Szép város Kaposvár - vagyis az, amit láttam belőle...

Hírt kaptam, hogy Dr. Nagy Miklósnak (http://nagymiklos.hu/index.html) Kaposváron „Belső utak” címmel kiállítása nyílik műgyűjteményéből. Blogjában láttam már bizonyos darabokat, de kíváncsi voltam, mik kerültek most bemutatásra.

Be kell valljam, egyben kalandnak is tekintettem az utazást, mert életemben Kaposvárra még busszal nem mentem. Vonattal se. Csak és kizárólag autóval jártam itt. Mivel a vonatozás most kissé komplikált – mert vágányfelújítás miatt Dombóvártól buszra kellett volna szállni, így hát a Pécs-Kaposvár gyorsjáratú buszt választottam, ami légkondis, és 1 óra alatt, megállás nélkül megteszi ezt az utat. Nem elhanyagolható tényező, hogy ingyen utazom…

Tele volt a busz, de ülőhely mindenkinek jutott,  nekem szerencsére egy tünemény hölgy mellett – akivel az indulás percétől a leszállásig végigbeszéltük az egész utat. (Ez a járat valójában a Balatont érintve Veszprémbe megy.) Megtudtam, hogy Balatonalmádiban lakik, Pécsett járt a fiánál és mivel itt szép és olcsó az őszibarack, mindjárt vásárolt is 10 kg-ot belőle. Gondban is volt, hogy miképp viszi majd haza … ugyanis a kedves útitársam és csodás beszélgetőpartnerem 90 éves volt !!! (Nem mondtam volna tán még 80-nak se!)

Egyszóval az út elrepült, szinte észre sem vettem. Itthon készültem, megnéztem pontosan a térképen, hol is van a Vaszary Képtár – és valami halvány emlékem volt is Kaposvár belvárosáról, kb. tudtam, merrefelé kell mennem.

Aztán nagyon kellemes meglepetésként ért – mert valahogy ez nem maradt meg ilyen élesen az emlékezetemben - hogy a városban, legalábbis amerre én mentem, igen sok a zöld terület. Hogy pontos legyek, sok fás park van. (Vagy ennyire megnőttek volna a fák, mióta nem jártam itt ? Ez se lehetetlen, mert vagy 20 éve nem voltam Kaposváron…) Nem volt döglesztő kánikula, mégis melegen sütött a nap és nagyon kellemes volt a fák hűsében sétálni. Szemem szám tátva maradt, mert azon a kis útszakaszon, amin végigmentem, egymást követték a szobrok, már már azt mondanám hogy én kicsit sokalltam is. Főleg, hogy olyan „nemszeretem” szobrokat is találtam, melyek manapság olyan őrült módon divatosak, olyan „majdnem-életrekelő” bronzok….Valahogy undorodom tőlük, de nem tudnám megmondani az okát. (Bocsássa meg nekem mindenki ezt a véleményt, de én már csak így vagyok ezekkel…) Van, persze hogy van, amelyik tetszik, pedig az is új, vagy modern…  No majd mindjárt mutatom a képeket…

Egyszóval eljutottam a kiállításra, és nagy nagy örömömre olyan egyedül voltam, amilyen egyedül én lenni szeretek ha kiállításra megyek. Volt időm és alkalmam alaposan szemrevételezni a képeket. Zömében festmények, de a falra került néhány különös hangulatú fotó is.

Váli Dezső, Vojnich Erzsébet, Szüts Miklós, El Kazovszky,  fe Lugossy László, Szotyory László, Országh Lili, neve nem volt ismeretlen számomra, s nem csak azért, mert rendszeres olvasója vagyok NM. blogjának. Onnan „ismertem” a művészeket, de már több pécsi kiállításon is találkoztam festményeikkel, s nevükkel.

Dr. Nagy Miklós fotóit se idegenek nekem, a blogjában sokszor megcsodálom – a most kiállítottak között is volt egy, ami nagyon tetszett.

Egytől egyig modern, sőt zömében absztrakt művek ezek, szabadon lehet engedni a fantáziát, ki mit lát be a képekbe. Én nem is szeretem elolvasni a címeket, teljes egészében hagyom, hogy a fantáziám játsszon a látvánnyal. Bevallom, engem az alkotók neve se érdekel annyira, egy kép vagy tetszik, vagy nem. Én már csak ilyen primitív – de őszinte – módon osztályozok.

Nagyon örülök, hogy rászántam magam erre az útra. Pár kellemes órát töltöttem el egy szép városban, érdekes alkotások között.

Akkor következzenek a képek: 

A városról:

Szökőkutak...

...csobogók

Árnyas parkok

Nagyboldogasszony templom

Ebben a házban írta Csokonai a Dorottyát

Egy szép épület a Fő utcában és a Városháza

Fő utca

Szobrok: 

A régi stílus...

Egy vidám bohóc

Modernek

Jópofa...

És a "nemszeretem" szobrok

Végül, de nem utolsó sorban, néhány kép a kiállításról: