2014. május 23., péntek

Ez itt a reklám helye


Mindig meghatódom és meglepődöm, amikor a mai világban valami emberséges, nemes szép dologgal találkozom. A netes véletlen hozott össze a természet-, kirándulások- és (többek között) a Baranyai dombság kedvelőivel, akiktől most már rendszeresen kapok híreket. (Itt olvashatsz róluk: http://baranyaidombsag.ucoz.hu/index/0-2 )

A legutóbbi keresztavatójukról (Máriakéménd) beszámoltam, most egy újabbról kaptam hírt: érdemes megnézni, hogy lássátok, igenis vannak még emberek, akik „ingyé” - csak hazaszeretetből, lelkesedésből, szabadidejükben megőriznek, sokszor újra létrehoznak elfeledett, tönkrement emlékeket. Ez a képsor itt egy kőkereszt halálát s feltámadását dokumentálja:

Elolvasásra ajánlom ezt is:
Egy mondatos idézet: „Ha csak mindenki, akihez ez a felhívás eljut, 500 Ft-tal támogatja munkánkat, már sikerrel járunk és megvalósulhat még a nyáron a kereszt felújítása.”

És most igazából nem is arról van szó, hogy egy keresztet (=vallási jelképet) újítanak fel. Nem, arról van szó, hogy valami olyasmit próbálnak megőrizni, ami a múltjuk/múltunk egy része.
Ezekhez az útmenti, erdőbéli keresztekhez  többnyire valamiféle történet is kapcsolódik, és én annak örülök, hogy ezáltal azokra a rég elhunytakra, a múlt történéseire emlékeznek, azokra akik itt éltek előttük/előttünk.
Ránk fog-e emlékezni valaha valaki ???

(Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy mint megtudtam, egy lelkes máriakéméndi lakos, saját erőből, ingyen, nekiáll a máriakéméndi kegytemplom ledőlt kerítésének felépítéséhez...) 








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése