2014. június 29., vasárnap

Ligeti Miklós: Bivalyos díszkút



Aki járt Pécsett, talán találkozott a Balokány liget elnevezéssel. Szinte azt mondhatom, hogy most az „Egyetemi negyed” középpontjában van, macskaugrásra a Zsolnay negyedtől, a Kodály koncertteremtől, a Tudásközponttól.
Utoljára itt írtam róla : http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/12/balokany-2013december.html  - bár többször is foglalkoztam vele, ebben a részben vannak képek a lerombolt strandról is.
A "balokány" szó török eredetű, többfajta magyarázata lehetséges. Mivel a terület a török korban mocsaras volt, a legvalószínűbbnek azt tartják, hogy a "balikhane" kifejezésből származik, ami "halas helyet" jelent. A másik magyarázat szerint ugyancsak török eredetű, "Balu hánja", vagyis "Balu majorja". Egy biztos, a Balokány-liget hosszú ideig a pécsiek kedvelt sétálóhelye volt.
A Balokány ligeti tó mellé 1853-ban Engel Adolf tervei alapján építettek egy kisebb fürdőt, később az 1930-as évek elején épült fel az új szabadtéri fürdő versenyuszodával, hatszáz személyes lelátóval, gyermekmedencével. Itt állították fel először, 1935-ben, a Ligeti Miklós tervei alapján a Zsolnay gyárban 1911-ben készült  „Bivalyos díszkút”-at.

Amikor a strandot bezárták, még évekig itt volt a szobor is – és a strandról is úgy beszéltek, hogy előbb-utóbb felújítják. Új tulajdonos(ok) kezébe került, aztán jöttek-mentek a rendszerek/városvezetés és a feje tetejére állt világban egyszer csak nyomtalanul eltűnt a standról a „Bivalyos díszkút”. A balokányi fürdő a pécsiek kedvelt helye, úszóversenyek színtere volt – nagyon szomorú, hogy  - a tervekkel ellentétben – itt végülis nem létesült egy másik, új, modern uszoda – ami bizony nagyonis ráfért volna erre a városra.
A strand egy régebbi  tulajdonosát véletlenül ismertem, nála próbáltam érdeklődni a szobor sorsa felől. Ám ők se tudtak a szoborról. Mivel sehol se tudtam nyomára bukkanni – szinte biztos voltam benne, hogy  az már régen valahol, valakinek a kerti szökőkútja mellett áll. Nyoma veszett.

Nemrégiben egy barátommal beszélgettünk – a vidámparkból eltűnt Napóra kapcsán - erről a szoborról, s ő mondta, hogy emlékezete szerint a Hullám fürdőben áll valami ilyesmi. És tényleg… A héten járt a strandon, - amit egyébként jelenleg újítanak fel, egy része zárva is van – de a szobor megvan !! Kérésemre le is fényképezte, bár a mázas pirogránit szobor fotózása a tűző nyári napsütésben nem egyszerű – de itt vannak a képek, nagy örömömre dokumentálva, hogy nem tűnt el, sőt még csak át se alakult a „Bivalyos díszkút” szobor, hanem igenis megvan !
Kedves pécsiek, akik esetleg rajtam kívül aggódtak volna (?) a szobor hol-léte miatt, örömmel jelentem: a Hullám standon láthatjátok !

A Balokány történetére vonatkozó infók innen:  









 

2014. június 25., szerda

Eső után...



Nagyon finom kis eső volt erre mifelénk tegnap. Se szélvihar, se jég, se villámok. A kert valósággal felsóhajtott – én meg az eső utána fotóztam. Kivételesen meg vagyok elégedve a képeimmel:














  




2014. június 24., kedd

Olvasni-nézni-gondolkodni

Elolvasásra ajánlom:
http://andrassew.blogspot.hu/

Megnézésre ajánlom:



Most szégyelljem magam, mert én  is táncoltam és imádtam ? 
Jó, na nem ennyire lendületesen csináltuk, de igyekeztünk :-)  és szörnyen élveztük...

2014. június 23., hétfő

Ha nem szeretnél megbetegedni…





Mindenféle lelkileg nyomasztó esemény után/közben nagyon rákoncentráltam, hogy próbáljak kicsit pozitívabb lenni – mert hovatovább elsüllyedek az aggodalomban, a félelemben, a kétségbeesésben…
Nos, nem könnyű ez a feladat, pláne nem akkor, ha nyitva van a fülem/szemem/szívem a világban történő,  egyáltalán nem pozitív történésekre is. És ezek valahogy sokkal jobban „kiabálnak”, mint a csendes öröm hangjai….
Találtam egy írást, amit megosztok veletek  és jó lenne, ha naponta egyszer legalább én is elolvasnám:


dr. Dráuzio Varella: A jó közérzet művészete

Ha nem szeretnél megbetegedni....

Ha nem szeretnél megbetegedni...juttasd kifejezésre érzéseidet!
A rejtett, visszafojtott, elnyomott emóciók, érzések megbetegítenek - gyomorfekélyt, hurutot, gerincfájdalmat okoznak. Az érzelmek visszafojtása idővel más rákos megbetegedésekhez vezet. Nem gondolunk erre, féltve őrizgetjük intimitásunkat, "titkainkat", tévedéseinket. Pedig a beszéd, a párbeszéd a szó - nagy erejű gyógyító, kitűnő terápia.

Ha nem szeretnél megbetegedni ... hozz döntéseket!
A határozatlan ember kétségek között vergődik - aggódó, kétségbeesett. Döntési készség hiányában torlódnak teendői, problémái. Dühös és agresszív. Az emberiség történelmét döntések szövik át. Aki tud dönteni, az képes lemondani előnyökről, értékekről, hogy cserében más hasonlókat nyerjen. A határozatlan ember viszont gyomorbetegségek, idegfájdalmak és bőrbetegségek áldozatává válik.

Ha nem szeretnél megbetegedni... keresd a megoldást!
A negatív emberek nem találnak megoldásra , s ezzel megsokszorozzák problémáikat. Pesszimisták. Panaszkodnak, siránkoznak, pletykálnak. Pedig jobb dolog gyertyát gyújtani, mint félni a sötétben. A méhecske apró, mégis a létező legédesebbet teremti meg. AZ VAGY AMIT GONDOLSZ! A negatív gondolatok negatív energiát termelnek, amely betegségbe torkollik.

Ha nem szeretnél megbetegedni... ne a külsőségekért élj!
Aki rejtegeti az igazságot, az színlel, pózol és mindig azt a látszatot akarja kelteni, hogy remekül érzi magát. Tökéletesnek, könnyednek akar látszani, miközben tonnás terhet cipel. Bronzszobor - agyaglábakon. Nincs károsabb dolog az egészségre, mint külsőségekért, álarc mögött élni. Az ilyen ember gyökértelen, és lényét máz vonja be. Sorsa a gyógyszertár a kórház, és a fájdalom.

Ha nem szeretnél megbetegedni... tanulj meg elfogadni!
Az elfogadástól való idegenkedés és az önbecsülés hiánya önmagunktól is elidegenít bennünket. Az egészséges élet titka, hogy összhangban legyünk önmagunkkal-. Aki ezt nem képes elfogadni, az irigy lesz, féltékeny, megjátssza magát, eszeveszetten vetélkedik és rombol. Légy elfogadott mások által, értékeld hogy elfogadnak, és fogadd el a kritikát is! Ez bölcsesség, jószándék, és egyben terápia.

Ha nem szeretnél megbetegedni... élj bizalommal!
Aki nem bízik meg másokban, nem kommunikál, nem nyitott, nem kapcsolódik, nem hoz létre mély, stabil emberi kapcsolatokat, az igaz barátságra sem képes. Bizalom nélkül nincs kapcsolat. A bizalmatlanság nem más, mint hitetlenség és az önmagunkba vetett hit teljes hiánya, amely megbetegít.

Ha nem szeretnél megbetegedni... gazdagítsd életedet!
Jó humor. Nevetés. Kikapcsolódás. Boldogság. Mindezek egészséggel töltenek el, és hosszú élettel ajándékoznak meg. A boldog ember képes boldoggá tenni környezetét, akárhol él. "A jó humor megment az orvostól. A boldogság nem más, mint jó egészség, és a leghatásosabb, terápia."

2014. június 22., vasárnap

Ami elmúlt, elmúlt…



Jártál már úgy, hogy egy mondatot kimondva, valami egészen más dolog jutott eszedbe ?
Mondjuk mint én ezzel: „Ami szívemen a számon” – mondám egy beszélgetés során – s abban a minutában felcsendült a fejemben ez az ezer éves tviszt (meg bizony egy-két egyéb emlék is):



 Aztán a Psota-zenék között szörfölve erre bukkantam:




Miközben néztem/hallgattam a zenét máris újabb gondolat-ugrás: mikor válogattam babot, lencsét utoljára – ezzel a Psota-mozdulattal ? Mostanában már a bab se zsizsikes…(úgy tele van töltve mindenféle kemikáliával….)

A dolgok elmúlnak – valószínű ez a rendjük. Ám néha olyan jó érzés, amikor váratlanul mégiscsak felbukkan egyik-másik esemény a múltból….Dokumentum, hogy éltem.









2014. június 21., szombat

12 nap





2014. június 07-én dél körül leszállt egy háromfős kutatócsoport a németországi Riesending-Schachthöhle barlangba, mely jelenleg 1148 m-es mélységével, és 19,1 km hosszúságával Németország legmélyebb és leghosszabb barlangja.  Éjfélt követően mintegy 1000 méteres mélységben az egyik kutató lezuhant, fejsérülést szenvedett, és rövid időre eszméletét vesztette. Egyik kutatótársa vele maradt, míg a másik a felszínre tért segítséget kérni – riasztani a barlangi mentőszolgálatot. A sérülés helyszínétől a bejáratig mintegy 12 óra volt az út számára, hiszen a bejárattól óriási távolságra és mélységre történt a baleset.
2014. június 19.  11:44-kor, 12 nap után felszínre ért a sérült! Véget ért a maratoni hosszúságú barlangi mentés ! http://www.caverescue.hu/index.php/hu/balesetek-es-mentesek/108-baleset-a-nemetorszagi-riesending-schachthohle-ben


Az első perctől kezdve figyelemmel követtem a híreket – ha pontosan nem is, de az átlagembernél jobban el tudom képzelni azt az óriási erőfeszítést, amit a mentőknek produkálni kellett ahhoz, hogy ezt az egy embert kihozzák a mélységből… A barlang Berchtesgadentől északra, hat kilométerre található,  közvetlenül Salzburg közelében. A bemenő főágat 1995-ben fedezték fel, de csak 2002-től kezdtek itt barlangkutatók munkálkodni. A barlang feltárása, bejárása nehézkes, mert a járatokat helyenként igen szűkek, szakadékok nehezítik s teszik bonyolulttá az előrehaladást. Az Egyesület Barlangászati (Bad Cannstatt) eV úgy vélte, hogy a barlang sokkal hosszabb és mélyebb, mint a jelenleg ismert rész – a mostani baleset miatt viszont (ezt mondták ma a hírekben) valószínű lezárják és megtiltják a további kutatást. Amit azért nem is csodálok. Az egész akció 1 millió Euróba került, 5-6 ország barlangkutató szakemberei dolgoztak a mentésen – és ilyesféle „luxust” még egy gazdag Németország sem engedhet meg magának…
 
Érdekes módon épp most kaptam egy olvasnivaló ajánlatot @x-től: http://www.baranyanet.hu/cikkek/-emlektabla-avatas-az-abaligeti-barlangban-20423   
http://www.abaligetibarlang.hu/tag/vass-bela   Csak annyit fűznék a hírhez, hogy: megérdemelte az emléktáblát ! Hat gyönyörű évem minden szabad percét én is a barlangkutató csapattal töltöttem – tudom, hogy ha valaki, hát ő sokat tett a mecseki barlangok feltárása, sőt ehhez kapcsolódóan települések vízellátása ügyében.

2014. június 19., csütörtök

A hét szobros Feked


Szoborkereső tevékenységem során  derítettem ki, hogy a Kodály Központ parkjából eltűnt az oda 2012-ben felállított 5 szobor, ám hamarosan azt is megtudtam, hogy új lakhelyük Feked községben lesz. Elmúlt jó egy év, s tényleg új  otthonuk van a szobroknak, sőt, a várakozás ideje alatt még „szaporodtak” is, mert  június 15-én Fekeden 7 szobrot avattak. Azért ez nem semmi egy kis baranyai zsákfaluban

Kedvelem Fekedet ! Már írtam róla, amikor kálvária-keresőben jártam ott, rendezett, tiszta, ápolt, igazi sváb falu. Mindennek gondos gazdája van – a sajáttal és a közössel egyaránt szeretettel törődnek. Örülök, hogy ezek a szobrok ide kerültek. Igaz, meglepett, hogy  a hétből négy eléggé „eldugott” részén áll a településnek, de ahogy én rájuk bukkantam, a mostani térkép segítségével már bárki, bármikor tehet egy „szobor és falunéző” túrát Fekeden – amit szívből ajánlok.
Kuti Lászlónak, Lelkes Márknak, Székó Gábornak, Szilágyi Lászlónak egy-egy, Nyári Zsoltnak viszont mindjárt 3 szobra is itt talált lakhelyet.
Érdekes megoldás, hogy 2 – 2 szobor olyan – egymás közelében lévő – dombra kerül, ahonnan át lehet látni egyikről a másikra.
A „Meditáció” c. szobor van a legmesszibb, szinte világvégi helyen – egy hatalmas, csodaszép, szellő-ringatta búzatábla közepén, ahonnan max. a szántót szegélyező erdő és az ég kékje látható – valóban meditálásra invitálja az embert. Ennek a helynek a kiválasztása – habár igencsak tisztes távolba van a falutól - volt számomra a legtökéletesebb. 
S mivel ezek az alkotások túl nagyok, meg különben is kőből vannak – talán nem kell félteni őket az ellopástól. A környéken normális emberek (mondom svábok!) laknak/élnek, remélhetőleg gyerekeiket is jól nevelik, emiatt aztán az itteniek biztos nem fogják összesprézni a kőtömböket.
Élmény egyébként a falun, vagy a pincesoron végigsétálni ! Mutatok majd néhány házat, de szinte mind csodásan rendben/karban van tartva. A főút menti  kis parkok rendezettek, a fű mindenütt szépen nyírt, virágosak a kertek és az udvarok. Ami leginkább meglepett, a falu elején van egy meglehetősen nagy terület – afféle libalegelő vagy nem tudom mi lehetett. Most mindenesetre szépen ápolt aprócska parcellák vannak itt. Szemmel látható, hogy többen művelik, mindenki másféle zöldséget vet bele, s azt tartja rendben, majd nyilván szüreteli le. És képzeljétek el, nem lopkodják ki a más veteményesét !! Újra mondom svábok laknak a faluban !

Nagyon kellemes délutáni programom volt, az egyetlen picike kis „bánat-felhőt” a lovászhetényi kálvária okozta. Sajnos a hársfasorból egy  hatalmas öreg hárs  kidőlt, összetörve két stáció-oszlopot is. Az oszlopok ugyan majd helyreállíthatók, de a (szerintem száz évesnél is idősebb) hársfákat még ha pótolják is, a kálvária már sosem lesz olyan, mint volt. Az első képen a 2 évvel ezelőtti  állapot, a másodikon a tegnapi látható…
Ettől függetlenül nagyszerű délutánom volt. Kék volt az ég és ott annál a Meditáció-s szobornál nagyon közel éreztem magamhoz…
  
Először akkor itt a térkép:




Fekedi szobrok nagyobb térképen való megjelenítése

A szobrászok alkotásai, melyek miatt odamentem:

A falu elején (a napelemek és a vízmű mellett): Nyári Zsolt: Cím nélkül
(2015-ben áthelyezésre került, a faluba vezető út jobb oldalára !)
 
A falu parkjában: Szilágyi László: Holdcsónak


A temető melletti kettősből az egyik: Kuti László: Elmozdulás
A temető melletti másik: Nyári Zsolt: Sztélé

A falu felső végében egy gyönyörű réten: Nyári Zsolt: Napkerék
A pincesor fölött: Székó Gábor: Cím nélkül. Innen át lehet látni a temető melletti dombon lévő másik kettőre...
Majd ezen, a végtelennek tűnő, csodás búzamezőn kell elzarándokolni ahhoz a picike kis fehér ponthoz...az a szobor...
A végállomás: Lelkes Márk: Meditáció
Néhány kép a falu házairól, a parkról, kertekről:








Park-részletek
A zöldséges kertek

Vágytam elpihenni ezen a búzamezőn...

Hát nem csodaszép ??
Végezetül a lovászhetényi képek:
 
2012-ben ilyen volt...

 
...és 2014.júniusban ilyen.


Lesz mit javítani.
  




Stációk, meditációk
Üde színfoltja lesz a falunak egy pályázatból megvalósuló új, alternatív sétaútvonal megépítése „Stációk, meditációk” címmel. A 3,5 km hosszú túraútvonal mentén kortárs szobrászművészek alkotásait helyezik el. A hat szoborból álló útvonal várhatóan a nyár derekára elkészül, a tervek szerint a környezetükben padok, asztalok is lesznek. A település bejáratánál lesz az első, figyelemfelkeltő szobor, mely felhívja az ide érkező vendégek figyelmét, hogy bizony érdemes e kis településre betérni, és ott akár hosszabb időt eltölteni. A szobrok valamikor a Kodály Központ előtt álltak, és a Baranya megyei Alkotótelepekkel kötött megállapodásnak köszönhetően 25 évre
Feked birtokába kerültek.
Érdekesség, hogy a szobrok napelemes energiaforrásból éjjel is meg lesznek világítva, így akár éjszakai sétára is indulhatnak a vendégek. És ha már a szobrokról esik szó, a nyárra egy önálló alkotással is gazdagodik a település, Nyári Zsolt gránitból készült alkotását a turistaszállás előtt szeretnénk felállítani, amihez szintén pályázati forrást használunk fel. Ekkorra az a település, amelyiknek csak egyházi emlékei voltak, néhány világi alkotással is büszkélkedhet majd.

Egyébként szobor-téma kapcsán érdemes ezt is elolvasni, még ha 2 éves is az anyag: http://magyarnarancs.hu/kepzomuveszet/a-ko-talan-marad-80260



 

Elegem van…







 Hát ez, ez szerintem a vég…Szégyellem, hogy ebben az országban élek. Régóta nem tartom/vallom magam „magyar”-nak – ha a magyarok olyanok, mint emilyennek mostanában látszanak. Minden erőmmel azon leszek ezután, hogy a gyerekeimet „elüldözzem” innen – itt NINCS jövő, itt nincs remény itt terror van. Itt elszabadult az őrület. Nekem, a sír szélén már mindegy. De meneküljön aki tud.

És most kedves hatalmasok ezt a bejegyzést akár hivatalból meg is semmisíthetitek. Kedves olvasók, akik a tulipántos-hímes-matyómintás-pirosfehérzöld híreket olvassátok legszívesebben, vagy akinek csak az a hír, hogy főztem-e tegnap nemzetiszínűt, annak mostantól nem kell ide jönni ! 


2014. június 18., szerda

Már nem kerek… (?!)




Örömmel és élvezettel olvastam egy könyvet: Charles Fenyvesi : „Mikor kerek volt a világ” címűt.
Szeretem az ”igazi”, a nem kitalált családregényeket és ez az volt. A könyvben – többek között – szó van Nagyapja testvérének végrendeletéről. /Élt: 1856-1921/
Igen megfogott, amit a végrendeletéről írt, hiszen nem egy szokványos iromány volt. Élete során összegyűjtött ingó és ingatlan vagyonát egyenlő részben osztotta el 10 gyereke között. Már ez is érdekesség volt, hiszen régebben az elsőszülöttek vitték tovább a birtokot, s általában a lányok alig kaptak valamit. Megemlékezett szolgáiról, a falu templomáról, a legszegényebbekről, a barátairól.
A 10 oldalas végrendelete 10 olyan sorral végződött, melyben hálát adott Istennek, mert : - jó szülőktől származott - jól házasodott - jó felesége volt - jó gyerekei születtek - nem volt beteg - mindig volt mit enni-inni - volt ruhája - nem fázott a télen - megélt 65 évet - mindig módjában volt adni a szegényeknek. Végül bocsánatot kért azokért a bűneiért, melyekről senki se tudott.
Írna-e ma ilyen végrendeletet bárki is e Föld kerekén ?

2014. június 17., kedd

Ezt olvastam:





Ha igaz a történet, ha nem – én bizony elsírtam magam…



(Már öt éve nincs velem...)


2014. június 16., hétfő

A fakanál bosszúja… …avagy öregen is lehet tanulni….




A lekvárfőző fakanalam olyan öreg volt már, hogy nem is csodálkoztam, amikor eltörött. Pár nap  múlva a vásárban járva eszembe jutott, hogy kellene egy új, nagyméretű, lekvárkavaró fakanál nekem, s vettem is egy újat.
Most használtam először: meggylekvárt kavartam vele. Amikor a lábos alján maradt kevéske maradékot kikanalaztam és elnasiztam, éreztem, hogy valami nem stimmel…Olyan fura, elmondhatatlan íze volt – elsőre a büdösbence bogár jutott róla eszembe, ami – valljuk be nem igazén kívánatos egy meggylekvárban. Mivel én mostam, pucoltam, magoztam a gyümölcsöt, tudtam, bogár nem kerülhetett bele.
Hát akkor mi ? Nem kellett sokáig gondolkodnom, azonnal a fakanalat vettem kézbe és szagoltam meg. Hát valami elmondhatatlan büdös szaga volt.
Én nem tudom, hogy valami  baj volt a fával, vagy a meggy savassága kezdte meg, vagy – miként most hallottam valakitől – használat előtt be kellett volna olajozni (soha életemben nem csináltam ilyesmit az új fakanalakkal) – mindegy is…
A lényeg, hogy 6 üveg meggylekvár bánta az én új fakanalamat. Ment a pálinkafőzdébe… Még szerencse, hogy egész véletlenül kaptam még egy vödör meggyet – így hát megvan mégiscsak a jövő évi szükséglet. Ezt már nem az új fakanállal kavartam – nincs is semmi baja…

Leírtam ezt a tapasztalatomat, mert ha egyszer közületek valaki szintén új fakanalat vesz a kezébe – hát akkor azt ne befőzéskor tegye…

Egyébként keresgélve a neten találtam az alábbi részleteket, ami a vágódeszkával kapcsolatos. Nekem sosem volt műanyag, mindig csak fa vágódeszkát használtam, ezeket olvasva nem is fogok változtatni a szokásomon. Műanyag fakanalam se volt soha – habár lehet, hogy az nem lett volna büdös…Ámbár ki tudja. Vannak a büdösnél ártalmasabb dolgok is, melyek belefőhetnek a lekvárba…

„…Dean Cliver és Nese Ak, a Wisconsin Egyetem mikrobiológusai 1992-ben kezdték vizsgálódásaikat a fa és műanyag vágódeszkák terén, és 1994-ben publikálták eredményeiket. A vizsgálat során tízféle keményfa-deszkát, négyféle műanyag polimert valamint egy keménygumi deszkát fertőztek meg ismert mennyiségű Escherichia coli, Salmonella typhi, Camoylobacter jejuni, Listeria monocytogenes és Staphylococcus aureus baktériummal – ezek a feldolgozatlan húsok által terjesztett leggyakoribb kórokozók.
Meglepve tapasztalták, hogy míg a fa vágódeszkákon három percen belül kipusztult a baktériumok 99,9 százaléka, a műanyagokon nemhogy nem pusztultak el, hanem vígan szaporodásba fogtak. Egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten tárolva a különféle deszkákat, a műanyagok felszínén megnőtt a baktériumok száma, míg a fákon lenullázódott.
Tény és való, hogy a műanyag deszkák felszínéről könnyebben lemoshatók a kórokozók, mint a fáról – ez azonban csak a vadonatúj vágódeszkákra érvényes. A használt, késsel összekaristolt műanyag lapokról gyakorlatilag lehetetlen teljesen eltávolítani a megtelepedett baktériumokat….”

2014. június 15., vasárnap

Filmajánlat



Találtam két filmet (valójában egy sorozat részei). Kár, hogy a szöveg rendkívül primitív – elég lett volna egy szó nélkül csak a filmet bemutatni. Vegyétek le a hangot, úgy többet ér…
Valószínű meg fogom nézni a többi részt is – bár talán jobb lenne vidámabb témákat keresnem.

















2014. június 14., szombat

3+4 sor


Írom ezt, elsősorban önmagamnak - meg annak a 3 embernek akiknek hiányoztam az elmúlt egy hét alatt...






- Nem kell mindent kimondani. 
- Nem kell mindent megkérdezni.
- Nem kell mindenre válaszolni.

Hioszi Tatiosz  a Kassák Kiadó szerint ókori görög filozófus, a Wikipédia vitaoldala szerint a fordítóként feltüntetett Vágó Gy. Zsuzsanna írói álneve   Kép: http://2.bp.blogspot.com


Létezik négy dolog, amelyeket nem vagyunk képesek visszahozni:

- A kő nyomát, miután eldobtuk...
- A szót, miután kimondtuk...
- Az alkalmat, miután elszalasztottuk...
- Az időt, ami elmúlt.





2014. június 6., péntek

Dídéj



http://hu.wikipedia.org/wiki/Normandiai_partrasz%C3%A1ll%C3%A1s

Van akinek unalmas – van akinek száraz – van akit egyáltalán nem érdekel a téma, a mai évforduló…
Az én tévécsatornáim az elmúlt hetekben rendesen tele voltak a II. vh. eseményeivel. 
70 éve ezekben a napokban még csak kacér gondolat voltam – engem csak annyiban érint, hogy elvitte egy jó időre a háború az összes férfit a családomból – ám szerencsére mind épségben haza is jöttek. Hány százezer ember nem volt ilyen szerencsés ? Meghaltak – értelmetlenül, semmit sem javítva, a világ helyzetén. 
Nem, nem hasonlítom az embert az állatokhoz, azok a mi fajtánknál kegyelmesebbek, nemesebbek, okosabbak. Ok nélkül nem ölnek...
Mi valami korcs, félresikerült teremtménye vagyunk az Istennek – vagy akárkinek, aki ilyenné tette az embert, amilyen.
Nem és nem és nem okulunk.
Nagyon tanulságos Édesanyám naplója, mely  1944 ősze és  1945 tavasza között íródott – majd gondolkodom rajta, közreadjam-e… Mit is tudnak a maiak a háborúról ? Semmit…(Persze én se sokkal többet…) de legalább valamilyen szinten közelebb vagyok az eseményekhez, mint akik jóval utánam érkeztek erre a félresikerült világra.
Nem látok reményt a helyzet jobbulására. Újra és újra és újra beleesünk ugyanabba a gödörbe.
Nincs szemünk a látásra, és semmiféle érzékünk a bajok megérzésére.
És hatalmunk sincs ezek megakadályozására.
Vakon megyünk előre…. amíg út van előttünk.
Sőt, úttalan utakon is.
Ki/mi állít meg minket ?



2014. június 3., kedd

Na végre !!!



Én nem tudom, a magyar tévé mennyit mutat királyok életéről, stiklijeiről és egyéb ügyeiről – de  nekem van lehetőségem imitt-amott látni dolgokat. Hát ez az öreg nagy kujon volt – és épp itt volt az ideje, hogy leköszönjön, az amúgy is már 46 éves fia javára.
„…Asturias hercegének megvan a megfelelő érettsége, felkészültsége és felelősségtudata ahhoz, hogy teljes garanciával elfoglalja az államfői posztot, és hogy a remény új korszakát nyissa meg, amelyben a megszerzett tapasztalat egy új generáció lendületével párosul…
…Fülöp herceg felkészültsége, személyisége és a közügyekben szerzett széles körű tapasztalatai „biztos garanciát” jelentenek arra, hogy meg fog felelni az elvárásoknak.

 


A korrupciós botrányokkal és a király nőügyével is terhelt, megtépázott népszerűségű királyi családon belül a királynő mellett még Fülöp herceg a legközkedveltebb a közvélemény-kutatások szerint. Asturias hercege VI. Fülöp néven léphet trónra.
Fülöp Spanyolországban zárkózott, visszafogott stílusáról ismert: a trónörökös soha nem adott interjút, és a háttérből is rendkívül ritkán nyilatkozott a médiában. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy ügyelt rá, hogy imidzse kifogástalan legyen: mindig mosolygósnak, engedelmesnek és türelmesnek mutatkozott. Eddig viselkedését jól jellemzi a következő, José Luis de Vilallonga írónak tett vallomása: „Megtanultam nézni, hallgatni és csendben maradni”. http://index.hu/kulfold/2014/06/02/lemondott_a_spanyol_kiraly/

Az örömhírre jöjjön a híres spanyol énekesnő egyik általam kedvelt duettje Freddie Mercuryval :