2014. március 30., vasárnap

Kiállítás



Kedves barátomtól kaptam kiállítás-megnyitóra  invitálását, de úgy alakult, hogy egyrészt nem tudtam elmenni, másrészt, már százszor megírtam: nem szeretem a megnyitókat (vagyis ezek közönségét).
A kiállítás a Civil Közösségek Házában a Sétatéren van – ide nem szívesen járok,  valahogy olyan, mint egy szellemház… Sehol senki, ma még csak a takarítónő sem üdvözölt (délután mentem), de az irodaajtók résnyire nyitva – szerintem, ha hónom alá kaptam volna egy képet, akkor azért kijött volna valaki…
Engem szörnyen zavar ez a helyzet, hogy bemegyek valahová megnézni egy kiállítást – ami (természetesen és szokás szerint még csak véletlenül sincs kiplakátolva sehol az utcán!) szóval bemegyek és mivel ügyes nagy kislány vagyok, szépen egyedül körbejárom a termeket, felgyújtom a villanyt, megcsinálom a fényképeimet és senki, de senki a világon rám nem néz, rám nem köszön…Én itt kifejezetten rosszul érzem magam minden alakalommal, ahányszor ide bemegyek.
No mindegy, ez az ellenszenv  úgy tűnik maradandó bennem – de a kiállításra kíváncsi voltam.
A képek modernek – engem egyáltalán nem érintettek meg, nem tudnék egyet sem kiemelni közülük, amire azt mondhatnám: ez tetszett. Persze ez ízlés dolga, biztos sokan vannak, akik rajonganak az ilyesféle alkotásokért.(Bár megfordult a fejemben, hátha a helyszín van rám ilyen negatív hatással...?)
Fényképeket csináltam, tán csak azért, hogy elhiggye az olvasó, tényleg jártam ott: 


















Mondom, sehol, senki....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése