2014. november 29., szombat

Nem túl érdekes téma...



…vagy másnak tán nem, no de nekem…

Képtelen vagyok megmagyarázni az álmaimat. Nagyon, nagyon sokat álmodom és rengeteg dologra emlékszem ébredés után…
(Elöljáróban: vannak helyek, ahová álmomban „visszajárok”. Tudom, hogy álmodom, és tudom, hogy álmomban már jártam itt… félelmetes így éber ésszel ezt végiggondolni, s állandóan az jut eszembe, hogy van egy történet, melynek ez a vége: „…én álmodtam a pillangót, vagy a pillangó álmodott engem?” Néha egészen elbizonytalanodom…)

A mai:
Szóval ott vagyok azon a hegyes vidéken, amely valójában egy félsziget, mert látom róla a vizet (tengert?). Európai klíma, olyan fákkal, bokrokkal, mint a Mecsek – de nem itt van, nem itthon. „Külföldön” vagyok. (Hogy ezt honnan tudom, rejtély...de mégis tudom.) A csúcsra vezető köves, kanyargós utat ismerem és azt is tudom, hogy vannak „kanyar-levágások” (mint a Mecseki kanyaros utaknál is), amin ha leszaladsz, lerövidül az utad. Fényképezőgéppel a kezemben megyek felfelé, de most már egy hatalmas templom előtt állok, s oda akarok bemenni fényképezni. A táskámat (pont olyan, mint a nagynénimé)  leteszem a bejárat mellett egy kőpad-szerűségre és elindulok befelé – ahol – a várttal ellentétben nincs sötét, de nem látok lámpákat – olyan „természetes” kinti fény van, dacára, hogy egy hatalmas templomban vagyok. A képeket, szobrokat bámulva kitekert nyakkal járkálok, fényképezek. Amikor visszaérek a táskámhoz, látom, hogy a pénztárcámat és az irattárcámat ellopták. Bosszús vagyok, és mondom is valakinek, hogy pénz ugyan nem volt sok, de az igazolványaim ! Azok beszerzése milyen bonyolult (tudom… ezt sajnos tényleg tudom….).
De érdekes módon se nem dühöngök igazán, se nem sírok. Végülis a fényképezés nekem nagyon fontos. Fogom a félig üres táskát  és indulok felfelé a hegyre.
És itt újra „ismerős helyre” érek: egy tisztás-féle, csak a hátam mögött vannak fák – a kilátás szabályosan végtelen. A víz és az ég egybeolvad – úgy látom nincs határ köztük. Ezt, ezt a határtalanságot szeretném megörökíteni.…És felébredek.

Képtelen vagyok megfejteni, hogyan lehetnek „ismerősek” a tájak az álmaimban, vagy még pontosabban, miért/miképp/hogyan tudhatom álmomban, hogy álmodom és ezeket a tájakat csak az álmomból ismerem… Annyira, de annyira szeretnék egyszer a saját gondolataimmal személyesen megismerkedni. De hát kizárt. Legalábbis ebben a földi létben.
Mellesleg: Tudtad, hogy életünk során 21 évet alvással töltünk? És azt, hogy ebből 8 évig álmodunk ?



Kép innen: http://www.lauder.hu/macesz/?q=node/12

7 megjegyzés:

  1. Érdekes, én is tudom álmomban, hogy álmodok és provokálom magam olyan dolgok megtételére, amit a valóságban nem mernék megtenni!:))) Hihetetlen jó érzés! Pl.: leugrani valahonnan, bemenni valahová, ami veszélyes, vagy az életben lehetetlen és álmomban sikerül!:) Az is érdekes, hogy szinte minden szituációt át tudok élni gondolataimban annyira, mintha megtörtént volna velem. Ismerem az érzést!!! Ki érti ezt??? Roppant érdekes az emberi agy és nagyon keveset tudunk róla. Nem csak az agyról, lélekről, stb. Szerintem sosem fogjuk megfejteni, ami nem véletlen!

    VálaszTörlés
  2. Sokszor álmodom én is, szinte minden reggel emlékszem rá vagy épp az álomból ébredek/ébresztem magam.
    Pár hónapja volt egy műsor a tv-ben, ahol alvólaborban vizsgáltak önkénteseket mi történik az agyban, hol milyen változás látszik az MRI segítségével. Ott hallottam először arról, hogy vannak emberek, akik tudatosan befolyásolják mit álmodjanak(jó, rossz), mikor álmodjanak és mindvégig tudták, hogy ők most álmodnak.
    Nekem is vannak visszatérő álmaim. Miért pont az ami, nem tudom. Pedig érdemes lenne vele foglalkozni, üzenet magamnak magamtól.
    Továbbgondolnám a dolgot és azt mondanám, hogy az álmod egy előző életed valós színhelye. Hipnózisban tudhatnád meg, hogy hol is van és miért is olyan fontos Neked.

    VálaszTörlés
  3. Becs' szó - nem most kerestem rá a neten, nemrég' olvastam,hogy kb. 25 évet töltünk alvással,- (életünk kb.1/3-át) - már akinek megadatik 75 év... ne bonyolítsam, kik haltak meg a napokban és kik betegeskednek épp' (vannak hozzá közel) Nekem is vannak visszatérő álmaim. Ami újabban foglalkoztatott az az,hogy régebben - ha rosszat álmodtam, akkor felébredtem. Újabban,ha jót álmodok,valahogy akkor is felébredek ? Végül 2-3 ilyen eset után rájöttem,hogy fáztam (éjjel) - és minden bizonnyal amiatt ébredhettem fel. Mivel az álmodásról is annyi mindent össze lehet olvasni.. (pró és kontra) - gondolom ki-ki megtalálhatja azt, amit elhisz, vagy ellenkezőleg.

    VálaszTörlés
  4. http://szabadonebredok.info/ismerd-meg-a-tudatos-almodast/

    VálaszTörlés
  5. Sőt még ezt is elolvastam:
    http://szabadonebredok.info/szokott-on-almodni/

    VálaszTörlés
  6. :-) igen, erre a hipnózisra gondoltam, mikor először írtam. Érdekes dolgok ezek.

    VálaszTörlés