Két kép - néhány gondolat

A diasorok ideje – úgy tűnik – még nem járt le. Naponta kapok 8-10 db-ot, néha többet is. Nagyon megrostálom, csak a nívósabbakat küldöm tovább.  Van, aminek örülök, van, ami bosszant. Van, amin elcsodálkozom, van, amin elgyönyörködöm.  Néha morgolódok, hogy  terv és cél nélkül egymás mellé rakott képek sorozatát kapom, ám most épp ez volt, ami megfogott. (Ez most Kanadából érkezett, jutott is eszembe, hogy milyen "világban szétszórt" netes kapcsolataim vannak. Ha nem lenne E-mail, nem győzném már bélyeggel. Bár igaz, ha nem lenne net, akkor ezek a kapcsolatok se lennének....)

Szóval érkezett egy diasor, sok képpel, benne több szép/érdekes. És közülük kettőt azonnal ”kiszúrtam” gondolva, hogy na, igen, ezeket kell(ene) egymás mellé tenni   és elmeditálni, hogy miért van ez így és jól van-e ez így ?

Mert kétpólusú a világ, de a pólusok miért vannak ilyen eszméletlen messzeségben egymástól  ?? A jin és jang elmélete ezt mondja:

„A szimbólum kettős koncepciója leírja azokat az ősidőktől fennálló, egymással szemben álló, de mégis egymást kiegészítő kozmikus erőket, amelyek megtalálhatóak a világegyetem összes jelenségében….A világon minden magában hordozza a változás lehetőségét. Így a világ a jin és a jang jellegű erők állandó változásából áll. Normális körülmények között az erők rendezettségre törekednek, kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Jin-jang)

Az lenne a magoldás kulcsa, hogy  aki az afrikai nyomorba születik, annak ott, aki amerikai milliomosnak, annak meg ott kell(ene) boldognak lennie ? De hát tudjuk, hogy ez többnyire nem így van. Mindenki törekszik a „jóra”, a jobb-ra (ámbár ezen is lehetne gondolkodni, mi is a „jó” az embernek ???) – de vajon hányan érzik  hogy maradéktalanul el is érték céljukat, megvalósultak vágyai ? Van olyan ember, akinek nincsenek akár bevallott, akár eltitkolt vágyai, melyek elérése majdnem lehetetlen ? Persze, igaz, ettől még nem kell feltétlenül boldogtalannak lenni, hiszen célok nélkül nem érdemes élni, de tudomásul kell venni, hogy nem mindig és nem minden vágyunk teljesülhet.

Na jó, abbahagyom a filozofálást – kár, hogy nincs körülöttem ember, akivel erről beszélgetni lehetne.