2014. szeptember 8., hétfő

Alpok helyett a Mecsekben....



Hogy az előző napi hegyeimre való visszaemlékezés, s az utánuk való mérhetetlen vágyakozás, vagy valami  front okozta a rosszkedvemet vasárnap – nem tudom. Tény, hogy nagyon nem bírtam magammal, s el KELLETT mennem már valahová – ahol nem félek. (Tekintve, hogy a fóbiám miatt egyedül már nem merek a Mecsekbe felmenni…)
Szóval beültem az autóba, s elmentem Óbányára, http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93b%C3%A1nya mert halottam, hogy ott nemrégiben átadtak egy szobrot – gondoltam ideje, hogy megnézzem. Amúgy is több évtized elmúlt már azóta, hogy ott jártam….

Már Hirdnél éreztem a várostól (és bezárt önmagamtól) való távolság áldásos hatását. Hiába no, imádok vezetni, ha ingyen lenne a benzin én valószínű ki se szállnék az autómból tán még abban is aludnék…
Pécsváradon már dudorásztam, a viaduktoknál mosolyogtam, Mecseknádasdon meg tudtam: EZ a gyógyszerem: menni…menni….menni….

Óbányán nagyon régen jártam, de kellemes emlékek kötnek ide. Egyszer rég, még öcsémmel is megjártuk a Magyaregregy-Mecseknádas közti – nem is csekélyke – utat.  A falu rengeteget változott, elsősorban ma már üdülőfalu – és hát a környezete pompás! Ahogy lekanyarodtam a mecseknádasdi temetőnél a hatosról, pár perc múlva már egy szűk úton, sűrű erőben jártam, s azonnal meg is álltam, mert a letekert ablakomon át isteni erdőillat áradt befelé – és miután leállítottam a motort, rögtön hallottam azt a semmivel fel nem cserélhető csodás hangot, amit egy sietős patak a köveken szökdécselve hallat. Jó kis esők voltak mostanában, bő vízzel folyik az Öreg patak.
És máris, máris ott voltam a „hegyeim között” – egyszerűen nem is tudok másra gondolni csak az „én hegyeimre” – ha valami hasonló környezetbe kerülök. Most is ez történt – és máris boldog voltam.

A faluban nem lehet autóval végigmenni, a templomnál kell hagyni a kocsit és egy keveset (kb. 1 km) gyalogolni kell, míg kiér az ember a pisztrángos tavakhoz. A falu egy utcás, kedves kis sváb-házak sorakoznak szorosan egymás mellett, szinte kivétel nélkül szépen karbantartva. Több házon panzió felirat,  virágok, zöld fű és a házak kertjének végében ott az erdő, tehát  erdőillat van mindenütt.
A patakmeder – számolva a nagy esőzések utáni áradással - praktikusan burkolva van, az árokfal magasan kővel van kirakva, hogy a felhőszakadások vize még csak véletlenül se okozhasson árvizet a faluban. Olvastam egyik ismertetőben, hogy a faluban minden van, gáz, víz, villany, szennyvízhálózat, telefon, Internet – mostanában talán csak a fizetőképes kereslet esett kissé vissza. A turistaházra is ki van írva, hogy eladó – ezt nem is értem, de biztos oka van….
Miután a házak elmaradnak mellőlem, máris elértem a hajdani strandot – amikor én itt jártam, a patakvíz be volt vezetve ebbe a kicsi medencébe és nyáron lehetett itt fürdeni. Azóta – gondolom az eü. szabványok szigorodása miatt – max. a kacsák fürödhetnek a patak vizében, a medence is tönkrement. Igaz, egy strand üzemeltetése nem is olcsó – a vízellátás sem folyamatos…szóval a strand megszűnt. A mellette lévő kis étterem/bisztró viszont még üzemel. A neve most „Falánk pisztráng” – és a pár lépésre lévő tóból fogják a  friss pisztrángokat a kedves vendég igénye szerint….

És máris a tavaknál vagyunk, ezeket a Kisújbánya felől érkező patak látja el folyamatosan friss, tiszta, hűvös vízzel, mely egy mókás kis vízikeréken át csobogva frissíti a halak lakását.
A tó előtt/mellet kis pihenő tér padokkal, asztalokkal, itt került felállításra Skóciai Szent Margit szobra a nyáron. http://hu.wikipedia.org/wiki/Sk%C3%B3ciai_Szent_Margit  Én nem minden esetben vagyok oda a modern szobrokért – de ez tetszett nekem.

A tavak mellett sétálva bekukkantottam az erdőbe, s bár a sötét és a távolság miatt nem valami jól sikerültek a képek, de bizony gombákat láttam, őzlábat és keserű gombát. Eszembe is jutott, hogy most ha kimelegszik az idő, érdemes lenne elmenni gombát keresni – aztán rögtön le is beszéltem magam, mert ugye, kivel menjek ????

Nagy örömömre őszi kikericset is találtam – el kellene mennem Magyaregregyre is, mert arrafelé ilyenkor tele vannak a rétek ezzel a kedves kis lila virággal.
Természetesen felszedtem kb. 2 kg. követ, melyeket itthon megmostam, és kiválogattam, de szokás szerint a "kevésbé jókat" se volt szívem kidobni – vagyis megint szaporodott a kő- és kavicsgyűjteményem…

Visszatérve a faluba, megérdeklődtem, hogy a falumúzeum mikor van nyitva, s azt a választ kaptam, hogy akármikor, ha bemegyek a szembe-házba és megkérem a nénit, hogy nyissa ki nekem. No, ezt is tettem és tényleg kinyitotta ! Kicsi múzeum ez, de amit tudtak, összeszedtek, a régi üveghuták csekélyke maradékát, az agyagozás kellékeit, s mert sváb falu, a jellegzetes ruhákat, edényeket, textíliákat. A néni egyébként csuhé-figurákat is készít és képzeljétek, amikor megköszöntem a kedvességét, hogy csak nekem kinyitotta a kiállítást, akkor még én kaptam ajándékot, egy aranyos, karácsonyfára akasztható csuhé-harangot ! Egészen meghatódtam…

Hazafelé egy  rét szélén megálltam, szedtem egy nagy csokor mindenféle virágot, seprencét, borsmentát, féregűző varádicsot – most itt állnak a vázámban, s ha rájuk nézek elmosolyodom….

Szlovéniában is lehetne...
Tehenek nincsenek - vagy csak nem láttam...
Egy nagyon öreg vízimalom, amit még laknak, de már kereke sincs és egy még öregebb elhagyott ház
Házak....

Nem dekoráció - használják !
A kikövezett patakmeder




Panziók....

A fazekas kertje



A templom
A hagyományőrző múzeum





Először azt hittem, őzek, aztán láttam "csak" kecskék...
A patakmeder ez erdő szélén is rendben
Vendéglő a tavak közelében
Túristaház

A két tó közül a nagyobb, alsó
A csobogó, meg a pisztrángok

Gombák - messziről
Szt. Margit szobra

Érdekesség: már az anyag közzététele után derült ki, hogy Szt.Margit köpenyén miért vannak bogáncsok ? Akit érdekel, itt elolvashatja:  http://hajdu-negyessy.blogger.hu/2013/02/24/bogancs-
A boldog délután emléke itthon...






4 megjegyzés:

  1. Hú, de szép és jó helyen voltál. Nekem is a kedvenc túraútvonalam volt az Óbánya-Kisújbánya völgy és annak a folytatása. Én is szeretnék eljutni megint oda. Köszönöm, hogy virtuálisan elhoztál ide.

    VálaszTörlés
  2. Lehet,hogy "szerencséd volt," ( vagy ki tudja) - mert néha "megjártad már" a "falunapokkal" és hasonló rendezvényekkel. Szóval - állítólag 09/13-án lesz az Óbányáról elszármazottak találkozója. Az is igaz, nem tudható,milyen lesz az időjárás 13-án... (főleg délután)

    VálaszTörlés
  3. Egyik-másik fotó akár itt is készülhetett volna. Szép kirándulást tettél, teljesen megértem, hogy ez egy "gyógyszer" volt Neked!
    Mikor legutóbb beteg voltam és az ágyat nyomtam alig vártam, hogy egy közeli patak mentén mindazt magamba szippanthassam, ami erőt ad. Az kellett a végső gyógyulásomhoz.
    A nyár végi csokrod is csodás.

    Ezek szerint van átjátszókábeled a fényképeződhöz.. :-)

    VálaszTörlés
  4. Múltmentő: gyertek el - tényleg érdemes egy sétát tenni ebben a kicsi faluban ! (Nem lesz semmi az idei nyárra tervezett találkozásunkból ?)
    @x: Mázlista vagyok, nem néztem utána, van-e az adott napon bármi rendezvény ! Megkeserítette volna az élményt !
    Kavics: Ugye, hogy az erdő, a patak, a friss levegő valóságos gyógyszer tud lenni ? Aki ezt nem érti, annak megmagyarázni sem lehet.
    A képeket kölcsöngéppel fotóztam, az "új" egyelőre még nem üzemképes.

    VálaszTörlés