2015. január 17., szombat

Szent Rókus



Kifejezetten örömmel tölt el, ha valakitől kapok egy kisebb (általam még megoldható) feladatot. No nem sok ilyen van mostanában már – de épp tegnap érkezett egy kérdés:
„Miért nyalogatja a mohácsi Szt.Rókus szobron a kutya a szent térdét ?”

Bár az ominózus szoborról nincs képem és a neten sem találtam, azonnal rábuktam a témára, mint kacsa a nokedlire. Késő estig szörföltem a neten és több helyen elolvasva a történetet, összeállt a kép. Bocsánat attól, akit az efféle dolog nem érdekel – én sem vallásos buzgalomból derítettem ki, egyszerűen csak érdekelt. Én még mindig kíváncsi vagyok a világ dolgaira…

Viszonylag jó összefoglaló olvasható itt: http://www.sztrokus.hu/main.html#this4  „Szent Rókus az orvosok és kórházak védőszentje. Ifjú zarándokként, bottal a kezében, kenyeret hozó kutyával, lábán pestises keléssel, a vállán vörös kereszttel ábrázolják. Rozáliával és Sebestyénnel együtt ők a "pestises szentek". Ünnepe: augusztus 16. A Rókus név a Roch- (erős) kezdetű germán nevek önállósult német becézője, latinosan: Rochus. Szent Rókus Franciaországban, Montpellier-ben született 1345 körül, és 1376 táján Angerában (Lombárdia) halt meg. Rövid élete szinte folytonos zarándoklat, úton-lét volt. Édesapja János, a város ura, édesanyja, Libera, fiukat már születése előtt Krisztus szolgálatára szánták. Mellkasának bal oldalán vörös, keresz-talakú anyajegy látszott. A szülők csodálkoztak a dolgon és áldották érte az Urat. Már nagyobb gyermek volt, mikor édesapja meghalt. A végrendeletét szóban hagyta fiára: "Először: miként tanultad, szüntelenül Jézus Krisztusnak szolgálj. Másodszor: ne feledkezz meg a szegényekről, az özvegyekről és az árvákról. Harmadszor: rád bízom vagyonomat, hogy jó célra használd. Negyedszer: adj otthont a nyomorultaknak és a szegényeknek." S ő, atyja végrendeletét szó szerint végrehajtotta. Ezután, már a ferences harmadrend tagjaként, elhagyta hazáját. Piacenzába érve látta, hogy a városban súlyos járvány tombol. Rókus a betegek között dolgozva mindent megáldott, és félelem nélkül gondozta a betegeket, akik szentként fogadták, mert tapasztalták, hogy gyógyulást hoz nekik. Házukban kereste fel a betegeket, megjelölte őket homlokukon a kereszt jelével, és így, érintéssel meggyógyította őket. Rómába is dögvész idején érkezett. Egy bíborost is meggyógyított keresztjelével, ám a bíborosnak a kereszt a homlokára vésődött, s haláláig láthatóan viselte azt.
Egyszer aztán, ismét Piacenzában, ő is megbetegedett. A "hálás" polgárok ezért kiűzték a városból. Egy közeli erdőben húzta meg magát, ahol egy kutya megtalálta, s a legenda szerint kenyeret vitt neki és a gazdáját is odavezette. Végül Isten segítségével Rókus meggyógyult, de később egy szerencsétlen véletlen folytán Angera város katonái elfogták, s mint kémet vitték uruk elé. Börtönbe vetettek, öt évig ott élt. Mikor közel érezte halálát, kérte a börtönőrt, hogy hívjon hozzá papot, aki meggyóntatja. Ez után ájtatos imádságban azt kérte Istentől, hogy azok a keresztények, akik Jézus nevében áhítattal megemlékeznek róla, szabaduljanak meg a betegségtől. Amikor imádságát befejezte, kilehelte lelkét. Már holtan találták börtönében, amely csodálatos fényben sugárzott. Fejénél és lábánál egy-egy nagy gyertya égett, feje alatt egy táblát találtak, melyen aranybetűkkel írva állt: Isten meghallgatta, amit a betegek számára kért. Az írásból kiderült Rókus neve és származása is. Amikor a város urának felesége meghallotta a hírt, felismerte, hogy az unokája volt. Amikor a temetésre előkészítették, ráismert a rokonság is a mellkasán látható kereszt-alakú, vörös anyajegyről. Fájdalommal és bűnbánattal telve temették el.”
Egyedül a http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_rokus  oldal írja a sebek nyalogatását, máshol ezt nem találtam: „Előbb egy angyal, majd egy hozzászegődött kutya ápolta: kenyeret hordott neki, és sebeit nyalogatta.” Illetve az angyal ápolásáról se esik máshol szó – pedig találtam egy képet, ahol igenis, látható az angyal. A kutya – kenyérrel a szájában több alkotáson is látható.
Hát ennyit a Szt. Rókusról.   Ez volt a mai „ujjgyakorlatom”….





 
Képek innen:

Itt olvashatsz még róla:

7 megjegyzés:

  1. Van egy spanyol nyelvtörő is erre a témára: El perro de San Roque no tiene rabo, porque Ramón Ramírez se lo ha cortado - Szent Rókus kutyájának hiányzik a farka, mert RR levágta azt róla.

    VálaszTörlés
  2. Erdekes tortenet es kerdes is egyben. Szerintem csak annyi a magyarazat ra, hogy az allatok sebeiket nyalogatassal kezelik. Koztudott a nyalban levo "gyogyito" bakteriumok hatasa.

    VálaszTörlés
  3. Ami azt illeti,a kutyával kapcsolatos történet itt is le van írva Szt.Rókus
    Bár én egyáltalán nem kedvelem azt,ha elvárják az embertől, (mástól)hogy a "sült galamb a szájukba kerüljön."
    Példa : amikor "orrba-szájba" pl. pécsi szobrokat fotóznak, majd felrakják pl. a facebookra,de azt már nem írják oda,hogy egyáltalán hol van,( + adatok) - majd mások meg kérdezősködnek utána. Na, de- szokás szerint - az egy más történet. [Mint pl. az, hogy miért "oly' furcsa" a pécsi Szt.Bertalan szobor... ) mellesleg nem is tudtam,hogy a harang elromlott és több hónapig nem működött,-de már megjavították.]

    VálaszTörlés
  4. Ok !- később láttam,hogy az általam javasolt linket beírtad. ( azaz olvastad)

    VálaszTörlés
  5. Na tessék, észre sem vettem - hogy hiányzik a kutya farka :-) Nem tudom, hol van a hozzám legközelebbi Szt.Rókus szobor, de nagyon fogom figyelni !Egyébként is régóta foglalkoztat, hogy érdemes lenne (mielőtt szobrok teljesen szétporlanak, hisz többségük homokkőből készült) - szóval érdemes lenne ezeket is lefotózni és ezen a módon megörökíteni, legalábbis amerre járok.....Majd figyelem őket/ezeket a jövőben.

    VálaszTörlés
  6. Én eddig észre se vettem, hogy Szt. Rókusnak kutyája van. Szóval, jó, ha valaki lefotózza a szobrokat, és még jobb, ha még ír is róluk!

    VálaszTörlés
  7. PZS:töredelmesen bevallom, én bár láttam a kutyát, de még sosem olvastam utána, miért is van ott...
    Nem árt néha kicsit utánajárni bizonyos dolgoknak.

    VálaszTörlés