2014. március 27., csütörtök

A galambbegyről és egyebekről



Nem bírtam magammal, ki kellett már mennem a Gyükésbe, körülnézni, milyen is az idei koratavasz.
És milyen jó, hogy kimentem, mert ha a jövő héten megyek, már lemaradok kedvenc tavaszi delikatesz salátámról a galambbegyről.
El is gondolkodtam, miközben szedegettem, hogy vajon hányan veszik(vennék) a fáradságot két maréknyi salátáért kigyalogolni a rétre és 200x lehajolni. (Vagy többször. Itt egy kép: a szűrőben a megtisztított salátácskák, mellette 3 „tő” lehet szorozni, találgatni, hány tő van a szűrőben…)



Szokás szerint mindent lefényképeztem, ami „útba-esett”. Nem baj, hogy rajtam kívül senkinek nem mondanak ezek a képek semmit, vagy alig valamit, nekem örömömre szolgált meglátásuk, megörökítésük, és bármikor, ha ide visszanézek, ez a délelőtt fog eszembe jutni.

Pl. érdekességként lefényképeztem 4 helyszínt, ahol lehet, ill. nem lehet a galambbegyet megtalálni:
 
1. Legkedvesebb helye a 2 évvel ezelőtti vaddisznó túrás. 
Itt laza volt a föld, amikor a magocska iderepült, 
és könnyen gyökeret tudott ereszteni. Időközben 
más növények is társultak hozzá, a hajdani 
túrásnyomot csak én látom.
 
2. A tavalyi túrás, sőt ez esetben valószínű egérlyuk keresés – 
ahol még csak elkezdődött a zöldek betelepülése

 
3. A tavaly őszi, tél-eleji  túrás, ahol csak a legerőszakosabb füvek, 
abból is csak pár szál látható


4. Ezt meglehet, ma reggel túrták...
Ha alaposan körülnézel, vannak ám állatok is ! 
Itt pl. 5 mátyásmadár látható a száraz fán


Fogalmam nincs, milyen lepke hernyója, de nagyon szép. 
Fekete-fehér elegáns szőrméjéhez piros kalapot visel...
Ezt sajnos nem én fényképeztem, de vagy negyed órát 
rohantam egy pont ilyen után, s mégse tudtam "elkapni" 
egy kép erejéig. Itthon aztán a neten megtaláltam. 
Ez egy hajnalpír lepke - gyönyörű a neve is.



Ez viszont saját kép, a fotózott "sztár" neve: kis tűzlepke. 
Szerintem ez is gyönyörű !


Ezen a két képen ugyan állat nem látható, csak a nyomuk: 
a felsőn tücsöklyukak, az alsón az az ösvény - 
amin évekkel ezelőtt mi is jártunk. Összeszorult a 
szívem, hogy most egyedül megyek rajta, ugyanakkor 
örültem is, hiszen legalább a "nyomunk" megvan még...









Ezek testvéreiből főtt a pitypangméz...
Ösztörűs veronika
Fürtös gyöngyike
Janka tarsóka "erdő"
Keskenylevelű útifű és kutyatej de rengeteg...

Amivel nem tudok betelni, olyan szépséges: a vicsorgó. 
Mint valami orchidea ! Azzal a különbséggel, hogy ez a sáros, 
száraz levelek közül előbújó csoda !

Medvehagyma a csontszáraz patak partján

























A fenti két képen: embernyomok, kivágott akácok 
és a szépséges, hatalmas barkájáért csutkára nyírt fűz-bokor.
 Az egész réten ez az EGYETLEN ilyen gyönyörű 
barkát nyíló bokor van. Minden évben ennyire 
tönkreteszik....Én nem is értem, miképp él még.

Véletlenül "idevetődött" félvad gyümölcsfák, szilva és barack


A patak medervonalát jól jelzik az elsők közt zöldülő fűzfák
Zöld bársony. Megnyugtat, betakar, hitet ad.
"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent..."  Nekem nagyon sokat.



Ma is kimegyek... Szedni kell/lehet a csalánt a teához.....meg különben is...Jó ott nekem.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése