2014. február 6., csütörtök

Baranyi Ferenc verse 1993-ból

Ezt a versét nem ismertem. Hátha van olvasóim közt más is, akinek új:
A költő életéről itt olvashatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Baranyi_Ferenc

Baranyi Ferenc: Kifosztva

Elvették tőlem a Himnuszt,
csak mert elénekelték.

Torkukkal beszennyezték.

Elvették magyarságomat,
mert maguk magyarnak mondták.
S ha ők a magyarok:
testvérebb a török meg az osztrák.

Elvették játszó kedvemet,
mert silány alakításért
követelték a tapsot.
Aminthogy a tetszés jelének vették,
ha a közönség szisszent, felmorajlott.

Elvették az életemet,
mert ifjúságom szép sólyommadarára
rút kányák bélyegét sütötték,
miközben füstifecskének hazudták
a maguk egerésző ölyvét.

Most itt állok az ország ajtajában,
hol valaha kopogtatnom se kellett,
állok a küszöbön, semmit sem érzek,
mert elfeledtették velem, hogyan kell
megörülni a hazaérkezésnek.

2 megjegyzés:

  1. Szeretem Baranyit, ezt a versét nem ismerem. 1993-ban született alkotás..., olyan, mintha tegnap írta volna. Szívemből szól.

    VálaszTörlés
  2. Különösen nem kell ráhangolódni, mivel a vers hangulata és a mindennapi életünk szinte semmiben nem különbözik. Sajnos! Ez a letargikus állapot uralkodik rajtam is.
    Baranyi Ferenc fiatalkori szerelmes versei nagy hatással voltak rám! Szívesen olvastam!

    VálaszTörlés