2014. április 21., hétfő

Ez-mind-pécsikesztyű...



Amikor azt olvastam, hogy a Vasváry házban kiállítás nyílik a pécsi kesztyűgyár múltjáról – elcsodálkoztam, mert úgy tudtam, hogy ebben az épületben Lantos Ferenc állandó kiállítása van. Az első gondolatom az volt, hogy az állandóság csak rövid időre szólt – ám amikor odaértem az épület elé, még jobban elbizonytalanodtam. Ugyanis egyetlen tenyérnyi fecni SEM tájékoztat arról, hogy itt lenne valamiféle kesztyűtörténeti kiállítás. Sem a kapun kívül, sem belül.

Én egy eléggé erőszakos nőszemély vagyok, meg kíváncsi is, felkúsztam a bordélyház-világítású meredek csigalépcsőn, megtudakolni, hogy mi is a helyzet, van itt kesztyű kiállítás vagy nincs ? Nos, van – és reklám azért nincs kitéve, mert azért fizetni kell (!sic!) – mondták nekem a felügyelők.
Megvettem a nyugdíjasok 250.- Ft-os jegyét és már cseppet sem meglepődve, hiszen tudom a JP.Múzeumnak nem elég a belépő, még lenyúzna rólam pár százast a fotózásért (jelen esetben 500-at) – fotójegyet tehát nem vettem.
(Erre a témára most nem térnék inkább ki…) Ám azon elgondolkodtam, hogy a város valami hírességét be szeretné mutatni – és a kiállítás rendezőjétől pénzt kér(ne) egy nyomorult hirdető plakátért. Jól jellemzi ez a jelenlegi viszonyokat. (No, mondjuk, akkor erről se írnék többet.)


A kiállítás: bevallom, nekem sok újdonsággal nem szolgált. Jó, nem láttam még közelről kesztyűt varró varrógépeket, de bizony eszembe jutott anyám, amikor más állása/munkája nem lévén, otthoni  kesztyűvarrással keresett egy kis plusz pénzt. És az utcánkban voltak többen is – ezekről a „bedolgozókról” pl. nem olvastam a kiállítás anyagai között. Még arra is emlékszem, hogy az utcában, ahol születtem, s gyerekeskedtem, volt egy néni, akit csak „Kesztyűvarró Manci néninek” hívtunk. Nagy szatyorban összecsomózva hozta anyám haza a kivágott kesztyűbőröket, összepárosította és szép finom öltésekkel megvarrta. Nagyon babara munka volt, sok türelem és figyelem kellett hozzá – és nem hinném, hogy busás pénzt fizettek érte.

A kesztyűgyár léte valójában a Hamerli családnak köszönhető – ők építették, üzemeltették a gyárat, munkalehetőséget adva sok asszonynak, lánynak, mert elsősorban ők dolgoztak itt. Én még jól emlékszem (hiszen abban az utcában laktam nem is keveset, ahol a gyár állt) amikor  a 2 műszakban dolgozó gyárba hajnalban és délután kettőkor özönlöttek a munkások. Sok embernek adtak kenyeret. A gyárkapu előtt volt az utca legmasszívabb hídja – ugyanis anno a Vince utcában a felszínen folyt a Tettye patak – s nagy esőzésekkor bizony szükség volt a hídra, ha egyik oldalról a másikra át akart valaki  menni.
Azt most nem tudom biztosan, hogy itt is „fújt”-e gyár, (így mondtuk) de pl. a dohánygyárban és a sörgyárban munkakezdés előtt 5 perccel megszólalt valami „duda-féler” (tán sziréna ? nem tudom pontosan mi) – de óra se kellett, ebből tudhatta az ember, hogy mindjárt műszakváltás, vagyis vagy 6 vagy 14 óra van. Este 10-kor, a délutános műszak végekor, nem volt ilyen jelzés, csak munkakezdésekkor. 

Amikor felépítették azt a förtelmes és általam mérhetetlenül utált tornyot ott a Tettye völgyben, (hogy dőlne rá az engedélyezőjére) – akkor már azt hiszem Hunor volt a gyár neve. Aztán valahol a Vadász utcában is nyitott egy részleget – jól prosperált a cég. Tudom, hogy a Németországban élő unokatestvérem csak és kizárólag itt, a Sallai utcában lévő kesztyűboltban vásárolta meg elegáns és drága bőrkesztyűit…
Márka volt – jól ismerte minden gyerek a szlogent: Ez-mind-pécsi-kesztyű-pécsi kesztyű… Még ma is a fülemben van a ritmusa…..
Aztán 1990-ben fejreállt minden, betört a privatizáció – valamikor bezárt a Vince utcai gyár, munkanélkülivé vált a csodálatos rendszerváltást követően sok száz ember – olvasom, (http://www.pannonpecsikesztyu.hu/index.php?modul=shop&cat=18) hogy a mai „gyár” 50 főt foglalkoztat.
Na, itt a mese vége.

Ami tetszett a kiállításon, az egy  spirálos füzetféleség volt, melyben a kesztyű-jelek a hajdani titkos üzenetei voltak megírva. Hallottam én ezekről, de nem tudtam, hogy ennyiféle létezett. Milyen kedvesek is voltak azok a titkolt kis mozdulatok – és ó, hol van már az a világ….
Nem csak (elegáns és drága pécsi bőr)kesztyűt nem hordunk, de titkos üzenet se nagyon létezik. Mindenki tud mindenkiről mindent.
Hát, ha ez kellett nekünk, megkaptuk.


Érdemes ide benézni: http://kesztyu.blog.hu/2009/04/10/a_kesztyu_viselesenek_etikettje_es_jelentese



5 megjegyzés:

  1. Először talán ajánlom a Pécsi Stop-ban (04/17) megjelent cikket,címe: Életművét ajánlotta ajándékként Pécsnek Lantos Ferenc festőművész. Igaz,én is onnan tudom,hogy általában elolvasom az önkormányzati ülés előterjesztéseit a neten.
    Más : akik gyakrabban néznek magyar televíziót,talán felfigyeltek arra,milyen sokszor mondják egy-egy hír kapcsán : " a facebookról vettük át,"- vagy " részletesebben olvassák el a facebookon"- stb. Igaz,nem a tv-ben hallottam,de pl. a kesztyű kiállításról is elég régen volt hír,pl. a múzeum facebook oldalán,majd azt megosztották az emberek. (már aki megosztotta) Továbbá van ez is Kesztyű kiállítás (vagy lásd a főoldalt jpm.hu )
    Én (szokás szerint) "nem védem a mundér becsületét," ill. nem akarnék demagóg sem lenni. Ez van. (Minden relatív) ... mert pl. a magyar válogatott vízilabda mérkőzésre a jegy 5.550 Ft-volt -vagy a Leonardo da Vincire 2000 Ft (?) - vagy valami hasonló. Így aztán az 500/250 a kesztyűkért az nem sok. [ Nem bonyolítanám jobban, mert ha pl. most arra gondolok,hogy "Találjuk ki a belvárost" (vagy mire)-akkor én is azt mondanám,hogy miért nincs plakát ? - viszont azt is tudom,hogy kb. "ez" is olyan lehet mint sok egyéb más, pl. legutóbb a választás. (Az emberek elég nagy%-át egyszerűen nem érdekli !-és kész.)

    VálaszTörlés
  2. Sajnos,vagy szerencsére ma már nem tudom felidézni,hogy anno (NSZK Márkában) mibe került a pécsi kesztyű és itthon mennyi volt az ára,Forintban.Mert leginkább ez volt a vásárlás oka. Kifelejtettem az előbb, hogy -esetleg - érdemes Google keresőbe írni azt,hogy Pécsi Kesztyű Klaszter -és a jelenlegi állapotokról ott is lehet olvasni ezt-azt. (Mintha ott olvastam volna,hogy kb. 500-an varrnak kesztyűt manapság -és egyebek.)

    VálaszTörlés
  3. Nekem is varrtak rokonaim pécsi kesztyűt. Később Budapesten is a mintaboltjukban vettem kesztyűt és pénztárcát. Együttérzéssel olvastam a soraidat. Én azért reménykedem benne, hogy előbb, vagy utóbb megnövekszik a kereslet a minőségi termékekre, és nemcsak az olcsó kínai kesztyűt veszik az emberek.

    VálaszTörlés
  4. Gimnáziumi osztálykiránduláson talán 1980-ban voltunk a pécsi kesztyűgyárban. Azért emlékszem rá mert megpróbáltuk bojkottálni a kesztyűgyári túrát, előtte strandoltunk valahol és próbáltuk húzni az időt, hogy lekéssük a gyárlátogatást, ami persze nem sikerült. Végül is tök érdekes volt és ráadásul kaptunk ajándékba egy csomó színes bőrhulladékot

    VálaszTörlés
  5. Múltmentő: optimista vagy....de legyen igazad.

    Bk: De jó, hogy ezt említetted, igen, volt lehetőség arra, hogy aki ott dolgozott, hazavigyen ilyen bőrhulladékot. Egy iskolatársamnak az anyukája ebből varrt a lánynak táskát, és tudom, irigyeltük...

    VálaszTörlés