2014. november 29., szombat

Nem túl érdekes téma...



…vagy másnak tán nem, no de nekem…

Képtelen vagyok megmagyarázni az álmaimat. Nagyon, nagyon sokat álmodom és rengeteg dologra emlékszem ébredés után…
(Elöljáróban: vannak helyek, ahová álmomban „visszajárok”. Tudom, hogy álmodom, és tudom, hogy álmomban már jártam itt… félelmetes így éber ésszel ezt végiggondolni, s állandóan az jut eszembe, hogy van egy történet, melynek ez a vége: „…én álmodtam a pillangót, vagy a pillangó álmodott engem?” Néha egészen elbizonytalanodom…)

A mai:
Szóval ott vagyok azon a hegyes vidéken, amely valójában egy félsziget, mert látom róla a vizet (tengert?). Európai klíma, olyan fákkal, bokrokkal, mint a Mecsek – de nem itt van, nem itthon. „Külföldön” vagyok. (Hogy ezt honnan tudom, rejtély...de mégis tudom.) A csúcsra vezető köves, kanyargós utat ismerem és azt is tudom, hogy vannak „kanyar-levágások” (mint a Mecseki kanyaros utaknál is), amin ha leszaladsz, lerövidül az utad. Fényképezőgéppel a kezemben megyek felfelé, de most már egy hatalmas templom előtt állok, s oda akarok bemenni fényképezni. A táskámat (pont olyan, mint a nagynénimé)  leteszem a bejárat mellett egy kőpad-szerűségre és elindulok befelé – ahol – a várttal ellentétben nincs sötét, de nem látok lámpákat – olyan „természetes” kinti fény van, dacára, hogy egy hatalmas templomban vagyok. A képeket, szobrokat bámulva kitekert nyakkal járkálok, fényképezek. Amikor visszaérek a táskámhoz, látom, hogy a pénztárcámat és az irattárcámat ellopták. Bosszús vagyok, és mondom is valakinek, hogy pénz ugyan nem volt sok, de az igazolványaim ! Azok beszerzése milyen bonyolult (tudom… ezt sajnos tényleg tudom….).
De érdekes módon se nem dühöngök igazán, se nem sírok. Végülis a fényképezés nekem nagyon fontos. Fogom a félig üres táskát  és indulok felfelé a hegyre.
És itt újra „ismerős helyre” érek: egy tisztás-féle, csak a hátam mögött vannak fák – a kilátás szabályosan végtelen. A víz és az ég egybeolvad – úgy látom nincs határ köztük. Ezt, ezt a határtalanságot szeretném megörökíteni.…És felébredek.

Képtelen vagyok megfejteni, hogyan lehetnek „ismerősek” a tájak az álmaimban, vagy még pontosabban, miért/miképp/hogyan tudhatom álmomban, hogy álmodom és ezeket a tájakat csak az álmomból ismerem… Annyira, de annyira szeretnék egyszer a saját gondolataimmal személyesen megismerkedni. De hát kizárt. Legalábbis ebben a földi létben.
Mellesleg: Tudtad, hogy életünk során 21 évet alvással töltünk? És azt, hogy ebből 8 évig álmodunk ?



Kép innen: http://www.lauder.hu/macesz/?q=node/12

2014. november 28., péntek

Müller Péter gondolatai



Van néha olyan kedvem, hogy böngészek mindenféle gyűjteményekben, idézetek között. Ma este egy Müller Péter idézetet olvasva kerestem rá az idézet-gyűjteményére. Jártam én már máskor is itt, csoda tudja, talán válogattam is belőle, de most is kimásoltam néhányat.
Szeretek ilyesmiken elmerengeni. Felhívják a figyelmemet néha bizonyos dolgokra, melyek ugyan bennem voltak, de tán nem eléggé megvilágítottan, avagy emlékeztetnek valamire, ami megtörtént, legyen az jó, vagy rossz – nem árt felidézni.

Mindjárt elsőnek ugyan nem valami lelkizős mondatot találtam, de annyira időszerűnek érzem, hogy mégis kimásoltam:  
Ha az ember hitvány, a legszentebb eszme is megrohad, ha ő képviseli. És észre sem veszi.
(Hát ezt üzenném pár embernek ma ebben az országban….)
                        ************************

Áraszd magad körül a szeretetet! A szeretet melegét. Akkor is, ha nem jár arra senki. Legalább te melegben vagy, ebben a jéghideg, közönyös világban. Akkor is, ha ez a meleg csak belőled sugárzik. Talán odajönnek köréd.



 
Ha gyakran nézel önmagadba, tudod, hogy a sokféle gondolatod és zavaros érzésed közül a legtöbb nem is a tiéd: idegen programok, alattomos eszmék, erőszakos reklámok, kordivatok, újsághírek, önvédelmi reflexek, önáltatások, vakhitek. Valamennyien egy beteg világ hipnózisában élünk. Amikor először van egy saját gondolatod, az olyan, mint a fölébredés. Az önismeret ott kezdődik, amikor fölismerem, hogy szüntelen hazugságban élek, és önáltatásaimat minden nap és minden órában igyekszem leleplezni.



Egy gyermek születésekor látjuk, hogy egy hús-vér emberke kiharcolja magát az anyaölből, de hogy honnan jött, nem tudjuk. Fogalmunk sincs. Ma már ezt nem is kérdezzük. Meggyőzött minket a tudomány, hogy két öntudatlan sejt addig osztódott, míg egy ember lett belőlük. Amikor pedig meghal, látjuk, hogy itt hagyja a szánalmasan elaggott testét - de hogy hová ment, nem tudjuk. A mai ember úgy néz a halottra, mint egy autóra, mely nem működik már; a nagypapa olyan, mint egy öreg Trabant: leállt, mert nem lehet már hozzá alkatrészt kapni. Csodálkozol, hogy ilyen szemlélettel az életünk értelmetlen, a lelkünk szorongó és a szívünk boldogtalan?



A lélek önmaga útján jár, s ezért nincs olyan helyzet, amiért ne lenne felelős. Ha nem látod az okát, keresd a múltadban vagy a régmúltadban - de tudd, hogy olyan fa gyümölcsét is megeszed, melyet régen ültettél. Lelked nem tegnap született.



Hallgass! Ne bizonygasd az igazadat! Hallgasd meg, mit mond a másik! Add föl legalább egy pillanatra azt a meggyőződésedet, hogy te tudod jobban! Hátha ő?


Ahhoz, hogy lelkileg gazdagodj, mindig el kell dobni valami régit, hogy megkaphasd az újat.

Az érett lélek jele a sírni tudás képessége.



Mindenkinek a lelkében egy dal van, ami csak az övé. Senki másé. Ez az ő boldogsághangja. Te ismered a magadét?




2014. november 27., csütörtök

Kétszer is megnézhető....

Bár Tiffanylda megelőzött egy nappal - de talán nem mindannyian néztek be hozzá - és kár lenne elszalasztani ezt  videót...

"...Tizennyolc éves koráig a fiatalok 50 százaléka kipróbál valamilyen szert hazánkban..."
olvasom itt: http://www.tebolyda.hu/addict/201011/addict11088.html


2014. november 26., szerda

Hogy miket talál az ember lánya !!!




Valami követhetetlen kattintgatás-sorozat után egyszer csak itt voltam:
(Ha megnézed, kalkuláld be az idő-különbséget !)
Bevallom lila gőzöm nem volt róla, hogy hol van ez a Duval St, beütöttem hát a gugliba, s kijött, hogy : Key West, FL 33040, USA


Gyerünk a térképre – ott is megtaláltam. Ugyan elsőre, a közeli térkép nem mondott sokat, de elkezdtem távolodni a helyszíntől és  amikor a város neve már mindenestől, utcástól, szigetestől eltűnt a Mexikói öböl kék vizében – csak akkor kezdtem el gondolkodni, hogy én most igenis „kihallgattam/lestem” (bár egy szót nem beszélek angolul, de mégis) azoknak az embereknek a beszélgetését – és nem tudom miért, de nem volt ez valami jó érzés. Nem tudom, tudják-e az ottani utcai járókelők, hogy ott van egy felvevő kamera, mely az egész világon láthatóvá teszi az életüket, hallhatóvá a szavaikat, de ha tudják, akkor is, valami miatt nekem nem tetszik.
Mostanság majd minden nap Orwell 1984-e jár a fejemben (el is fogom újra olvasni) – nem tudom, nem tudom kell-e ez, jó-e ez ?
(Csak úgy mellesleg, itt is találtam egy webkamerás oldalt:


http://www.earthcam.com/network/  - ezen van egy budapesti is.)

2014. november 25., kedd

Csak....

Biztos, hogy nem mindenki szereti ezt az emberkét. Néha én is elgondolkodom önmagamon, hogy egy olyan nagyon is hétköznapi, szürke kis öregasszony, mint én vagyok, miképp lelkesedhet pl. ilyesmikért (is) - meg tudnék még néhány önmagam számára is nehezen megmagyarázható dolgot írni. Miért írom azt, amit, avagy miért is levelezek szinte barátként sosemlátott emberekkel ? Valami jön belülről, ami azt mondja, ez és ez olyan, mintha én lennék, mintha én írtam volna, mintha én énekelném, mintha velem történt volna... 
Sokszor gondolkodom ilyesmiken, de sosem jövök rá, hogy  az önmagamnak feltett kérdésekre mi lenne a helyes válasz...
Max. az, amit címnek is választottam ma...
(Pedig a jó öreg Einstein is megmondta már: Minden mindennel összefügg...)



Ez az indító kép félelmetesen emlékeztet a közelmúlt eseményére....







2014. november 24., hétfő

MOST van itt a pillanat - Magamnak és kortársaimnak.


(Hozzám Kanadából érkezett – viszonylag friss a neten is…)

 
http://tollal.hu/mu/szep-az-elet...-hatvanon-tul-is...
   
20 alapszabály 60 felett:


1. Itt az ideje, hogy felhasználja azt a pénz, melyet egész élete során megtakarított. Saját magára költse el, ne őrizze tovább, hogy azok élvezhessék, akik nem ismerik a megszerzéséhez szükséges áldozatot, s akik általában nem is tartoznak a családhoz: vejek és menyek! Ne feledje, nincs annál veszélyesebb, mint egy elképzelésekkel teli vej. Figyelem! Bármilyen csodálatosnak tűnik, ez nem a beruházások ideje, mindezek csak gyötrelmeket hozhatnak Önnek, és életének ebben a korszakában sok békére és nyugalomra van szüksége.

2. Ne aggódjon tovább a gyermekei és unokái pénzügyi helyzetéért; ne érezze magát hibásnak, amiért a pénzét saját magára költi. Feltehetőleg, Ön a gyermek- és ifjúkorukban minden lehetségest megadott nekik, mint például jó nevelést. Ezért, most már övék a felelősség.

3. Az Ön korában már ne tartson el senkit a családjában; legyen egy kicsit önző, de uzsorás semmiképp. Éljen egészséges életet, nagyobb fizikai megterhelések nélkül. Tornázzon mérsékelten és táplálkozzon helyesen.

4. Minden esetben a legjobbat és a legfinomabbat vegye meg, végül is saját magának lesz. Ne feledje, hogy ebben a korban kiemelt cél az, hogy a pénzt saját magára költse el, kedvteléseire és szeszélyeire. Halála után, a pénz csak gyűlöletet és haragot szít.

5. Kicsinységek miatt ne aggódjon. Az életben minden mulandó, a szép perceket meg kell őrizni, s a rosszakat mielőbb elfeledni.

6. A korától függetlenül, tartsa mindig élve a szeretetet.

7. Minden pillanatban mutatkozzon tisztán, naponta fürödjön meg; legyen hiú, járjon el a fodrászhoz, vágassa le a körmeit, menjen el bőrgyógyászhoz, fogorvoshoz, és mértékkel használjon illatszereket és krémeket. Ha már Ön nem is olyan csinos, legalább legyen jól ápolt.

8. Ne legyen túl modern, igyekezzen mértéktartó lenni. Szomorú idős embereket fiatalok számára készített frizurával és öltözékben látni.

9. Olvasson könyvet és újságot, hallgasson rádiót, nézzen jó műsorokat a tévében, lépjen be az internet világába, küldjön és válaszoljon meg e-maileket, hívja fel a barátait. Legyen mindig tájékozott.

10. Tartsa tiszteletben a fiatalok véleményét, még ha néha tévedésben is vannak.

11. Soha ne használja a "bezzeg az én időmben" kifejezést, mert az Ön ideje most van.

12. Ne essen abba a kísértésbe, hogy a gyerekeivel vagy az unokáival éljen, bár néha-néha vendégként látogasson el hozzájuk. Inkább fogadjon házvezetőnőt, aki társasága Önnek és közreműködik az otthoni feladatokban, és csak akkor hozza meg ezt a döntését, amikor már nem bírja tovább, vagy már nagyon közeleg a vég. Nagyon szórakoztató lehet generációjához tartozókkal együtt élni, és ennél fontosabb, hogy nem okoz majd gondot senkinek.

13. Legyen valami hobbija, mint az utazás, a séta, a főzés, az olvasás, a tánc, egy macska vagy egy kutyakölyök nevelése, növények termesztése, a kártyázás, golfozás, internetezés, festés, önkéntes munka végzése, vagy valaminek a gyűjtése. Tegye azt, amihez kedve van, és amihez megvannak az anyagi lehetőségei.

14. Fogadjon el minden keresztelőre, diploma-kiosztóra, születésnapra, esküvőre vagy konferenciára szóló meghívást. Látogasson múzeumot, menjen ki a természetbe, a lényeg az, hogy mozduljon ki otthonról egy kis időre. De ne sértődjön meg, ha nem hívják meg, mert néha ez nem is lehetséges. Amikor fiatal volt, bizonyosan Ön sem hívta meg a szüleit mindenre.

15. Beszéljen keveset és hallgasson többet, mert az élete és a múltja csak saját magát érdekli. Ha valaki az ügyei felől érdeklődik, legyen rövid és igyekezzen jó és kellemes dolgokról beszélni. Sose panaszkodjon valamire. Beszéljen halkan és tisztelettel.

16. Ne kritizáljon semmit, fogadjon el minden helyzetet, ahogy van. Minden mulandó. Gondoljon arra, hogy visszatér otthonába, a megszokott életébe.

17. A fájdalmak és nyűgei mindig jelen lesznek, még problematikusabbakká teszi azokat, mint amilyenek, ha beszél róluk. Igyekezzen csökkenteni jelentőségüket. Végül is ezek csak Önt érintik, és csak az Ön és orvosa problémái.

18. Idős emberként, minden időben fanatikusként imádkozva és fohászkodva, ne vonzódjon annyira a valláshoz. A jó hír az, hogy hamarosan személyesen fogalmazhatja meg a kéréseit.

19. Nevessen, nevessen sokat, nevessen mindenen, ön egy szerencsés ember, önnek volt egy élete, egy hosszú élete, és a halál csak egy újabb bizonytalan szakasz lesz, mint amilyen bizonytalan volt az egész élete.

20. Ne izgassa fel magát, ha valaki azt mondja önnek, hogy most nem csinál semmit. A legfontosabb már megtörtént: ön és jó, vagy rossz élettörténete, már megtörtént!


Emlékezzen Mario Benedetti szavaira:
„Ne add fel, kérlek, ne engedj, még ha éget is a hideg, még ha harap is a félelem, még ha lemegy is a nap és eláll a szél. Lelkedben van még tűz, álmaidban van még élet, mert minden nap egy új kezdet, mert most van itt az ideje és ez a legjobb pillanat".



2014. november 23., vasárnap

Elolvasásra ajánlom:




Thorwald Dethlefsen, Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez (A betegség jelentése és jelentősége)

A napokban ismét kezembe vettem egy sok sok évvel ezelőtt vásárolt és többször is olvasott könyvemet, mert nehezen birkózom meg a bajaimmal. Reméltem, találok választ a kérdéseimre, és bizony érdemes volt újfent elolvasnom, hogy ráébredjek bizonyos elfojtott, vagy készakarva a gondolataim legmélyére lenyomott  megérzésemmel…Nem, nem vagyok boldog, de talán könnyebben elviselem.

Csak „úgy találomra” kimásolok pár mondatot:
„….Tetteiken keresztül  bizonyítani akarnak valamit a világnak, holott valójában senki sem kéri s nem várja tőlük e bizonyítékokat – önmagunkon kívül. Aki túl sokat teljesít, minél előbb kérdezze meg önmagától, hogy miért teszi ezt, így nem éri majd akkora csalódás. Ha őszinte magához meg fogja találni a választ: azért, hogy elismerjék, azért, hogy szeressék. Bár a teljesítményt kizárólag a szeretet keresése motiválja, kielégülést nem nyújthat, mert a tulajdonképpeni cél ezen az úton nem érhető el.  A szeretet céltalan és nem lehet megszolgálni.”
Vagy egy másik mondat az ízületi betegségekkel kapcsolatban:
Majdnem minden reumás páciens előtörténetében rendkívüli aktivitást, mozgékonyságot találunk…. Túl lelkiismeretes, perfekcionista, mazochista depressziós, ami az önfeláldozás igényében, túlhajtott segíteni akarásban nyilvánul meg, ehhez társul még viselkedésének eltúlzott moralitása, s a depressziós lehangoltságra való hajlam.  A belső egyensúly elvesztése a testben tünetként manifesztálódik.”
És végül még egy:
„…a testnek kell megélnie azt, amit az érintett személy pszichésen nem mer átélni, nem mer bevallani magának.”
Sorolhatnám…. Akinek van érzéke az efféle dolgokhoz, ajánlom a könyvet elolvasásra.

Az alábbiakban itt egy rövid kis ismertető a  http://moly.hu –ból:

„Aki beteg – orvoshoz fordul. Gyógyulni akar, az orvos pedig gyógyítani. S a közös munkálkodás, a betegség „legyőzésének" harci mámorában egyikük sem teszi föl a kérdést: mit jelent a betegség? Miről árulkodik a tünet? Ez a könyv éppen e kérdésekre keresi és adja meg a maga sajátosan új válaszait. Minden betegség valamilyen lelki konfliktus testi megjelenési formája – állítják a szerzők. Gyötörjön bennünket akár fogfájás vagy bélhurut, asztma vagy reuma, viszketegség vagy magas vérnyomás – mindezek hátterében pszichés zavarok állnak. Sőt, még az országúti balesetek sem történnek „véletlenül". A cél tehát nem csupán a betegség „meggyógyítása", nemcsak a fizikai-fiziológiai működésünkben bekövetkezett „hiba" kijavítása, hanem a betegség szimbolikájának feltárása és a páciens alapvető problémájának megoldása. Vagyis a teljesség felé vezető utat mutatja meg a könyv; azok számára készült, akik valóban szembe akarnak és mernek nézni önmagukkal – betegségükkel és azzal, amiről ez a betegség árulkodik.” 





                              **************************
A kicsit tán elvont témához  írok azért valami valósat ide a végére, olyan igazi magyarosat a 21.századból.
Olvasom egy hetilapban: hogy szike helyett ma már milyen gyakran és milyen eredményesen használnak lézert. Az u.n. lágylézerek kiválóan alkalmazhatók fájdalom csillapításra. Elég a kérdéses területet néhány hétig rendszeresen kezelni  lézerrel, hogy enyhüljön, vagy teljesen elmúljon a fájdalom.
És mit csinálnak ma Magyarországon(=Pécsett)? Felír az ortopédus 10 lézer kezelést (=10x 5 perc) – ezt,  miután kizarándokolsz ennek a szerencsétlen városnak EGYETLEN fizioterápiás kezelőhelyére, úgy kapod meg, hogy: első hét 3, második hét 2, harmadik hét 3, negyedik hét 2 kezelés.
És akkor most csodálkoznom kellene, hogy nem hat ?
Ezt bizony, akármennyire is nem szép, csak úgy tudom megfogalmazni, hogy adtunk a sz@rnak egy pofont.
Mert semmit se ért – de mindenki megtette a kötelességét, pontokat szerzett, díjat számolt fel. A beteg meg nyugodtan dögöljön meg. Pláne, ha már amúgy is öreg.



2014. november 22., szombat

Lepke novemberben ?!






Mivel látom a neten, hogy más is hírt adott ilyenről, hát bejelenthetem, hogy bár saját fotóval nem tudom dokumentálni, de tegnap délben, amikor kimentem megnézni, hozott-e valamit a postás, a kertemben a még fán lévő fügék, majd a hófehér krizantén körül egy csodálatos (atalanta)admirális-lepke röpködött. Persze, mire berohantam a fényképezőért, meg kiértem, már hetedhét határon túl volt. Most rákerestem a neten: http://hu.wikipedia.org/wiki/Atalanta-lepke (képet is innen hoztam)

S itt olvasható, hogy  „Május és október között két nemzedéke repül; ritkán még novemberben is látható egy-egy példány.”
Szóval igazat mondok – és csodálkozom, mert meleg februárban már láttam lepkét, de úgy emlékszem november végén még soha….

2014. november 21., péntek

Val Camonica



Kavics blogbarátném küldött egy filmajánlatot, amire rögtön rábuktam, tekintve, hogy én erről még nem hallottam. Próbáltam keresni magyar nyelven a filmet, de nem találtam – ettől persze még lehet, hogy valamelyik magyar adó adta valamikor.
Egy Olaszországi érdekességről van benne szó, a gleccser vájta völgyön az Oglio folyó halad keresztül, és a gleccserjég által lecsiszolt kőfalra vésték  a 6-8 ezer évvel (!) ezelőtt itt élt emberek rajzaikat. Érdekes, nehezen megfejtett írásjeleket, kozmikus képeket, emberábrázolásokat és főképp vadászatokat, rituális jeleneteket találtak a kutatók. Igaz, hogy találtak később keletkezett véseteket is – és sokféle feltevés létezik arról a népről, aki hajdanán itt élt. Ám mégiscsak csodálatra méltó, hogy ilyen sok ezer éven át nyomuk megmaradt…
Részletesebben itt lehet olvasni róluk: http://hu.wikipedia.org/wiki/Val_Camonica




 
A film németül itt látható:  http://www.servustv.com/de/Medien/Menschen-Mythen-und-Legenden10  (nekem valamiért nagyon nehézkesen jött be, többször is megszakadt….)



2014. november 20., csütörtök

Világnapok




Nem vagyok különösebben oda a világnapokért – már az ősidőkben a nők napját is utáltam – de ma reggel hallottam a tévében, hogy ma van a WC világnapja.
Rákeresve a neten, kiderült, hogy nem mellesleg  ma van a férfiak világnapja is. Ehhez a párosításhoz én nem fűznék kommentárt – max. nem értem a dolgot, de hát nem ez az egyetlen a világon, amit nem értek.
A WC-kel kapcsolatban érdekes a friss anyagok között nézelődni, pl. itt, ahol igen sok hipermodern WC is látható:  http://kepek.life.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=/1411/Ezek_20141118171453/gallery.xml&rovat=erdekessegek
Nem másolgatok ide WC-történeti részleteket, gondolom nagyjából mindenki tudja honnan ered, stb… Ami a reggeli híradásból megragadta a fejemben, az egy szám: az ISS WC-je 14 millió Eu-ba került. Persze fogalmam nincs, ez sok-e vagy kevés, hiszen azt se tudom, hogy pl. az ISS úgy zusammen mit kóstál – de gondolom ez csak egy morzsányi, vagy annál is kevesebb költségrészlet.
Viszont ennek kapcsán jutottak eszembe saját világjárós WC kalandjaim, különösképp a nagy Szovjetúnió-beliek – hát szörnyen sajnálom, hogy egy-egy fotó erejéig anno nem örökítettem meg – mert elmondani ugyan lehet, de hát a kép azért mégiscsak más lenne… Persze az orosz WC még fejedelmi ahhoz képest, hogy 2,5 milliárd ember kétségbeejtő higiénés körülmények között él, 1 milliárd pedig épp úgy végzi dolgát, mint anno az ősemberek. Elgondolkodtató adatok.
Végezetül egy mondat, ugyancsak a tv–től elcsenve: a WC az egyetlen olyan dolog, amin keresztül mindennapi kapcsolatunk van az „alvilággal”….



2014. november 19., szerda

Ez van….




Egy kedves barátomtól érkezett a hír: a Tesco-ban  szeletelt medvehagyma kapható, melynek származási helye  Bosznia-Hercegovina!
Ára 279.- Ft, (6 gramm) vagyis 1 kg 46.500 Ft.
Ugyanez a termék az interneten is megvásárolható 309 Ft-ért, azaz 1 kg 51.500 Ft.

Bizonyára sokan tudjátok, hogy a Mecseken rengeteg medvehagyma nő - és néhány véletlenül kihúzott hagymácska otthoni elültetésével hamarosan  saját medvehagyma ültetvényetek lehet. (Nekem is van.)
Talán olyan is van, aki olvasta Nagy Bandó András  "Orfűi medvehagyma kincseskönyv"-ét.

Ilyenkor szokott "elszállni az agyam" - mert hát miért is hozunk/veszünk ilyent ? Ráadásul jó drága pénzért - őszintén szólva nem is tudva azt, hogy valójában mi van benne....
Avagy megkérdezném, ki tudja bizonyítani,  hogy Bosznia-Hercegovinából származik ? Tavalyelőtt a Remeteréten láttam, hogy csapatokba szerveződött ember-gárda gyűjtötte és teherautóra pakolták fel….Nem tudom, engedéllyel-e, vagy anélkül, de mivel semmit sem lehet kizárni, megeshet, hogy pontosan ez a medvehagyma került most vissza hozzánk drága importként…Ennél már csak az lenne szebb (persze nem lepne meg ez se), ha még csak nem is utaztatták volna meg ezt a medvehagymát, hanem egyszerűen rányomtatták származási helynek a másik országot....

2014. november 18., kedd

Nagy Bandó 2014.11.17.Pécs

"...Lesznek nemzeti vécék, garantálom, a szar már megvan hozzájuk...."

http://bando.hu/kultursarok/kiblogozom/pecs-kozfelhaborodas-napja-beszedem-2014-11-17 

http://nepszava.hu/picture/34780/normal/138/00138602.jpeg

Esik

Legszívesebben közéjük kucorodnék...

2014. november 16., vasárnap

Art Brut – tudtad mi ez ? (Nem csak a jó pap tanul holtig.)



Net-kóborlásaim közepette találkoztam egy témával. Nem szégyellem bevallani én még életemben ezt a szót nem hallottam – de utánajártam a dolognak:
Leírás a wikiben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Art_brut

„A II. világháború után nemcsak politikai területen voltak problémák, hanem az egyén szintjén is. A felgyorsult technikai fejlődés, az ökológiai válság, az urbanizáció, az elidegenedés magában hordozta azt, hogy a művészeknek ezekre válaszolniuk kellett sajátos formanyelvükkel. Az ember és a technika konfliktusa tovább gyűrűzött, és számtalan kínzó kérdést, megoldatlan problémát hozott magával. Ilyen a tömeges munkanélküliség, az urbanizáció veszélyei, a kábítószer fogyasztás növekedése, a bűnözés, a család válsága, az emberi kapcsolatok ellaposodása. Általánosságban jellemzi ezt a korszakot a lázadás, a korlátok elvetése, az önmutogatás, a sokkolás, a kapcsolódás különféle politikai és vallási mozgalmakhoz, filozófiai áramlatokhoz és lehetőleg mindenféle kötöttség elhagyása.

Az avantgárd mozgalmak sajátos művészi eszközeikkel ezekre a gondolatokra reagálnak. Az art brut a klasszikus avantgárd irányzatokhoz nem sorolható, ha mégis szeretnénk meghatározni a helyét a különböző irányzatok között, leginkább az európai, azon belül a francia informel irányzatához köthető.

Az art brut művészet fogalmát sokan tág értelemben szokták használni. Az agresszív hatású műveket ugyanúgy ide sorolják, mint a pszichiátriai betegek művészetét. Egyes művészettörténészek a primitív népek, a rabok alkotásait, sőt bizonyos gyermekrajzokat is az art brut-ba sorolják.

Az art brut irányzat a XX. század második felében, Jean Dubuffet-nek köszönhetően egyre inkább a figyelem középpontjába került, mind a művészetek, mind a pszichiátria területein. A képzőművészek, a művészettörténészek és a kritikusok a művészi értékteremtés oldaláról kezdték vizsgálni a pszichiátriai betegek alkotó tevékenységét. A pszichiátriában eleinte a művészi alkotásokban felismerhető pszichopatológiai tüneteket vizsgálták, majd az alkotó tevékenységet, mint terápiás eszközt kezdték alkalmazni a kreatív és művészetterápia keretében.


Az art brut mozgalom legjelentősebb alakja Jean Dubuffet (1901—1985) francia származású képzőművész volt, aki művészeti tevékenységének egyik fő céljaként határozta meg tanulmányozni, összegyűjteni és megőrizni a pszichiátriai betegek, a perifériára szorultak és naivok vizuális alkotásait. Elsőként 1949-ben, Párizsban rendezett kiállítást a különböző pszichiátriai intézetekben összegyűjtött művekből. A kiállítás katalógusában jelenik meg először az „art brut” kifejezés, aminek szó szerinti jelentése, nyers, brutális, csiszolatlan művészet.”  (Az ismertetőt innen hoztam: http://www.artbrut.hu )


Az egész témáról pedig az egyik kálvária jutott eszembe, ha nem láttad, ajánlom ezt is megnézni ! http://csendhegyek.blogspot.hu/2013/09/zsira-kalvaria.html


 

2014. november 15., szombat

Kereszt-kérdés




Nem nagyon hiszem, hogy valaki is válaszolni tudna a kérdésemre, de felteszem, hiszen néha olyan elképesztő és hihetetlen dolgokat élek  meg a blogírás kapcsán, hogy magam se akarom sokszor elhinni….
Szóval a kérdés az lenne, hogy milyen vallásé lehet a füles kettős kereszt ???
Egy kedves barátom fotózta ezt:
Linsenbergi bildstock  (Lencsehegyi képoszlop)  Versend és Babarc között 
Képoszlop (Bildstock): A bel- és külterület határára képoszlopokat állítottak, de valószínű fogadalmi vagy egyéb vallási oka is lehetett.  Útszéli szentképtartónak is nevezik őket. A képoszlopok kőből illetve betonból készült oszlopok, amelyek felső részében egy fülkeszerű mélyedésben bádoglemezre festett képet helyeztek el. Az oszlop tetején vaskereszt volt. A funkciójuk nem teljesen tisztázott. A legvalószínűbb feltételezés, hogy határjelző szerepet töltöttek be, és a belterület és külterület illetve a dűlők határán álltak. De ismerünk olyat is, amelyet szerencsétlenség helyszínén állítottak fel emlékül. Mikor a falubeliek elmentek a képoszlop előtt, keresztet vetettek és németül mondták, hogy „Dicsértessék a Jézus Krisztus". Azt is mesélték, hogy ha a vihar a határban érte az embereket, odamentek a legközelebbi képoszlophoz és addig imádkoztak előtte, míg el nem vonult a vihar. http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/pilisszentivani_fuzetek/szulofoldem_szep_hatara_2/pages/001_hatar_es_dulonevek.htm


 









Elég sok keresztes témát átnézett(átnéztünk) – de nem találtunk magyarázatot arra, hogy a lotharingiai kettős-keresztre, ami kissé egy bizánci keresztre is hasonlít,  miképp kerülhetett fel egy „fül” (=a füles kereszt felső vége)?
Nos, ha egész véletlenül valaki mégis tudná a megfejtést, örülnék, ha megírná…
Itt vannak az ismert keresztfajták:

Persze nem  lehet kizárni, hogy az alábbi szövegek közül bizonyos tételek mégiscsak ismertek voltak, s akkor esetleg van magyarázat:

„Az ankh-ot,  az egyiptomi hurkos keresztet egyik legfontosabb amulettként viselték. Az egyiptomiak Tau formájában tiszteltek. A Tau az egyiptomi hajók jele volt, mely a lelkeket az alvilágba szállította. Az ankh, füleskereszt vagy Nílus-kereszt máig népszerű és egyetemes szimbólum, az élet kulcsa… Számlálhatatlan mennyiségben tűnik fel az egyiptomi és kopt emlékeken.
Nemcsak a véges földi életet jelképezte, hanem a halál utáni megdicsőült halhatatlanságot is. A lélekmadár az életet viszi szárnyán a magasba és a kulcsot, amely a szabadulás kapuját nyitja. A kör hozzáadása ezen a helyen vagyis a legfelsõbb égi síkon, az isteni ideát, az eszmét, a mentálsíkon a végső magasságot, a Harmadik Szemet jelenti….”(Idézet innen: http://vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?pid=3251)

Mindenesetre különös lenne, ha ennek a (világvégi) keresztnek az állítói valamikor tán az 1900-as évek elején, vagy még előbb (?) tudtak volna az egyiptomi ank jelképrendszeréről. Én mégis valahogy ezt látom az egyetlen megoldásnak, csak mondjuk olyan szinten, hogy ez a fajta jel a kereszten – mint a fenti szövegben is olvasható: „Nemcsak a véges földi életet jelképezte, hanem a halál utáni megdicsőült halhatatlanságot is” – és akkor helye lehet akár a kettős kereszt tetején  – még ha nem is szokványos, vagy gyakran alkalmazott megoldás. És akkor is, ha állíttatói, vagy a kereszt készítője pontosan nem is tudta, hogy mit, miért von össze egy jelképben. Egyszerűen csak csinált egy keresztet – saját elgondolása szerint beletéve ebből is egy kicsit, meg abból is egy kicsit - hiszen láthatott többféle keresztet.

Én meg töröm a fejem…s nem jutok semmire….

Azért örülnék, ha valaki megcáfolna….

2014. november 14., péntek

Csillagok




Az a lehető legrosszabb, ha kora-hajnali felébredéskor egy izgalmas, érdekes tévé műsort fogok ki. A  történelmi, általános természeti témákon többnyire vissza tudok aludni – de nem a csillagászati műsorokat nézve. Már nem először tapasztalom, olyan éber leszek, hogy akár fel is kelhetnék. Ha pedig valami érdekeset hallok, akkor a mellettem lévő kisasztalon mindig bevetésre kész naptár hátsó lapjaira feljegyzéseket készítek…

Tegnap ezt írtam fel:
„5-6 milliárd év múlva összeütközünk az Andromedával.
A sötét anyag tartja össze a galaxisokat, de hogy ez mi, pontosan, azt nem tudjuk.
Hubble (http://hu.wikipedia.org/wiki/Edwin_Hubble) jött rá, hogy igen sok  galaxis van még a miénken kívül. 
A mi tejútrendszerünk (galaxisunk) 200-400 milliárd csillagot tartalmaz.”


(Tudod-e miért ez a neve ? A görög „gala” szó jelentése tej. A monda szerint ugyanis a Tejút a Herkulest szoptató Héra istennő szétfröccsent teje. A világon így tartják „nyilván” - és most nem térnék ki arra, hogy a magyaroknak ez SE jó, mi ezt is másképp nevezzük….)

Aztán másnap a feljegyzésekkel kapcsolatban elkezdek szörfölni, kutakodni a neten. Mivel szóba került, hogy az Andromeda lesz a végzetünk egyszer valamikor, hát Andromeda után kezdtem nyomozni. Bevallom, nem ismerem behatóan a görög mitológiát, és örömmel olvastam, amit találtam. Ezt: 

„A Perzeusz-legenda fontos helyet foglal el a görög mitológiában. Mint a neve is sugallja, Perzeusz magának Zeusznak a gyermeke, de halandó. Felnőtt korában sok kalandban volt része, innen van kedvenc szárnyas lova, Pegazus is. Egyik hőstette volt, hogy a szörny Medúza (Gorgó néven is emlegetik) fejét levágta. Ez azért volt nagy tett, mert medúza fején haj helyett kígyók tekeregtek, és olyan iszonytató volt, hogy aki ránézett, az nyomban kővé vált. De jött Perzeusz, és egy ravasz fogással élve - nevezetesen a pajzsát tükörnek használva, a szörnynek csak a tükörképét nézte - levágta a rettegett fejet. Eme kalandjáról repült hazafelé, amikor Etiópia partjai fölé érve nagy csoportosulást vett észre. Kíváncsian leszállt, és maga a király, Kefeusz mondta el néki a történeti hátteret.
Történt ugyanis, hogy a király felesége, Kassziopeia királyné úgy eltelt a szépségével, hogy azt merte állítani, hogy szépsége vetekszik a szirénekével. Erre természetesen a szirének rettenetesen megdühödtek, s bepanaszolták a királynét Poszeidónnál, a tengerek uránál. Poszeidón büntetésből egy hatalmas Cetet küldött a partokhoz, mely hatalmas pusztítást végzett a partokon. Kefeusz bölcsei rájöttek, hogy csak úgy tudják a szirének haragját jelképező Cetet megfékezni, ha a királylányt, Andromédát feláldozzák a szörnynek.
Így is történt, épp ekkor hozták a partra Andromédát, s a sziklákhoz láncolták. Csakhogy Perzeusz első pillantásra beleszeretett Andromédába, s azonnal cselekedett. Pegazus hátán a már közeledő szörny fölé repült, gyorsan elővette a levágott Meduza-főt, aminek látványától a Cet azonnal kővé változott, s az ország megmenekült a csapástól. Természetesen Perzeusz feleségül vette Andromédát, sok gyermekük született, szóval minden jó ha a vége jó...”http://saros139.csillagaszat.hu/cskep/perseus.htm 


Elmerengtem azon, hogy a régiek milyen szép és értelmes/értékes neveket adtak a csillagoknak, az "új kor embere" meg sokszor csak betűkkel, számokkal jelzi őket. Igaz, tán nincs is annyi szép név, amennyi szép csillag...
Mivel nem tudtam az NGC és az M jelölések eredetét, hát erre is rákerestem:                      
 Az 1888-től 1908-ig terjedő időszakban Dreyer dán csillagász és munkatársai hozták létre a New General Calatogue (NGC) gyűjteményt
A Messier-katalógus Charles Messier francia csillagász által 1758 és 1782 között összeállított katalógus, amely a legfényesebb mélyég-objektumokat tartalmazza.

Kár, hogy (valószínű) nincs újjászületés, pláne nem kívánság szerinti – ugyanis az alpesi tehenészlány  után mondjuk csillagászként szeretnék újjászületni…
 
Itt van még pár szép, érdekes fotó a témához tartozóan: http://www.femina.hu/terasz/dobbenetes_felvetelek_vilagur?img=0&code=0000132096uhew#kepgaleria





2014. november 13., csütörtök

Hihetetlen !!

Meg tudná nekem magyarázni valaki, hogy miképp lehet ilyen filmet csinálni ???????????????




2014. november 12., szerda

A giccsvonat megérkezett Pécsre is !

ITT A FOLYTATÁS: http://index.hu/belfold/2014/12/04/weores_sandor/



Kár, nagy kár, hogy nem értesülten erről az akcióról időben.
Ott lettem volna. Nem is olyan régen írtam a kaposvári „szobrokról” – meg hogy nekem nem tetszenek… Na, most aztán végre Pécs is kapott egy ilyen giccsparádét. Tényleg rohadtul hiányzott, nem is tudtam már hónapok óta, mi a bajom. Hát ez, valószínű ez hiányzott nekem is…..

Szegény, szegény Weöres….
És gazdag, gazdag művész úr, akinek – ezek szerint – semmi se elég. Vajon hol lesz a következő szobrának avatása? És vajon mennyiért fogja bronzba álmodni ?
  


 


Az alábbi idézet innen való:

TESTAMENTUM
Ha valaha síremléket, szobrot, emléktáblát kapok, vagy bármely intézet a nevemet viseli, mindegyikre véssék rá e sorokat:
„Az emberiség akkor fog boldogulni,
– ha rááll az egyetlen józan, ráállható alapra: ha szükségleteit elégíti ki, és nem szenvedélyeit, bosszúvágyait, rögeszméit.
– ha módot lel arra, hogy ne legyen kénytelen eltűrni, hogy gonosztevők, őrültek, komédiások, mániákusok vezessék, fel bírja ismerni őket, és nem szolgálja többé az ő terveiket.
– ha érzi és tudja, hogy erőszakot és elnyomást tétlenül szétnyűni kisebb rossz, mint tettel legyűrni.
– ha úgy tevékenykedik, hogy nem árt vele se másnak, se magának.
Ha ezt nem az egész emberiség, hanem csak egyetlen nép tudja: bármily megpróbáltatás és csapás érheti, mindig megerősödve és megsokszorozódva fog felemelkedni. Nem pusztul el, míg hatalom és fölény délibábjai helyett a józan mértékhez igazodik. Mértékét eltanulják a szomszéd népek is, majd azoknak szomszédai.”
Weöres Sándor