, lett egy déli, meg egy északi ága, ez mondjuk lehet a mai melegmányi völgy….
Jó, mindez csak játék, és ráadásul, aki nem ismeri úgy a Mecseket mint én, annak ezek a gondolatok semmit nem mondanak. Nem baj.
És az se baj persze, ha ez az egész az én álmom/kitalálmányom csak és az én képzeletemben él. Én szeretem az efféle álmaimat.

Itt a térkép róla:





Ez meg egy magyarázat a fentiekhez:


Na, ennyi geologizlás után térjek már a tárgyra !

Szóval a kavicsok megmosva, és egész egyszerűen egy  zokniba rakva kerülnek az ajtóim elé. Nem mondom, hogy szépek, (a net egyébként tele van jobbnál jobb ajtókitámasztó ötletekkel) lehet, hogy majd később dizájnosabbá alakítom őket. Egyelőre a célnak így is megfelelnek. Mosolyognom kell, ha rájuk nézek.
 


Aki pedig idáig elolvasta nagyokos fejtegetéseimet, annak "hálából" itt van néhány kavicsgyűjtés közben készült erdei kép:  




 Csendes, békés, koraesti  képek a Tripammerfa környékéről..
 ...aztán egy váratlanul megjelent lovasról....
 ..gombát is találtunk, az egyiket valaki már "ellenőrizte" s úgy döntött mégse viszi haza...


Búcsúzóul egy óriási saspáfrány-csokor/bokor.




2013. július 25., csütörtök

Mi csíp ?



Már a szúnyog sem a régi… A régi az jött, zümmögött, lecsaptad…ha időben észrevetted, vagy legkésőbb az után, hogy megcsípett. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor esténként egy keskenyre hajtott újsággal, kispárnával, legrosszabb esetben vietnami gumipapuccsal kellett vadászni a betolakodókra...
Igaz, azt sem tudom biztosan, szúnyog-e, amiről írni akarok. El nem tudom képzelni, hogy miféle állat az, amelyik nem hagy aludni mostanában, vagy pontosabban, felébredek, hogy veszettül viszketek, aztán szörnyű nehezen tudok vissza-aludni.
Ez a dög csak éjjel támad. NEM zümmög, nem is úgy csíp, mint a régi-rendszer-beli szúnyogok. (egy csípés=egy búb=viszketés) hanem több apró szúrás, kisebb búbok (takaró alól kilógó kézen, vagy lábon) és ez után jön egy fél órás vakarózás. Aztán reggelre a helye sem látszik.

Kétféle állatot öldösök a lakásban:  az egyik olyan, mint a szúnyog volt régen, de sokkal, tényleg sokkal kisebb. A másik meg fekete és olyan mint egy lekerekített szárnyú mini lepkécske (mondjuk 2,5 mm az egész). Ezek ketten jönnek gyanúba, mert a néha néha felbukkanó molylepkén és a véletlenül pár percre, az elöl felejtett macskakajára beszálló döglegyeken kívül, másféle szárnyas jószágot nem látok. De a  két gyanúsított nagyon ügyes, kevéssé feltűnő sarkokban, falrészeken, vagy pl. a fürdőszobában ücsörögnek, este pedig, ha keresed, se látsz belőlük sehol egyet sem…  És mégis éjszaka felébredek arra, hogy vakaróznom kell és már érzem is a búbokat.
Mi a fene lehet ez ? Mert hogy régen ilyen nem volt, az biztos. Vagy legalábbis az én lakásomban nem volt.
Kénytelen leszek beszerezni valami komolyabb szúnyogriasztó szerkezetet, mert ezeknek úgy látszik nem használt a hivatalos szúnyogirtás.

http://www.pkkft.hu/10_szunyogok.htm
(kép innen) 
                                                        

Megírtam ezt tegnap, s mit látok ma hajnalban a tévében ? Hát hogy Németországban (is) megjelent egy újfajta szúnyog, ők a színe és nem az élőhelye miatt Sandmücke (=homoki szúnyog)-nak mondják. Erőszakos, tömeges,  szinte kiirthatatlan. Továbbá szó volt egy újfajta kullancs megjelenéséről is - ami ellen a ma használatos kutya- és embervédő szerek semmit sem érnek ! Ismeretlen és egyelőre gyógyíthatatlan betegségeket terjesztenek.
És az egészet - elsősorban - a globális klímaváltozással és a globalizációval magyarázzák.  
Hát  meglehet. 
Nincs nekünk elég bajunk, akkor még itt ez a klímaváltozás is....vagy éppen ez és csakis ez minden baj okozója ?
                                                 

Egy kommentelőmtől érkezett ötlet telitalálat - ezúton is köszönet érte ! A "kis fekete" a fürdőszobában, NEM csíp ! Itt olvashattok róla: http://www.felsofokon.hu/hatlabu-birodalom/2012/03/30/apro-rovarok-a-furdoszobabol-a-pilleszunyogok

  
A három részes sorozat (=A teremtés bosszúja címmel), meglehetősen ijesztő térképpel,  a youtube-on sokáig fent volt, de sajna letörölték.



2013. július 23., kedd

Porcsin



Na…akkor mostantól lassabban öregszem….

Szereztem egy nagy cserpépnyi – garantáltan vegyszermentes házi termesztésű - porcsinfüvet. Ma kipróbáltam a levelét, hozzákevertem a vegyes nyári salátámhoz – meg kell mondjam, nem rontott rajta !!!

Mit lehet tudni erről a „gaz”-ról ?

Nos, többek között:
Őshazája feltehetően a Nyugat-Himalájától Dél-Oroszországon át egészen Görögországig húzódik. A Himalája lábánál, egészen 2000-3000 méteres magasságig vadon előfordul. Mások amerikai eredetűnek tartják, és innen vélik elterjedését az egész világon. Nálunk vadon is előfordul, többnyire gyomnövényként tartjuk számon.
A kövér porcsin omega-3 zsírsavakban igen gazdag növény, különösen alfa-liposavban, amely vízben és zsírban is oldódó antioxidáns, ezért könnyen bejut a sejtekbe, ahol hatékonyan leköti az ott lévő szabad gyököket. Magas C- és E-vitamin, valamint béta-karotin és glutation tartalmának köszönhetően immunerősítő hatást fejt ki. Antioxidáns tartalmánál fogva, lassítja az öregedés folyamatát.  :-)  A vér koleszterin- és cukorszintjére kifejtett hatásával védi az artériákat. Kiváló vértisztító, vérzéscsillapító hatású. Szívproblémák, illetve a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére ajánlott. Reumás megbetegedések kezelésére is használhatjuk, mind belsőleg, mind külsőleg, pakolásként. Porcsinlevél rágcsálásával megszüntethetjük a fogínyvérzést….. (http://ircsike.webnode.hu/products/porcsinfu)

Már annyiféle gazom és gyógynövényem van, hogy lassan a „rendes” virágok kiszorulnak ebből a zsebkendőnyi kertecskémből…
Olyan igazságtalan a sors. Van, kinek ott a nagy kertje, és tele van gazzal, még lekaszálni is lusta…. én meg minden cm2-re ültetnék valamit…  :- (


A porcsin magában, meg a salátában  + pár kép a kertemből :



Véletlenül és nem készakarva lett ilyen "nemzeti színű"  :-)
Cserjés margaréta
Ez még az anyák-napi árvácska. Május óta nyílik. 
Hibiszkusz
Tatárvirág
Nyári orgona
Tölcsérjázmin - amikor átsüt a reggeli nap a tölcséren...




2013. július 20., szombat

Kép a kertemből és hozzá egy vers



William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.

Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, -
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!

Néztem, - néztem, - nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;
mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.




2013. július 19., péntek

Műtrágyázás = uránszennyezés ???





Hajam égnek állt ma, amikor értesültem arról, hogy minden foszfát tartalmú műtrágya tartalmaz uránt….
Nem vagyok vegyész és eszembe nincs vitába szállni senkivel ….de….
Az a tapasztalatom, hogy ha elkezdenek „kapargatni” valamit az életüket és a Földet féltők, és arra a gyártók és tudósok azonnal „negatív/ellentmondó/megnyugtató” választ adnak, akkor az már gyanús….

Az sem lehet teljesen véletlen, hogy az Eu is elkezdett foglalkozni a témával: 

„Következtetés
A Bizottság a kérdést az uniós műtrágyarendelet felülvizsgálatának keretében fogja megvizsgálni. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a foszfáttartalmú ásványi műtrágyákban található urán hozzájárulása az ivóvizek szennyeződéséhez – a bizonyos régiókban található természetes háttér-koncentrációkhoz képest nagyobb mértékben – aggodalomra ad okot és a helyi vagy regionális szintű intézkedések nem hatékonyak, a Bizottság fontolóra fogja venni, hogy a kérdés megoldása érdekében a foszfáttartalmú nem szerves műtrágyák urántartalma (vagy radioaktivitása) tekintetében uniós határértékre tegyen javaslatot. Mint a Bizottság minden egyes szabályozási javaslata esetében, itt is gondosan mérlegelni szükséges az intézkedés várható gazdasági, szociális és környezeti hatásait.”

Túl sok nincs fent e témában (még) a neten, de pl. itt is lehet olvasni róla:
http://www.omikk.bme.hu/collections/mgi_fulltext/kornyezet/2006/01/0112.pdf

Hát így, ennek tudatában  használjunk műtrágyát.... 

Bár, van egy érzésem, sok intézkedéssel, vagy tervvel már elkéstünk. Ha belement az az urán az ivóvízbe, akkor onnan nem tudjuk semmiféle Eu rendelettel kiimádkozni. Ott marad míg világ a világ....


2013. július 18., csütörtök

Vega-kaja





Tegnap délelőtt piacon (is) jártam,  mert tejet kellett vennem a joghurtomhoz és már igencsak megkívántam egy jó kis nyári káposztás palacsintát is. Ám közben „elcsábultam” erre-arra, vettem cukkínit, karalábét, sárgarépát is. Délután aztán nekiálltam és megsütöttem a káposztás palacsintákat és közben kísérletet tettem egy vega-fasírtra is. A massza kész, ma a gyerekeknél megsütöm, de nagyon kíváncsi voltam, milyen is lesz, (nehogy má’  leégjek az újításommal !)  így hát két picit kisütöttem magamnak. Csináltam hozzá pompás nyári salátát, (káposzta-uborka-hagyma-paprika-paradicsom) -  nagyon jó ebédem lesz holnap !

Ha valakit érdekelne a vega-fasírtom, íme, a következőkből raktam össze: Lereszelt sárgarépa  és zsenge kis cukkíni (belestől,héjastól) zabpehely, napraforgó-, szezám- és lenmag, kevés fokhagyma, egy fej párolt, összeaprított vöröshagyma, grillcsirke fűszersó, és tojás.  ( minden méretlenül, "gondolom-formán") A tojás kivételével a dolgokat egy lefedett jénaiban betettem a mikróba, ráöntöttem 1 dl vizet, 20 percig megpörgettem, ugyanis attól tartottam, a répa kemény marad. Így azonban kissé megpárolódott minden. Ezután kevertem hozzá a tojást és formáztam belőle kis fasírtokat. (Nem könnyű a formázás, mert eléggé puha a massza.) Olajban kisütöttem. Pompás ! A salátámról már szó se essen !  Azt nem számoltam ki, hogy olcsóbb-e a fasírt, mintha húsból csinálom, de a változatosság állítólag gyönyörködtet – így hát néha ilyesmit is kell/lehet az asztalra tenni.



2013. július 17., szerda

A 2012DA14 azonosítójú kisbolygó

Próbáljátok meg ezt a 40 mp-es videót teljes képernyősre kinagyítani, vagy ha nem sikerül, akkor ide kattintva megnézni:


A Föld is, az ég is gyönyörű...

És ez az aszteroida is:  


Más - de mégis égi dolog: mindig is voltak elképzeléseim a Föld és a Nap méretei közötti különbségről. Rengeteg csillagászati ismeretterjesztő műsort nézek - és a minap egy (szerintem) fantasztikusan jó példát láttam arra, miképp is lehet emberi ésszel felfogni ezeket a bolygó-méreteket. 
Az előadó kezébe vett egy tekegolyót - ezt, ennek méretét nagyjából mindenki ismeri, még én is - majd ezután egy kb. fél cm. átmérőjű kis kék üveggyöngyöt vett a másik kezébe. Ezt se nehéz elképzelni. És egymás közelébe tette a kettő.  Hát én nem tudom, de életemben ennyire szemléletesnek nem éreztem még a dolgot. Eddig azt szoktam mondani, porszemek vagyunk. Hát nem.....Annál is kisebbek.... 


2013. július 16., kedd

Siwa oázis



Szívesen nézek olyan filmeket, melyek olyan helyeket mutatnak be, ahová mások nyaralni mennek. Nincs bennem sem irigység, sem önsajnálat. Elvégre az is valami, hogy tudom fizetni az áramdíjat, és ezáltal van lehetőségem tévét nézni, ill. most itt gépelgetni a gondolataimat. Nem olyan természetes ám ez ma már….
Pár napja egy egész délutánon át az ARTE tévé olyan helyekkel foglalkozott, ahová érdemes nyaralni menni. Vasaltam - már nagyon kellett – és ezzel pompásan elterelődött a figyelmem a nem túlságosan szeretett műveletről.

 
Én nem hallottam még az egyiptomi Siwa oázisról - de látom a neten, hogy ez nem valami ismeretlen különlegesség, szerveznek ide Magyarországról is utakat. Mindegy persze, mert valójában azon ámultam el, hogy milyen okosan ezek a modern beduinok ! Az egész idegenforgalmat a hagyományaikra, a tán primitívnek mondható, ám valamiképp mégiscsak modernné varázsolt életmódjukra alapozzák. 

Az európai meg csak bámul, hogy lehet műanyag nélkül is élni, lehet csodás, modern szállodát felépíteni hetek alatt szinte „csak kézzel” – és ráadásul klíma nélkül is pompás itt lakni. S bár nincsenek varázslatos, virágözönnel színezett parkok, ám vannak hűvös, mélyárnyékú pálmaligetek, ahol mindig jár a szél. Persze hozzá kell tenni, hogy mindezt a sok csodát azért az a természeti adottság teszi lehetővé, hogy van vizük. A turisták itt a pihenésen, strandoláson kívül kirándulhatnak, tevegelhetnek, és élvezhetik a végeláthatatlan sivatag csendjét – ha úgy kívánják.
Ez a hely egyébként már Nagy Sándor idejében is ismert/használt volt. Tudták a régiek is, hová érdemes menni….

Itt két ismertető olvasható róla, akit esetleg érdekel:








 

2013. július 15., hétfő

Régiség



Sajnos – mondom mindjárt az elején, - hogy egy sorozatnak csak a 4. részét láttam… „Lauf der Dinge” címmel ma hajnalban a tévében. Úgy nézem, lesz folytatás, majd kikutatom, mikor. Mert ez a rész nagyon is a szívemhez szólt, s az előrejelzésből úgy látom, érdemes lesz a többit is megnézni.

Ma két olyan idős hölgy lakásfelszámolásáról volt szó, akik nyugdíjas-házba költöznek nagy családi házakból. S mivel az öregember tudja már, a sírba semmit sem vihet – szebbnél szebb, őket egy életen át elkísérő tárgyaktól váltak meg. Ezen dolgok egy része a régiségkereskedőhöz kerülve új gazdára lel (ezeket is bemutatta a film), más része viszont egyszerűen a szemétbe megy. Amitől majdnem meghasadt a szívem: egy csodálatos, teljes, nagy szobafalat betöltő szekrénysor. Természetesen nem a ma szokásos "ócsó-bóvli-praktikeres” – hanem echte fa, finoman megmunkált valóságos mestermű. És a rámoló-emberek fejszével seperc alatt szétvagdosták… És mi minden került a szemétbe !! Borospohárkészlet, amiből 1 db hiányzik, tányérok, ruhák, lámpák, még képek is. 

Közben sírunk, hogy eltűnnek az erdők (is), mert fel- és elhasználunk mindent, amit a természet oly bőkezűen rendelkezésünkre bocsátott. Most kezdünk talán lassan lassan felébredni, rájönni, hogy az újrahasznosítás egy igen fontos szó, a takarékosság még inkább és tán egyszer még oda is el fogunk jutni, hogy annak, ami régi, az értéke változatlan marad, sőt…mivel nem lesz új, akár még emelkedhet is az ára.

Ezen gondolatok jegyében elhatároztam – vasárnap lévén – hogy lemegyek kicsit a vásárba körülnézni. Természetesen a tetűpiacra, oppardon ócskapiacra, vagy talán úgy hívják ma már: a régiségek piacára…
Képek innen….

Ha ezek a tárgyak mesélni tudnának !  Néhány kép a régiségekről: 








 


 Zsolnayval Dunát lehetne rekeszteni:



Ezekben a ládákban utazik Németországból a kukákból kimentett "szemét" .És néha milyen jó dolgokat lehet ezek között (is) találni !



Közelharc a táskákért:


Lábos és függöny minden mennyiségben: 




                                Bugyihegy - csak 200 darabja !



Jópofa fababák:


Gondoljunk halottainkra !



A "nap képe". (Megkérdeztem egyébként, a gyerek nem eladó !)