2014. május 29., csütörtök

Ha nincsen barátod...


Kikeltek a kispókjaim ! Sőt már megkezdték a saját terület-foglalást. De még tegnap is láttam, hogy néhányan ( tán a gyengébbek ? félénkebbek ?) egy kis kupacba összegyűlve töltik az éjszakát. Nagyon remélem, hogy annak a csodaszép, tavaly ősszel etetett nagy póknak az ivadékai, akit annyira kedveltem, s ők is olyan szép méretesre fognak fejlődni - vagy legalábbis néhány közülük.
Hát nem aranyosabb az a fenti sárga kupac, mint ez a szerencsétlen, magányos kismajom ???
 
"A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
A csillagévek óráin egy perc az életünk
Az ember önmagában semmit sem ér
Ha nincsen barátunk-elvisz a szél."
(Bródy János: Semmi sem tökéletes)










2 megjegyzés:

  1. Valoban nem jo a kismajomnak lenni. A pokocskaid hol laknak?
    Milyen reg hallottam Halasz Jutkat,es milyen jo ez a dal...ha epp kismajom erzesben van az ember meghallgatasa helyrebillent kicsit.
    A soskad jogtalan kostolgatoira sikerult megoldast talalnod?

    VálaszTörlés
  2. A pókok egy gombócban a tuja egyik belső ágán "születtek" éltek/nek aztán szétszélednek - egy-egy megpróbál picike, de tökéletes hálót szőni, aztán a sok sok sok kis pókból nyárra 2-3 marad csak meg, s tud felnőni. Nem is csodálom, ez a világ nem az efféle parányi lényeknek kedvez (szél, eső, stb)s tényleg csak a legügyesebb/szerecsésebb tud életben maradni őszig.
    A sóskarágó ormányos ellen egyelőre még nem vettem semmit, olyan "sűrű napjaim voltak, hogy nem jutottam el a növényvédős boltig - viszont minden nap többször is ellenőrzöm, s ha levél-táskába bújt hernyót találok, hát azonnal eltaposom...
    A baj az, hogy a kifejlett bogarat még szemüveggel és nagyítóval is alig lehet észrevenni a földön, mert annyira jól álcázza magát.(Olyan, mint egy picuri föld-rög.)

    VálaszTörlés