2014. január 31., péntek

Budapest

Semmi se történik, "csak" ónos eső esett....Még a madarakhoz is alig merek kimenni....
Ez viszont most érkezett, (bár látom, nem egészen "friss") viszont szép. Jobb híján ezt mutatom meg, hátha van aki még nem látta:




2014. január 30., csütörtök

Elsőre nem nagyon sikerült…



....de miért csak a szuperrel, vagy a pompással lehet dicsekedni ?

Biztos vagyok benne, a következő már jobb lesz.
A házilag gyártott sajtomról van szó.
A receptjét innen vettem: http://amiakonyhambolkikerul-hu.webnode.hu/news/hazi-trappista-sajt  Látom, nagyon sok helyen olvasható ez a változat, de olyant nem találtam, ahol valaki utánaszámolt volna, hogy pontosan mennyibe is került a kísérlete.

Valahol, valamit elrontottam, talán nem kevertem elég türelmesen vagy elég sokáig, vagy a túró nem volt megfelelő, mert nekem egyrészt kicsit csomós/túró-darabos maradat a sajtom, másrészt a fenti weboldal képein láthatónál kicsit lágyabb állagú. Én köménymagosat készítettem, mert azt nagyon szeretem – és meg kell mondjam – állag ide, meg oda – az íze pompás ! Egészen biztos máskor is fogfok csinálni.
Költség-kalkulációja:
50 dkg tehéntúró,              580.- Ft
1 lit zsíros házi tej,            180.- Ft
6 dkg vaj,                  kb.   150.- Ft
1db tojás                            35.- Ft       
1 kávéskanál szódabikarbóna,
1 púpozott kávéskanál só, kömény
Durván számolva 950.- Ft  és lett belőle   50 dk sajtom. 
Ez azt jelenti, hogy kb. 1900.- Ft lenne kilója  - hát nem erre számítottam, az igaz… bár nem tudom, miért hittem, hogy sokkal olcsóbban lehet kijönni házilag. 
Ám már folyamatban van a családi kísérletezés, hogy spéci tejoltó-anyaggal is  lehet  „igazi” sajtot készíteni – majd meglátjuk, mi lesz annak az eredménye. Kétségtelen, a tejoltó sincs ingyen, (pl. egy helyen olvastam: 20ml  450.- Ft, ajánlott adagolás: 2-10 ml oltó/10 l tej) – de kísérletezni érdemes. Még ha nem is jár mindig tökéletes sikerrel.   Egy biztos, azt tudom, hogy ebben mi van - míg a boltiban...ugye....

                          





2014. január 29., szerda

Madáretetés


A macskák miatt nem etetem rendszeresen a madarakat, de amikor nagy a hó, és nincs lehetőségük élelem-keresésre, akkor azért mindig ellátom őket - elsősorban a feketerigókat. Szerencsés fotó a fenti, egyszerre négy rigó is látszik rajta  és tegnap délelőtt az előszoba ablakból való leskelődés közben egy vörösbegyet is láttam, csak mire kivittem a fényképezőt, sajna elszállt. De nem az a lényeg, hogy van-e róla fénykép, hanem, hogy egyáltalán ide jött. Nagyon örültem neki.
Igaz a három macska reggeltől estig alszik, épp csak a szükséges pár percre mennek ki. Van eszük...... 
Ezt meg a szobából fényképeztem. Tudom, nem jó kép, meg csak két madár van rajta - de azért látszik, hogy a vadszőlőre is járnak rendesen:


Ki se teszem a lábam a lakásból, van időm "gondolkodni". Az jutott eszembe, nézve madaraimat, hogy bizonyos tekintetben az emberek se sokkal különbek, mint a ők. Szűkös időkben sokat jelent rangelsőnek lenni. Ezekenél az öklömnyi kis rigóknál látom, hogy az erősebb hím mindig elzavarja az öreget, a nőstényt, a gyengét. Ez a fajfenntartás ösztöne (?) - és mi, emberek  ? Nem ugyanilyenek vagyunk ? Miért tartjuk magunkat akkor többre egy feketerigónál ? Mert gondolkodunk vagy beszélünk ? Hiszen nem tudjuk, hogy ők  nem ugyanezt gondolják-e rólunk ?  Akivel nem tudod megértetni magad, azt nem ismered.

2014. január 28., kedd

Érdekes olvasnivaló hosszú téli estékre



Az alábbi kedves, de egyben elgondolkodtató szöveget Tiffanylda küldte anyagból másoltam ki, ahol további sok sok sok (tán ennél is érdekesebb) részletet is olvashat az, aki szeret a múltban kotorászni:
"Világítás
Minden világítás neme közt legolcsóbb az olajjali világítás konyhában és házban. A konyhában a gömbölyűbélű üveg lámpa legczélszerűbb kisebb gazdaságoknál. A szobában pedig a moderateur lámpa. A gyertya különösen falun még most is a faggyú-gyertya, azonban ott is mindinkább felül kerekedik az olaj. A városiak már ha gyertyát égetnek stearin gyertyát vesznek, mivel az szebb világot is ad és koppantani nem kell, de kétszer olyan drága mint a faggyú gyertya, mert egy faggyúgyertyával, melyből 8 megy 1 fontra, épen annyi ideig lehet kijőni, mint 1 stearin gyertyával, melyből 6 megy egy fontra.Εmellett a faggyú gyertyaára a stearin árához aránylag épen úgyáll, mint 9 a 16-hoz és e mellett a stearin gyertyákat hamisítják is. Mit a stearin gyertyáról mondottunk, áll a paraffin gyertyákról is; mind ezeknél drágábbak azonban a viasz gyertyák. Ha a télszakra 5 hónapot számítunk, melyek alatt mindennap 4 órát világot égetünk, a világítás jó:
 
Viasz gyertyával      18-20 ftba.
Paraffin                  12-14
Stearin                    10-12
Félstearin                  8-10
Faggyu                      6-8
Olaj                          4-6

Ebből világos, hogy a lámpávali világítás, még ha az olaj drága is, a legolcsóbb,  mi mellett még azt is tekintetbe kell venni, hogy egy jól készült lámpa a gyertyavilágot legalább 30 száztólival fölülmúlja. A gáz, petroleum és photogen, gyárak, más nagy helyiségek, kávéházak stb, és utczák világítására valók.."

(Ha esetleg nem tudnád, a „száztóli” szó a százalék régi alakja….. illeteve a moderateur lámpa: "Franchot találmánya (1836), mely még most is nagyon használatos; szerkezete az, hogy egy csavar, melynek agya az olajrétegre nehezedik, azt felnyomja az égetőbe, mialatt az emelkedési esőben levő zsilip annak nyilását szűkíti vagy tágítja, a szerint, amit a nyomás erősebb vagy gyöngébb, tehát az égést szabályozza" - irta a Pallas Nagylexikona..)

A könyv készült 1864-ben.

2014. január 27., hétfő

Pécs 250 évvel ezelőtt



Pécs régi történelme után érdeklődőknek – amennyiben nem ismernék, vagy olvasnák rendszeresen -  figyelmébe ajánlom a  Hetedhéthatár alábbi cikkét:  http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=27187 Érdekes, értékes adatokat közöl a város 250 évvel ezelőtti állapotáról. Magam is meglepődtem, hányféle iparos, mesterember élt annak idején itt….

A szöveg vége felé van egy érdekes mondat. Ez:  „A szegényügyre vonatkozólag megjegyezzük, hogy 1752-ben Pécsett csak két koldus volt, egy férfi s egy nő, kik a budai külvárosban laktak. Egyetlen vak ember volt s egyetlen sánta.”

Mekkorát fejlődtünk !



(Csak zárójelben: nagyon tetszik nekem ez a felső kép. Majdnem azt mondhatnám, sokkal jobban, mint amit ma lehet látni, itt ezen a másikon:)


2014. január 26., vasárnap

Vagyok ahol vagyok



Az egyik blogon  olvasom/látom, hogy van valahol (a mesékben) egy eladó, felújításra váró villa. Szép is, romantikus is, a képzeletbeli felújításhoz pénz se kell. Feltettem magamnak a kérdést, szeretném-e ? Akárcsak álmodozni róla… És oda jutottam, hogy: nem !

És nem azért mondom ezt, mert a monitorom szélére ide van ragasztva egy netről szedett, minden nap elolvasott idézet, nevezetesen:
„Vagyok ahol vagyok – és ez így jó. És miért jó ? Mert nincs más választásom - tehát jónak kell lennie.”

Egyszerűen sosem volt olyan vágyam, hogy valami palotában/hatalmas házban éljek. Lehet azért, mert egy 3 szobás családi házba születtem – sosem vágytam (volna) nagyobbra – ám még ennyi sem adatott. És ezt igazán nem panaszként mondom, csupán tényként.
Sőt valahogy olyan „kuckózós” vagyok, igazán otthonosan kisebb terekben érzem magam. Mondjuk egy turistaház csepp szobájában (Ó Triglavom!) ahol egy mozdulattal elérhetők  a polcon sorakozó kedvenc könyveim, fel se kell állni és ki-bekapcsolható az ágy végébe beépített tévé, mellettem az asztalon meg ott a számítógép. Az se nagy baj, ha más embereknek nem jut ebben a kuckóban hely. Elég ha a kutya befér az ágy mellé….

Ami nekem mindenütt hiányzott – a gyerekkorom családi házából elköltözve, az a kert. Sőt, igazából valami olyan helyre vágytam egész életemben, ahol nincs kerítés. Na, pontosítsak, (megint csak vissza a hegyeimhez) egy afféle menedékház szerűbe – ahol max. a tehenek elkóborlása miatti kerítés a kerítés…a szemnek pedig nincs kerítése, hegycsúcsokon és völgyeken szaladgálhat le s fel. Közben az orrom és az agyam megtelhet a föld, fű, vadvirágok illatával.
Az u.n. nagy, tágas, „polgári lakások” pláne az ennél is puccosabbak, vagy a nagyon-nagyon modernek sosem érintettek meg. Nem érzem bennük az embert, nem látom a lelküket. Idegenek. De vannak „dolgozószobák”, vagy kis falusi konyhák, melyek első látásra megmelengetik a szívemet.
Nem tudom, ezek az érzések honnan jönnek, vagy miért ezt érzem. Persze nem is töröm rajta a fejemet. Ez, ilyen vagyok én. Kis emberke, kis vágyak, kis álmok – és cseppet sem szégyellem. 
Ilyen lehetne a kilátás az ablakomból:




2014. január 25., szombat

Hólapátolás




Legalább 30 cm hó esett. Tegnap nem csak a (sarok)házunkat, hanem a 82 éves szomszédnénim háza előtti járdát is lelapátoltam. Ma "csak" a miénk előttit - hát épp elég volt az is. Mire a végére értem, megállapítottam magamban, hogy na én se vagyok már a régi. Bejöttem és fél óra kellett, mire visszatért az erőm.. A neten meg tegnap este találtam ezek a jótanácsokat. Egyikét-másikát nem árt, ha én is figyelembe veszem. Mondjuk a következő havazás után....

Ha már elmúlt 40 éves, nem végez rendszeres testedzést, vagy szívbetegsége van, csak nagyon óvatosan kezdjen havat lapátolni.

• Ne egyen, igyon kávét vagy dohányozzon, mielőtt nekilát. A kávé növelheti a pulzusszámot, míg a dohányzás hatására szűkülnek az erek, és ezáltal nő a szív terhelése.
• Rétegesen öltözzön, hogy amikor a mozgástól kimelegszik, legyen mit levennie. A fülét, orrát, kezét és lábát kiemelten védje a hidegtől.
• A lapátolás előtt melegítsen be sétával vagy helyben járással. Nyújtóztassa meg kar- és lábizmait. A hideg izmok kevésbé hatékonyak és könnyebben sérülnek.
• Lehetőleg frissen hullott havat lapátoljon. A porhó könnyebb, mint a nedves, letapadt hó.
• Használjon kis fejű lapátot. Nem kell egyszerre sok havat megemelnie, mert azzal megterheli a szervezetét. Ha nagy fejű a lapátja, ne merítse tele. Egy hóval teli lapát több mint 10 kilót is nyomhat.
• Csak ügyesen: Legyen megfelelő távolság a két keze között, hogy javítsa az emelőhatást. Hajlítsa be a térdét, és tartsa egyenesen a hátát, hogy az emeléshez szükséges erőt a láb- és combizmaival fejtse ki, és ne a hátával. Soha ne hajlítsa be a derekát. Abba az irányba álljon, amerre a havat szórni fogja, hogy ne kelljen a csípőjével elfordulnia, mert ez okozza a legtöbb fájdalmat a hólapátolás után.
• Szakaszosan lapátoljon. Ha 30 centi vagy több hó esett, haladjon lassan, és egy alkalommal csak 5 centit lapátoljon.
• Ha van elég hely hozzá, szórja oldalra a havat, hogy ne kelljen megemelnie. Így kíméli a hátát, és kevesebb energiát fogyaszt.
• Figyeljen teste jelzéseire. Tartson több rövid szünetet. Álljon le, ha fájdalmat érez, vagy a szívrohamra utaló tünetet: mellkasi nyomást, fájdalmat a vállában, a nyakában, a karjában, izzadást, hányingert, légszomjat. Ha úgy gondolja, szívrohama van, azonnal hívja a mentőket.
(Innen:http://www.rd.hu/Miel%C5%91tt_h%C3%B3lap%C3%A1tot_ragad)





2014. január 23., csütörtök

Maradék



Láttam a tévében egy filmet, amiben a riporternő egy hétre beköltözik egy nagyváros peremén lévő, fél-illegális  „lakókocsi-park”-ba, ahol a hétköznapi élet rohanásából kiszállt, vagy kiszállni igyekvő fiatalok élnek, próbálkozva kiskertek művelésével, éjszakánként összekukázva az áruházak, éttermek feleslegesnek minősített, de teljesen hibátlan élelmiszereit. Spórolnak vízen, mindenféle energián majdnem azt mondanám, ősemberi, vagy háború utáni szűkös körülmények közé kényszerítve magukat, hogy megmutassák, lehetne takarékosabban élni is.
Nem újdonság ez a téma, elég régóta vannak, akik foglalkoznak ezzel, csak sajnos még mindig nincsenek elegen.
Aztán valamiképp elkeveredtem erre az oldalra, ahol érdemes, sőt tanácsos a videót is megnézni.
És bizony elhangzik a videóban az is, ami engem oly sokáig bosszantott - aztán megrántottam a vállam és arra gondoltam: nem érdekel ! Pedig igenis kellene, hogy érdekeljen! Az éttermi maradékok disznókkal való feletetéséről van szó. Nagyon jól emlékszem, (bár a miénk csak melegítő konyha volt, az üzemi ebédet nem ott főzték) mégis meglehetősen sok moslék maradt minden nap, amit a  konyhás Kati nagy boldogan vitt haza a disznajának. Jójójó tudom, hogy mi volt a hivatalos indok ennek a betiltásához – de egészen nem vagyok biztos abban, hogy az elterjesztett hír  - márminthogy a disznóvészt épp a konyhai maradék okozta volna – igaz volt…..A fentebb ajánlott videóban ez is elhangzik.
És ahhoz képest, hogy mennyi maszlaggal etetnek meg bennünket, ez igazán csak apróság.
 

Tény: én nem vagyok a „mai kor embere” – de arra büszke vagyok, hogy az én háztartásomból semmiféle, még hasznosítható étel nem kerül a szemétbe. Még a macskák ételmaradékát sem dobom ki, mert jól jön az a szomszéd kutyájának !  És ez nálam nem valami „új szelek jele” – egyszerűen így nőttem fel, ezt láttam, ezt szoktam meg, nálunk sosem volt pazarlás. Igaz, volt egy csodálatos nagymamám, aki úgy organizálta a házi teendőket – köztük az étkezést is – ahogy ma már nem mindenhol szokás. Neki lánykorában tanították a háztartási ismereteket, a már egyszer régebben bemutatott szakácskönyvében (http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2011/06/haztartasi-munkabeosztas.html ) a főzési tanácsokon kívül igen sok más, hasznos tanács is volt a háziasszonyok részére. Ha véletlenül (bár igazán ritkán fordult elő ilyesmi) maradt valami étel, tudta miképp kell az "újjá-varázsolni" úgy, hogy kedve legyen az embernek másnap/harmadnap újra megenni.... Igaz, a nagymamámat nem nyomasztotta az időhiány – ami legnagyobb ellensége a mai nőknek. 
De talán mégis a legnagyobb bűnös a szemlélet.  Ha valami mindig, mindenhol, korlátlan mennyiségben elérhető (és van rá pénz) – akkor annak csökken az értéke, azt könnyebben kidobják. Szerintem ez a mai pazarlás elsődleges oka.

Fogalmam nincs, hogy a felnövekvő nemzedék milyen szemléletű (bár azért vannak elképzeléseim) – nem akarok általánosítani, én csak a saját szűk környezetemet ismerem – de velük meg vagyok elégedve. Ha hamburgereznek, akkor azt maguk készítik (o.k. nem úgy értem, hogy a disznót is maguk hizlalják a belevalóhoz, de az többször előfordul, hogy a tészta alapanyagot ehhez, vagy a tortillákhoz és hasonlókhoz saját maguk készítik el). Kis kertjük, kevés idejük adta lehetőségeikhez mérten próbálkoznak otthon megtermeli bizonyos dolgokat, zöldségféléket, fűszernövényeket. Szívesebben vásárolnak a piacon, mint a nagy áruházakban. De ha az efféle szemléletű fiatal kevés, akkor csak szélmalomharc ez az egész…


2014. január 22., szerda

Üres órákra



Kaptam @x-től ezt az ajánlatot: 
Mivel azonban ez egy pdf formátum, és ki kéne nyomtatni én meg azt nem akartam, hát átvariáltam  rendes szövegessé, kihagyva belőle a kunsztos részeket. Ha érdekel, másold ki magadnak és játssz vele ! Én is elkezdtem – de bevallom, elég hamar beleuntam. Ilyen részletességgel nekem nincs türelmem elemezgetni magamat, az életemet.  
Igaz, valamikor régen január első napjaiban bevett szokás volt nálam, hogy miután az asztali naptárba beírtam az összes fontos dátumot, (születés- és névnapok, különféle évfordulók és intézni-valók) - készítettem egy kis listát, amin 3 címsor állt: 
Kell/szeretném/vágyak.
És e 3 szó alá odaírtam azt, amit érvényesnek gondoltam. És persze, jó érzés volt egyet-egyet ebből a listából - mint teljesültet - kihúzni. De azt is tudom, hogy nem mindig sikerült minden - és akkor az a valami átkerült a következő évre, vagy végleg törlődött. 
Mostanában már nem csinálok ilyen listákat - holott talán nem lenne butaság. Beírom a naptáramba a szükséges intézni-valókat, ünnepeket és kész. 
Lista nincs. Nyilván más dolgok kerülnének feljegyzésre, mint mondjuk 10-20 éve, de azért emlékszem arra a jó érzésre, amikor egyik másik sort áthúzhattam. Igenis valamiféle boldogság, megelégedettség érzés volt - ami hangsúlyt kapott, valahogy tudatossá vált.
Lehet, hogy mégis csak megírok egy listát...




2013 « | » 2014
  ÉVRENDEZŐ


Az elmúlt év

A legbölcsebb döntés, amelyet meghoztam...
A legnagyobb lecke, amelyet megtanultam...
A legnagyobb kockázat, amelyet vállaltam...
A legnagyobb meglepetés az előző évemben...
A legnagyobb szolgálat, amelyet végeztem...
A legnagyobb dolog, amelyet befejeztem...
Mire vagy a legbüszkébb?
Ki az a három ember, aki a legnagyobb hatással volt rád?
Ki az a három ember, akire a legnagyobb hatással voltál?
Mi az a dolog, amit nem sikerült befejezned?
Mi a legjobb dolog, amit fölfedeztél magadban?
Mi az, amiért leginkább hálás vagy?
Idézd föl az elmúlt éved legszebb, legörömtelibb, legemlékezetesebb pillanatait.
Rajzold le ezeket erre a lapra. Mit éreztél? Ki volt ott veled? Mit csináltatok?
Milyen illatokra emlékszel? Milyen érzések voltak benned?
Írd ide az elmúlt éved három legnagyobb sikerét.
Mit tettél azért Te, hogy ezeket a sikereidet elérd?
Kik és hogyan segítettek abban, hogy ezeket a sikereidet elérd?
Az elmúlt évben  három legnagyobb kihívásom volt:
Ki vagy mi segített abban, hogy ezeket a kihívásokat legyőzd?
Mit tanultál ezekkel a kihívásokkal való megbirkózás közben magadról?
Történt-e bármi az elmúlt évben, ami miatt még meg kell bocsátanod bárkinek?
Rosszul esett valamilyen tett, szó, cselekedet? Esetleg magadra haragszol még
valami miatt? Írd le erre a lapra, aztán tégy jót magaddal, és bocsáss meg !
Ha úgy érzed, még nem állsz készen erre, akkor is írd le. Ez sokszor csodákra képes.
Mit kell még kimondanod, hogy lezárhasd a mögötted álló évet? Melyek azok a
dolgok, amelyeket még el kell engedned, hogy belevághass a következő évbe? Írj
vagy rajzolj, aztán nézz rájuk, és engedd el mind.
Válaszd ki az elmúlt éved három szavát.
Ha könyv készülne a tavalyi évedből mi lenne a címe ?
Ha maradt még valami, amit leírnál, vagy van még valaki, akitől elköszönnél,
tedd meg most.

*****************************************************
*****************************************************

Előtted az év

Hogy néz ki az előtted álló év? Mi minden történhet ideális esetben? Mitől lesz
jó? Rajzolj, írj, szabadulj meg az elvárásoktól, és álmodj bátran.

Mi legyen számodra meghatározó az előtted álló évben az alábbi területeken?
Mely történések lesznek a legfontosabbak? Foglald össze néhány szóban.

család, magánélet
körülmények (lakás, tárgyak)
barátok, közösség, szolgálat
mentális, szellemi
spirituális
munka, egyetem
pihenés, kikapcsolódás, alkotás
fizikai, testi
érzelmi
pénzügyi

Gondold végig az előtted álló évet, és töltsd meg a naptáradat hónapról-
hónapra. Írd be azt, ami szerinted biztosan bekövetkezik, de tervezz bátran
álmaid megvalósulásával is. Válassz motiváló célokat, és azért hagyj helyet a
meglepetésnek.

2014. január
2014. február
2014. március
2014. április
2014. május
2014. június
2014. július
2014. augusztus
2014. szeptember
2014. október
2014. november
2014. december
bármi, ami kimaradt

Mágikus hármasok a következő évre

Ez a három dolog érett meg arra, hogy elengedjem.
Ezt a három dolgot szeretném a legjobban elérni.
Erre a három emberre tudok majd a nehéz pillanatokban támaszkodni.
Ezt a három újdonságot merem majd fölfedezni.
Erre a három dologra lesz erőm nemet mondani.
Ezzel a három dologgal teszem otthonosabbá a környezetem.
Ezt a három dolgot minden reggel megcsinálom.
Ezzel a három dologgal kényeztetem a testemet rendszeresen.
Erre a három helyre látogatok el.
Ezen a három módon kapcsolódom többet a szeretteimhez.
Ezzel a három ajándékkal jutalmazom a sikereimet.

Ez lesz az év, amikor végre...6 mondat a következő évemről

Ebben az évben akkor leszek a legbátrabb, amikor...
Erre az évre azt tanácsolom magamnak, hogy...
Ebben az évben attól a rossz szokásomtól tudok végleg megszabadulni, hogy...
Ebben az évben azt nem halogatom tovább, hogy...
Ebben az évben abból merítek majd a legtöbb erőt, hogy...
Ebben az évben azt a régen dédelgetett álmomat valósítom meg, hogy...
Ebben az évben azt a félbehagyott tervemet fogom befejezni, hogy...
Ebben az évben azt szeretném legtöbbször érezni, hogy...
Ebben az évben akkor fogok nemet mondani, ha..
Ebben az évben akkor fogok igent mondani, ha...
Ez az év számomra azért lesz különleges, mert...

30 napig bármire képes vagy. Próbálj ki egy szimpatikus kihívást a következő
évben. Ha tetszik, és jól érzed magad ettől, tartsd meg jó szokásként. Ha nem
egymásnak lettetek teremtve, keress egy másikat.

Az én 30 napos kihívásom a következő évre:
Pénzügyek
Egészség, sport
Kapcsolatok
Szellemi egészség
Alkotás, kikapcsolódás
Hatékonyság
Rend
Komfortzóna

Az én szavam a következő évre:

Titkos kívánságom:

2014. január 20., hétfő

Szezámos csirke



Meg akarod lepni a családodat valami finomsággal ?
Készíts nekik egy vasárnap szezámos csirkét.
Nem bonyolult, nem is nagyon drága.
 

A képen látható adag előtt nem akartam/mertem leves enni, mert úgy ítéltem meg, nem férne belém…
¼ csirkemell van vékony csíkokra felszelve, kicsit besózva, és lisztbe-tojásba-szezámos-lenmagba forgatva. (Eredetileg én csak szezámban forgatottat ettem, de nekem a kenyérhez csak ilyen kevert formában van itthon mag, előkészítve)
Kell még hozzá 3 levél jégsaláta, 1 kisebb alma fele felszeletelve és egy nagyobb mandarin gerezdekre szedve.
A salátát, almát, narancsot ráteszed egy tányérra, a magokba panírozott csirkemellet kisütöd, és máris kész a csodálatos ebéd/vacsora…..
Mindenkinek ajánlani tudom.

2014. január 19., vasárnap

Városnéző….



….kis sétára invitállak benneteket.
Nem bírok ebben a csodaszép tavaszban nyugton maradni ma, is nekiindultam, végig sétálva az Aradi vértanúk (volt Petrezselyem) utcán, le egészen a Kórház térig. „Természetesen” kezemben a fényképezőgépemmel.
Úgy gondoltam, hogy most a képek közé írom a szövegemet – akkor nem kell le-fel tekerni, ha valakit érdekelne a kép is meg a hozzá tartozó szöveg is.

Tehát, innen indultam. Ez a ronda, de azért praktikus pécsi alagút a Kálvária domb aljában. Időnként elgondolkodom, de mindig arra a megállapodásra jutok, hogy egy hidas felüljáró sem lett volna szebb ebben a környezetben. (Volt ugyanis ilyen elképzelés is.)   

 
Közvetlenül az alagút mellett van a Somogyi Pince, előtte Rétfalvi Sándor Bacchanália c. szoborcsoportja, mellette egy teljes virágzásban pompázó téli jázmin bokor:







Ez  után átmentem a Hunyadi út nyugati oldalára, mert ott áll egy ház, amit már régóta terveztem lefotózni. Itthon aztán felforgattam a netet, agyon idedegesítettm @x-et, mert próbáltam kinyomozni, hogy kié is lehetett ez a kis palota ?  Csupán egyetlen mondat információ állt rendelkezésemre, nevezetesen, hogy "A Széchenyi grófnő lakott ebben a házban" ...Nos ebből indulva, egy egész délutánt és estét szenteltem a témának. Eredménytelenül....
Pécs vonatkozásában Széchenyi grófnőt egy helyen találtam, érdekes módon a Majláth család tagjaként. Ekkor felturbózódott a keresés, mert "ezek" a Majláth-ok annyian voltak és annyiféle kapcsolatuk volt Péccsel, hogy nekem sem türelmem sem időm nem volt  minden szál kibogozásához. 
Bejött a képbe a Mária utca 13. sz. épület is, amit "Majláth házként" emlegetnek, de ugye volt Pécsett Majláth tér (ma Kosstuh tér) és Majláth utca, ma ennek a helyén lehet bemenni a Bajcsy Zs. út felől az Árkádba. Szóval egy nagy katyvasz lett a keresésem eredménye, mert végülis fogalmam nincs, hogy az alábbi szép kis épületnek ki volt az építtetője, avagy híres lakója. Ettől persze a ház, és napraforgós kerítése szép....








 Itthon jutott eszembe, hogy a Petrezselyem, azaz ma már Aradi Vértanú útja elején elfelejtettem lefényképezni a régi, jakabhegyi  vörös mészkőből épített hajdani csorgó kutat. Az utca mindkét végén van(volt) kút - a pécsiek ezt is, a másik végén lévőt is "Petrezselyem kútnak" hívták - így hát van egy pici keveredés a nevekkel. Ez az alábbi tehát az utca K-i végében látható. (Szerencsére volt itthon egy régebbi fotóm róla.) Tudom, nem szép, de öreg....
 


Ez után megörökítésre méltónak találtam hajdanvolt óvodám épületét. Mai napig megvan rajta az a felirat, ami 1950-ben is rajta volt. Utáltam ide járni. De a szüleim úgy gondolták, hogy iskolakezdés előtt egy kis "fegyelemre szoktatás" nem fog ártani. Hát a eléggé rossz érzésekkel gondolok vissza erre az időre. Verekedős, feleselő, általában erőszakos és rosszalkodó gyerek voltam, állandóan sarokban álltam, vagy egy külön széken ülve az volt a büntetés, hogy nem vehettem részt a közös játékokban. Úgy emlékszem, ezt nem nagyon sajnáltam. Az a gyanúm, hogy akkor, ott utáltam meg az iskolát is egyben. Soha nem szerettem iskolába járni később se...(oszt mégis mennyit jártam oda.)










Innen a sétányról szép a székesegyház - igaz, valójában szép ez az épület minden szögből. Lefényképeztem a kerítés egy darabját - de bevallom, fogalmam nincs és ki se tudtam nyomozni, hol volt Pécsett (a kerítés-állítás idejében) Pécsi Vasöntöde.... 



 A kép hátterében a mára már szörnyűségesen beépített szerencsétlen Jakab hegy látható:

Meredek kis utcák kapaszkodnak fel a hegyoldalra, a Mecsek, a Nyíl és a Vilmos utca. Az első kép a Nyíl utcát mutatja, a másodikon a Vilmos u. sarkán álló öreg, de szép ház látszik:  











Az utca régóta viseli az "Aradi vértanúk" nevet, de csak nemrégiben kapott a névhez szobrokat is. Mind a 13 vértanú szobra látható itt a sétány D-i oldalán. Ezek közül egy Lahner Györgyé:



És itt a másik "Petrezselyem kút", vagyis inkább csorgó, vagy vízköpő, amit 1987-ben állítottak. Ezidőben tűnt el az út másik sarkán lévő régi, nyomókaros közkút. Mindkettő helyét "x"-el jelöltem.  




Innen aztán már lefelé, a Kórház tér felé vitt az utam, egy kép még a Barbakánról, mögötte a püspöki palota a tornyával, meg egy (elég igénytelen)  II. vh.-s emlékmű, ill. a nyugati várfalsétány egy részlete: 









Nos, ennyi fért a mai napba. Jó volt, szép volt. Kellemesen elfáradtam....
Aki nem ismeri Pécset, annak talán tudtam mutatni néhány érdekes, szép képet.