Emlékoszlop a volt Lakits laktanya udvarán

Kiegészítés 2017.április 19-én: (a figyelemfelhívást köszönöm @x-nek)

Friss hír  a „Régi Pécs” facebook oldaláról. (Ahol ugyan tag nem vagyok, de ha nagyon akarok valamit azért csak hozzájutok az információhoz…) A régi képet is innen hoztam.
„Olvasónk, Szőke-Tóka Nikolett kérésére több hete nyomozunk az egykori Lakits laktanya udvarán álló elhagyatott obeliszk eredete után.
Az emlékművet nem említi a város emlékműveiről szóló szakirodalom, a felirat nélkül álló műtárgyról hétpróbás tükék és helytörténészek sem tudtak érdemi információt nyújtani.
Nos, tisztelettel jelentjük, a Pécs8 hálózata felfödte a talányt. A Várostörténeti Múzeum muzeológusa, Pásztor Andrea közvetítésével a Mecseki Fotóklub tagja Regős István – aki a Pécs8 felhívására már képeivel is gazdagította honlapunk galériáját – Kardhordó Kálmán személyében rátalált a megfejtőre.
A Szigeti út 35. szám alatti volt Lakits laktanya központi épületében 1955-től a ’60-as évek elejéig az 506. sz. Elek Tamás Ipari Szakmunkásképző Intézet működött. A műkőből készült obeliszket az iskola névadójának tiszteletére emelték.
Az obeliszk talapzatán lévő tábla felirata eredetileg, ahogy az Kardhordó Kálmán 1964-ben készült fotóján is látszik, a következő volt:
Elek Tamás 1924–1944, a felirat fölött ötágú vörös csillag.
Az épületet 1964-ben az 508-as Szakmunkásképző Iskolának adták át, az emlékmű eredeti felirata helyére az iskola akkori emblémája került. Erről Regős István 1974-ben készült felvétele is tanúskodik.
Ugyanő fényképezte le az obeliszket 2008-ban növényekkel meglehetősen körülnőtt, a maihoz hasonló állapotban.
Elek Tamás (Budapest, 1924. december 7. – Párizs, 1944. február. 22.): a francia ellenállás magyar résztvevője, agrármérnök-hallgató. Tanulmányait Párizsban végezte, ahova 1930-ban szülei kivándoroltak. Tizenhét éves korában bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba. Tagja volt Manuchian forradalmár örmény költő fegyveres csoportjának. Az ún. 23-ak pörének egyik vádlottja. 1943 végén a németek több társával együtt elfogták, halálra ítélték és kivégezték.
(Lásd. Bedecs Éva: Magyarok Párizsért. Bp., 1963; Krasznai Hedvig: Emlékezés a francia ellenállási mozgalom partizánjaira. Pestmegyei Hírlap, 1964. 222. sz.)
Köszönjük Regős Istvánnak, Kardhordó Kálmánnak és Pásztor Andreának a segítséget!”

A fényképet is innen hoztam.

 
Régóta készültem ennek a bozótosnak a leküzdésére és gyűjtögettem a bátorságot, hogy „behatoljak” erre a területre – habár kerítés ma már csak 3 oldalról övezi. Mégis a sűrű bokrok és a már messziről is látható eszméletlen mennyiségű szemét valahogy egész máig távol tartott ettől a helytől. De aztán kigondoltam, hogy ha kilombosodnak a fák-bokrok, a fényképezés még kevésbé lesz lehetséges, tehát gyorsan még a tavasz kirobbanása előtt meg kell nekem ezeket a fotókat csinálni.

Sehol a neten nem találtam az (emlék?)oszlopra vonatkozóan leírást,  így hát a kérdés, hogy ez eredetileg mi volt – legalábbis egyelőre – válasz nélkül marad. Ma már semmiféle tábla nincs rajta, jóllehet a tiplik helye látható.

Egy biztos, a hajdani Lakits laktanya udvarán állt és valami érthetetlen okból, amikor a laktanyát lebontották, ezt meghagyták. Vajh minek ??? Az, aki ide beköltözött hajléktalanként, pompásan berendezkedett és őt, a lakhelyét környező szeméthalom nem zavarja. Esőben a nylonból sátrat feszíthetett a heverője fölé – tán csak a téli fagyos napokon nem volt lakásra alkalmas a vacok. Szerintem most is lakik ott valaki, annyira „lefekvésre” előkészítettnek tűnt minden – igaz, edényfélét nem láttam, de lehet, hogy csak figyelmetlen voltam, s valahol elrejtve a „konyhaberendezés” is megvan.

Hát kérem, a világhíres pécsi egyetem épületével szemben létezik egy ilyen hely. És eltűrik, elnézik, feltehetőleg senkit nem zavar ez a dzsuvás hajdanvolt emlékmű. Háta mögött könyvtár, mellette irodaházak. Emberek jönnek-mennek …. 
Elnéznek felette/mellette….Megszokták.

Ez is Pécs 2014-ben.