Oso-ról jut eszembe...

Biztos a magyar tévé is beszámolt az USA-beli Oso kis település tragédiájáról. Az efféle, földcsuszamlás-, árvíz- jellegű hírek hallatán mindig az jutott eddig eszembe, hogy milyen szerencsés helyen lakom, mert a fentiek közül egyik sem fenyeget. És akkor tessék, látom ezt az alábbi fotót. Ha az ember elgondolja, hogy nézhetett ki a táj a földcsuszamlás előtt, nem hiszem, hogy sokan gondoltak volna arra, hogy ilyesmi bekövetkezhet. Jó, megengedem (hír nincs róla) – lehet, hogy a geológusok kritikusnak találták volna a helyszínt vizsgálatok, fúrások alapján, de úgy „ránézésre”, egy kellemes, folyóparti lankás vidéknek néz(het)ett ki, ahol különösebb veszély nem fenyegeti az ott letelepedőt.

Amikor ilyen váratlan, előre nem látható és tőlünk (emberi beavatkozástól) független katasztrófákat látok, mindig eszembe jut kicsinységem és tehetetlenségem. Mert ugyan igázzuk rendesen a természetet, de uralkodni sosem fogunk tudni fölötte. És: minden megtörténhet - még az is, amit elképzelni se tudunk. 

Azt pedig egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy miféle „ember” az, aki ilyesmit kommentel a képeket látva:

·  anyoca, Tegnap, 10:44

Most sajnálatomat kéne kifejeznem? Hazudjak valamit?

·  anyoca, Tegnap, 10:44

Legalább a természet ritkítja ezt az ócska országot egy kicsit. Sajnos nem nagyon!
(Idézet innen:  http://hungarian.ruvr.ru)

Kép: http://www.boston.com/bigpicture/2014/03/mudslide_in_washington_more_survivors_doubtfu.html