2014. április 26., szombat

A játék az különös….


Egy ismerősöm kislányának húsvéti ajándékait nézve, gondoltam arra, jó-e, kell-e ennyi ajándék ? Kell-e a 123-dik plüssállatka, a beszélő nyuszi ? (Bár ez még jobb, mint az élő!) Tudom, nem én vagyok az első, aki ilyesmiken morfondírozgat, de azért csak leírom mit gondolok.

Valahogy ennek kapcsán jutott épp eszembe, hogy én kislány koromban annyira vágytam volna egy babaházra. Amilyen a mesékben van, olyan igazi, kisgyerekhez méretezett, mindennel berendezett csodára… de sosem kaptam meg és valahogy azért mégiscsak felnőttem. Igaz, arra nagyon emlékszem – már felnőtt voltam, - amikor a nagybácsim az unokájának egy karácsonyra, igazi, kb. 1,5 m magas, emeletes, berendezett babaházat csinált s.k. A nagynénim varrta bele a szükséges textíliákat. Én akkor, esküszöm, felnőtt fejjel és visszamenőlegesen is  irigyeltem ezt a gyereket, mert az én nagyapámnak ilyesmi, az életbe nem jutott volna eszébe. 
De azért nekem nem volt sivár a gyerekkorom, ott volt a hatalmas kert (ami pl. ennek a kis rokonlánynak a III. emeleti lakásban bizony nem volt adott) és a kevés játék a fantáziánkat kényszerítette játszani. A kertben játszható  játékokról most nem is beszélek – volt rengeteg.
 
Fogalmam nincs, honnan a kép (valahonnan a netről...)

De én pl. nagyon szerettem az öltöztető babákat. Volt egy „készlet” (=baba pár ruhával) kemény papírból és akkor ehhez gyártottam fantáziadús ruhakölteményeket. Érdekes, hogy aztán később életem során az öltözködés egyáltalán nem játszott kiemelt szerepet. Azt tudom, hogy volt néhány „emlékezetesen” kedves ruhám. (Csak magamnak, emlékül írom le: a levendula-lila „alkalmi”,  a piros skót-kockás pörgő-szoknyás-mellényes fehér blúzzal és a szürke-fehér-rózsaszín modern-virágmintás selyem nyári…Nem tudnám megmagyarázni, 70 év ruhatárából miért pont ezek őrződtek meg ilyen élesen emlékezetemben..)
Végülis „babaházam” is volt, egy nagyobb kartonlapot félbehajtva és rárajzolva/kivágva ajtót-ablakot jól lehetett használni. Már írtam valamikor régebben, mi nagyon sokat rajzoltunk és meséltek nekünk, ill. később olvastunk és a játék akkor volt igazi, ha azt mi készítettük, vagy találtuk ki. Én a múltkorjában emlegetett Munkupunku házból, számát sem tudom hányat építettem a kertben. A fantáziámnak bizonyára igen jót tett – és nem sok dolog kellett hozzá, legfontosabb volt a moha, (annak feltétlenül lennie kellett a házban !) ágacskák, falevelek, kavicsok, csigaházak… Fűzne-e egy mai kislány útszélen, vagy Balaton-parton összegyűjtött üres csigaházból nyakláncot ???? Mert én fűztem és milyen büszke voltam rá...
Mindegy…csak remélni tudom, hogy minden mai kislánynak lesznek gyerekkorából olyan emlékei, melyeket, mint színes üveggolyókat öreg korában elővehet, s rájuk nézve megláthatja bennük saját boldog gyerekkorát….


Kosztolányi Dezső:  A játék.
Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyürű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz -
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.

4 megjegyzés:

  1. Igen-igen. Nem is ertem peldaul miert hoz a nyuszi is ajandekot manapsag??? mi tobb, sok helyen ajandekhalmokat, dragabbnal dragabbakat.
    Nekem is voltak ilyen kivagos oltoztetos papirbabaim. Neha keresgelek a neten regebbi, vintage jatekokat.Jo visszanezni,amikkel meg mi jatszottunk.

    VálaszTörlés
  2. Nekem otthon maradt a babám, mikor nagyanyámhoz mentem nyaralni, két bot, keresztben átkötve , fej rá rongyból, s igen dobozokból babaház. Imádtam. Unokáimnak van néhány, nagy, kisebb, mindenféle, s látom nem igazán becsülik, elvesznek a sokban. Mikor megtaposnak ezt-azt nekem bizony nagyon fáj.

    VálaszTörlés
  3. ... más idők voltak azok !
    A téma kapcsán az első gondolatom az volt,( ha már épp' férfiak említődnek)hogy ( a nagybácsi korát ugyan nem tudom) de pl. az én nagypapám kb.47 éves lehetett,amikor az első unokája született (leány)- az édesapám 55,én pedig 64.(utóbbi kettőnél fiú unokák) A "más idők" (sorban) 1945 -1976 - 2011 Hogy pl. azokban az időkben pl. milyen játékokat lehetett venni,ki-ki döntse el maga. A nagypapa esetében valamelyest érdekes lehet (?) - tanár ember (pedagógus) volt, lehet,hogy neki "kijutott" a gyerekekkel való foglakozásból a nap folyamán.Ki tudja. Akkor még "egy fedél alatt éltek" a családok,htb.nagymamával, így aztán az is okozhatta azt,amit olvashatunk róla. Később jutott eszembe : "a suszter cipője lyukas" - vagy valami ilyesmi mondás is van. Majd jutott eszembe, pl. Vekerdy Tamás,vagy Popper Péter...(bizonyára mások is )- akik elismerik,hogy pl. adott időszakban milyen keveset foglalkoztak a gyermekeikkel. Hagyján !- mert utólag elismerik,hogy "tanácsokat" tudtak/tudnak adni, ugyanakkor a saját életük problémáit nem minden esetben tudták megoldani. (pl. Popper P.)Azt pedig bizonyára sokan tudják,hogy a nagyszülők az unokáiknak (valamilyen "bűntudatból ?" ) - sok olyasmit megadnak, amit a gyermekeiknek (anno) nem.Vagy megvesznek olyasmiket,ami tkp. maguknak tetszik,vagy gondolnak arra,hogy (tudatalattiként ?)- ők eljátszottak volna vele ? Minden relatív ! - beleértve pl. a gyermekjátékok árát manapság.! (+ a mesekönyvek árát is )

    VálaszTörlés
  4. "Vívódtam magamban," - beírjam-e ezt ? - Hogyan neveljünk boldog gyermeket Igaz, inkább szülőknek,de talán a nagyszülőknek is.

    VálaszTörlés