2015. február 28., szombat

Meduza-Polip-Qualle-Jellyfish-Krake-Klobuk



Die Quallen/Super Jellyfish = Medúzák
Ha  már látta valaki közületek ezt a filmet – akkor ő most „hagyja ki” a mai lelkendezésemet.
Ugyanis egy csodálatos állatról szeretnék írni, „akiről” láttam egy ismeretterjesztő filmet. Sajnos csak németül, vagy angolul tudok szolgálni vele:

Német (3 részes):
https://www.youtube.com/watch?v=pHYCn0AUEvg  9.30  percnél  (hogy lesz medúzából polip és fordítva)
https://www.youtube.com/watch?v=jEdO6V5eyjA    2.5  percnél (ha szétvágják, kettő lesz belőle)
Angol:
https://www.youtube.com/watch?v=1_zqBedbDJA     27 percnél (szaporodása)

A medúzák csodálatos, fantasztikus, furcsa élőlények. A tengervízben úszkálva olyanok, mint a műanyag zacskók, a standokra homokjára sodródva undorító zselészerű izék. Nincs feje, nincs szíve, és nincs agya. Viszont: még mielőtt az első állatok megjelentek, ők már itt voltak -  több mint 600 millió éve lakók a Földön. (Akarom mondani: a vízben.)

Sajnos a részletes wiki leírás (képekkel) is csak németül olvasható:
a magyar nyelvű sokkal szegényesebb:

(A német „hétköznapi” nyelv  a medúzát  Qualle-nek mondja, és inkább csak tudományos viszonylatban használja a Meduza kifejezést. A polip pedig Krake németül. Ezt csak azért írtam le, mert engem eleinte kicsit zavart a dolog – mi ugyanis csak medúzát és polipot ismerünk.)

Van közöttük olyan, amelyik miután ivaréretté válik, képes „lecserélni” a sejtjeit, ezáltal megfiatalítva saját magát. A medúzafajták általában elpusztulnak az utódnemzés után, van azonban olyan, amelyik ilyenkor képes az úgynevezett polipformát újra felvéve folytatni az életét.
Egyik fajtájuk esetében a medúza megtermékenyített petéjéből polipalak fejlődik ki.  A következő lépés a „bimbózás”. Az első  hidrapolipról leváló nemzedék egyszerű testfelépítésű, tapogató nélküli polip. A második nemzedék viszont már medúza !!
Régebben láttam egy filmben – van olyan is, amelyik valamiféle természeti katasztrófa miatt az óceántól elszigetelődve, egy édes-vízüvé vált tóban tengeti évezredek (évmilliók?) óta az életét, nos, ők teljesen ártalmatlanok, a filmesek a polip-tengerben vidáman úszkáltak.) 

Az átalakuló-művész
És óhatatlanul a téma kapcsán - természetesen - eszembe jutottak pulai nyaralásaim.
Ott (és csak ott) láttam a „klobuk”-ot – mely szó szlovén eredetű és valójában kalapot jelent. A morski klobuk kifejezés így egyben, viszont már medúzát jelent.
Egy nap megjelentek a hatalmas  50-60 cm. Átmérőjű, sárgás,  zselécsomók a strand vizében, ahonnan aztán a gyerekek kihúzgálták őket, a homokba  kis gödröket ástak és ebbe „hordták bele” a hatalmas állatokat. Számomra rettenetes volt nézni, mert tudtam, hogy a szemem előtt most egy élőlény haláltusája kezdődik.
Estefelé – amikor elnéptelenedett a strand -  a szobánk szemetesvödrével lementem a partra és kimeregetem ezeket a cseppet sem gusztusos élőlényeket, s egyenként beleöntöttem a tengerbe. Volt, amelyikben még maradt annyi életerő, hogy elússzon, de volt, amelyik csak ócska rongydarabként lebegve maradt a víz tetején.
Nem jó, nem szép emlék. Pár nap múlva egyik, a pulai sziklákon való sétánk alkalmával, a magasból láttam pár ilyen állatot. Ma is előttem a kép, a tenger csodás kék vizében ezek a hatalmas „sárga kalapok” méltóságteljesen, laza, ringó mozdulatokkal „tovahaladtak” alattam/előttem. És én úgy örültem, hogy természetes közegükben, élve láttam őket.

Klobuk

Medúza invázió

A másik élmény sokkal rosszabb. Az utolsó alkalommal, amikor Pulában voltam, a  strand vizében valami eszméletlen mennyiségű kicsi (10-15 cm átmérőjű) rózsaszínes-lilás  medúza jelent meg. Akkor ki volt téve a fürdeni tilos tábla, mert ez a fajta olyan volt, mellyel veszélyes a vízben összetalálkozni. Álltak (a halászok által használt gumicsizma-nadrágban) a part-tisztító munkások a sekély parti vízben és merítőhálóval „kanalazták” kifelé a partra a hihetetlen mennyiségű állatot, majd mások onnan óriási hordókba merték-lapátolták a gusztustalan masszát, s elvitték. Ez cseppet sem volt szép, sőt. Mondhatnám undorító volt, ahogy a kavicsos, kellemes strand-partot elborította a töménytelen döglött állat.
Azóta nem fürödtem az Adriában.
Persze nem csak a medúzák miatt….


6 megjegyzés:

  1. Na, igen. Milyen jól elvannak... úgy emlékszem nincs agyuk ! Most nem keresgélek a neten, hogy mennyi szemük van... (sok) - meg írtam én ezt ?- vizelettel enyhíteni a csípést !

    VálaszTörlés
  2. Nekem az Égei tengerben volt kellemetlen találkozásom velük.Mint a csaláncsípés...Bizonyos helyeken fürdeni sem lehet tőlük.

    VálaszTörlés
  3. Mi is sokszor találkoztunk velük, eddig szerencsére sikerült elkerülni a közeli találkozást.
    Van olyan is aminek a csípése elég súlyos.
    mmama

    VálaszTörlés
  4. Egyik másik medúza csodaszép tud lenni és a mozgásuk a vízben kecses, gyönyörű.
    Egy picivel a kalábriai partokon volt szerencsém. Már nem élt, partravetett volt. Akkor érezhettem először kocsonyás testük milyenségét.
    Igen vannak közöttük halálos csípéssel rendelkezők.
    Polipot egy esti horvát tengerparton lestünk meg, hihetetlen gyorsasággal tud elmenekülni, ha veszélyt érez. Időm és esélyem sem volt lefényképezni. Híresek, hogy milyen okos állatok.
    Német nevét leginkább a köznyelvben Oktopus-nak ismerem és hallom, ritkán Krake.

    VálaszTörlés
  5. Engem valójában az az infó lepett meg, hogy se szívük, se agyuk...Azt hiszem a világ tele van millió olyan élőlénnyel, melyekről még csak nem is álmodunk. Nemrégiben valahol olyan képeket láttam (tán tv-ben ?) amikor kinagyították a mm-nél kisebb, körülöttünk, rajtunk élő lényeket. Hát mit mondjak, ijesztő de egyben fantasztikus volt.....

    VálaszTörlés
  6. Igazad van, sokmindent nem tudunk még.
    A poratkák felnagyított képére én is jól emlékszem, miniszörnyetegek. :-)

    VálaszTörlés