2014. július 22., kedd

Szoboravatás



Tudom, a neten több cikk foglalkozik a szoborral. Nem fogom mindent végigolvasni – mert véleményem nekem is lehet – és nem nagyon érdekel, másoké micsoda.
Kezdem azzal, hogy ezeket a manapság divatbajött „életszerű-típusú” (? hogy kéne ezt másképp fogalmazni, nem is tudom) szóval ezeket a szobrokat valami miatt nem nagyon  kedvelem. Annyi ilyesféle szobor van ma már köztereken, hogy az embert elfogja a csömör. Lehet nézegetni a köztérkép.hu-n, de nemrég kaptam egy ilyen diasort – hát rosszul lettem tőle…


 Na de vissza Szegedre.
Az a netes barátnőm, aki küldte a fotót ezt írja:
„…Az egyik alak, akinek a nyakában kereszt van, az ég felé fordulva fohászkodik, miközben fogja a fejét, míg a kipát viselő másik alak, zuhan ki a csónakból. Ha tovább gondolom az eseményeket, akkor abban a pillanatban, amikor a térdelő kizuhan, a fohászkodó is a vízbe fog esni, mert a hajó meg fog billenni. Lehet, hogy ez a kompozíció finom utalás arra, ami történt, vagyis, nem sokan nyújtottak segítő kezet azoknak, akik a vízbe, a halálba zuhantak?...”
A  http://hu.radiovaticana-ban is megjelent egy cikk, részlet ebből:
„A szegedi bárkában van a két testvér, a kereszténység és a zsidóság. Az idősebb testvér a pusztulásba esik, a fiatalabb testvér kicsit tehetetlenül fohászkodva könyörög, nem tud többet tenni”
Már megint maszatolunk? "kicsit tehetetlenül fohászkodva könyörög, nem tud többet tenni”, Biztos? Biztos, hogy nem tudott volna többet tenni? Érdekes, mert voltak, és nem is kevesen, akik cselekedtek és nem csak fohászkodtak.

Ám én ezt a néhány mondatot azonnal tovább folytattam magamban, kicsit más irányban. Vajon, amikor egy szobrásznak eszébe jut egy ötlet, akkor nem számol azzal, hogy az adott témáról másnak valami egészen más fog eszébe jutni  ? Vagy eszébe jut, de meg is hagyja a lehetőséget arra, hogy szobrát így is, úgy is lehessen értelmezni ?  Aztán aki „avat” az majd belemagyaráz valamit, 50 év múlva esetleg ledöntik, vagy újra-avatják miközben másképp magyarázzák a mondanivalót ?
Mindenkinek fantáziájára bízom, miképp gondolkodik erről a szoborról. De azt ismerjétek el, hogy nem csak egyféle variáció létezik a magyarázatok terén. Nem csak az, ami az avató beszédben elhangzott.


P.s. Ünnepélyes ígéretet teszek arra, hogy a Szabadság téri "emlékműről" egy sort nem fogok írni. Belém szorult a szó....

3 megjegyzés:

  1. Az pedig nem jó, ha belénk szorul a szó... előbb utóbb kibuggyan, akár mint vulán tör elő...

    Mindent lehet többféleképpen értelmezni, szobrot, festményt, fotót, könyvet, filmet... politikát. Kérdés mindig, melyik őszinte, öncélmentes, melyik közelít a valósághoz.

    VálaszTörlés
  2. Lehet,hogy hiperrealizmusnak nevezik az ilyesmit. ( Bár nem biztos)
    Feltételezem, a katolikusok (egyházmegye) "megbeszélték a zsidók vezetőivel is. (?)

    VálaszTörlés
  3. Ó Kavics, ha minden "kitörne" belőlem, amit elrejtettem, nagyon vad világ lenne. Nem. Hagyom, hogy a gondolatokat elfedje a feledés iszapja. Jobb az mindenkinek.

    VálaszTörlés