2014. augusztus 6., szerda

„…Egy vonatfütty messze, messze….”




Megyek a Balcsira… mondogatom magamnak pár napja. Ez igaz is, csak nem nyaralni indulok, hanem lehozom Pécsre a barátnőmet. Marcali  felé megyek  Berénybe és most is Fonyód felé fogok hazajönni.
Voltam ezen az úton az elmúlt években – semmi újdonságot már nem várok tőle, mégis ma reggel, amikor túl korán ébredtem,  a régi balatoni nyarak egyike jutott eszembe. Vagy talán nem is egy, hanem a több gyerekkori nyaralásból egy emlék-képet festek magamnak ? Nem is tudom….

Máskor is előfordul, hogy nyáron, kora hajnalban, még épp csak dereng az ég, felébredek – ilyenkor nagyon szeretek kimenni az udvaromba. Csend van, a nagyobb, fényesebb csillagok még halványan látszanak, de már a nap felkeltét jelzi a virradat. Madár se nagyon pittyeg, néha egy feketerigó.

És akkor egyszer csak füttyent a távolban picikét egy mozdony… És ez bennem azonnal elindítja a „Balatonra utazunk” c. filmet.


 

 Nyilván mindig ugyanazzal a vonattal mentünk, kora reggel, ami Pécsről elvisz Alsóbélatelepig (már nem emlékszem, akkoriban át kellett-e szállni Fonyódon…)Azonnal „érzem” annak a kicsi lánynak az izgalmát, aki voltam  65 évvel ezelőtt. A hajnalodásban izgatottan lépked a csomagokat cipekedő nagyszülei mellett. Szürkeség van még. Talán kissé hűvös is. Tele vagyok türelmetlen kíváncsisággal. És megyünk lefelé a Székely Bertalan úton…
Ez tényleg olyan, mintha a filmet itt, ebben a másodpercben megállították volna, mert ekkor megszólal messziről a vonat füttye. 
Hallom ma is....(Annak aki tudja, miről beszélek, írom: az "öreg" Németék háza előtt mentünk épp....Ilyen éles bennem a kép, még a  helyszínt is "látom" !)
Nagyapám sürget, sietni kell !
Érdekes módon arra pl. már nem emlékszem, hogy valójában mivel, hogyan is jutottunk le a Mecsek-oldali házunkból a messzi állomásra ? Volt olyan korán busz ? Nem tudom. Taxit hívtunk volna ? Áh, nem voltunk gazdagok és nem volt akkoriban divat a taxizgatás. De csak nem gyalog kellett lemenni egy kisgyereknek a nagyállomásra ? Márpedig ez bizony nem lehetetlen…

Aztán a hajnalt követő utazást már nem őrzöm ilyen élesen, ilyen furán „kinagyított” képként, mint azt az egyetlen vonatfüttyös pillanatot.
Bár tilos volt és tudom veszélyes is, kihajolni a régi mozdonyos vonatok ablakán, de persze kihajoltam. És persze, hogy belement a korom a szemembe. Ám mi volt a fájdalom ahhoz az élvezethez képest, amit érzett a kis butácska fejem, ahogy keresztülfútt rajta a szél ? Imádtam kinézni - most is szeretnék, ha lehetne, de egyrészt nem nagyon utazom, másrészt a vonatok ablakait mostanában le se lehet húzni… (Ha mégis, akkor bizony kihajolok manapság is  - habár erősen hiányolom a vonatfüstöt, így csak fele akkora az "élvezet"...)
És milyen izgalom volt az alagút, meg a viadukt ! Ma már ez utóbbi azt hiszem nincs is üzemben…Olyan volt onnan, lenézni, mintha repülőben ülnék.(...gondoltam, hiszen sosem ültem kiskoromban repülőn...)
És állítom, az utazáshoz csomagolt kis szendvicseknél finomabb étel nem létezik. És soha olyan éhes nem voltam, mint akkor, pedig nem reggeli nélkül indultunk útnak. De egyszerűen az érzés, hogy a megszokott otthonomtól/környezetemtől távol vagyok, sőt, távolodom, és minden más, idegen és ismeretlen  körülöttem, és ki tudja mi vár rám - teljes izgalomban tartott.

Amit utáltam – és ez 65 év alatt semmit se változott, az a vonatvécé. Én egyszerűen nem bírom megérteni, hogy a vonatok mellékhelyiségeit miért nem tudják valami módon szagtalanítani 2014-ben ? Akkor, amikor már a Marsra is eljutottunk…

Később, jóval később az utazás már nem járt ilyen izgalommal -  habár mindig is szerettem vonattal menni. A buszt utálom, mert a mozgásomban korlátoz, de a vonatban bármikor felállhatsz, jöhetsz-mehetsz. Majdnem olyan jó, mint az autó…
A füst már nem csap a szemembe, de a zakatolás még mindig elringat, elaltat.
És néha még füttyentenek a vonatok.  Ha másért nem, akkor azért, hogy engem emlékeztessenek a szép gyerekkoromra.

Bemásolom ide, bár bizonyára sokan ismeritek is, egyik nagyon kedves Kosztolányi versemet:

Kosztolányi Dezső: Este, este…

Árnyak ingnak,
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,
egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos éjbe
künn a csengő.
A díván elbújik félve.
Szundít a karosszék.
Álmos a poros kép.
Alszanak a csengetyűk.
Alszanak már mindenütt.
A játékok, a karikahajtók,
a szegény tükör is hallgatag lóg.
Ó, a néma csengetyűk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek,
föl ne keltsük – csitt – e sok-sok alvót.
Alszanak a régi réz-kilincsek
s alszanak a fáradt, barna ajtók.








7 megjegyzés:

  1. Beleborzongtam, nagyon szép ez a bejegyzésed!

    VálaszTörlés
  2. DE jó írás. Én is elgondolkodtam a vonatos utazásaimon. Nekem a múlt héten kellemes vonatos élményben volt részem. Az autót vidéken kellett hagynunk a szerelőnél, és mi évek óta először vonattal jöttünk haza. A személyvonat gyors volt és tiszta, még a WC is jó illatú modern rozsdamentes acélból. Kellemes meglepetés volt.

    VálaszTörlés
  3. Eszembe juttattad a gyerekkoromat, ami persze akkor volt mikor a Tiéd :-)
    És ahogy elindult a vonat akkor én is mindig éhes lettem :-)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszik ez a bejegyzésed meg a végén a szép Kosztolányi vers. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  5. Ne vitassam,hogy hogyan hallhatsz vonatfüttyöt ?- én nem tudok arról,hogy járnának még széntüzeléses mozdonyok ?
    Ami azt illeti épp' kijutott nekünk is a "jóból !" Már hétfőn (08/04) reggel sem működött a "fénysorompó" a közelünkben,- és kedden sem,- emiatt ahányszor jött egy vonat (vagy ment Bp.-felé) akkora "dudálás" volt,hogy még a délutáni alvásomból is felébresztett! Hagyján !- majd ezt az egész történetet,- ( a dudálást nem említve) - szerda este a RTL híradó is "adta." - ( ne vitassam,hogy valóban vannak felelőtlen emberek, akik áthajtanak néha a piros jelzés ellenére is.)
    Más : régebben kicsit próbáltam utánaolvasni annak, hogy vajon még mennyi ideig lesz engedélyezett az,hogy a vasúti kocsik WC-jéből az "anyagok" a sín mellé kerüljenek... igaz,arról is olvastam,hogy vannak olyan "vonalak," ahol olyan kocsik járnak, melyekből már egy zárt tartályba kerül az "anyag." -így aztán még pár évig türelem !

    VálaszTörlés
  6. (2) Feltételezem, 1960-ig (?)- a Székely B.utcából "csak" a Széchenyi térig kellett gyalog menni, onnan pedig villamossal lehetett eljutni a vasútra. Voltak olyan vonatok, melyekről át kellett szállni Fonyódon, ill.volt,hogy Fonyódon lekapcsoltak pár kocsit,- és a szerelvény egy része ment Siófok felé - a másik Fenyves felé.(?) Persze,már én sem nagyon emlékszem sok mindenre,hiszen több mint 50 éves történetek ezek.

    VálaszTörlés
  7. Kavics, Múltmentő, Mmama, Piros: köszönöm kedves szavaitokat !

    @x: Jó, na nem gőzmozdony füttyöt hallottam, de mégiscsak mozdony sípolást...vagy mi a csudának kell nevezni ?? Van a villanyvonat- mozdonyának hangjára valami újabb kifejezés ??
    Bennem ugyanazt a hatást váltja/váltotta ki, mint az a régi mozdonyfütty.
    Lehet, hogy a busz-dologban igazad van, s tényleg villamossal fejeztük be a kora reggeli utat..

    VálaszTörlés