2015. március 12., csütörtök

Csak leírom amit gondolok


Ne panasznak tekintsétek - csak leírom, amit gondolok.....

Az elmúlt időben elég sokáig voltam "szoba-rab". Be kell valljam,  nehezen viseltem, s a maximálisan tökéletestől (=remélt állapottól) még messze vagyok. Igyekszem én lekötni magam - már amennyire  ez lehetséges, sőt most már kisebb-nagyobb utakra is vállalkozom, vannak feladataim is, de néha nem könnyű ez. (Hozzátéve, hogy nem szeretek segítséget kérni sem....)

A gép előtt (szinte mozdulatlanul és fejemet a monitor irányába fordítva – lábamat meg egy mellettem lévő székre feltéve) ülni, fizikailag se nem kényelmes, se nem igazán praktikus, sokáig egyhuzamban nem is vagyok rá képes. Mert néha azt érzem, lemerevedek, vagy begörcsöl valamelyik részem, nyakam, vagy lábam….Közben az agyam meg persze jár, hogy miket kellene csinálni, vár rám a kertben betervezett tavaszi munka, csak csak függönyöket, ablakot is szoktam így tavasz táján mosni, meg hát egyáltalán, az élet = mozgás.
Fájlalom, hogy fuccsba ment az az álmom is, hogy tavasszal már majd tudok kirándulni. Kinyomoztam, van itt a városban egy nyugdíjas csapat, akik hetente kétszer is kisebb túrákat tesznek a Mecseken – gondoltam csatlakozom hozzájuk, legalábbis megpróbálom – na, egyelőre ebből se lesz semmi….Talán őszre.

Néha – bevallom – törnöm kell a fejemet, hogy miről is írjak, annyira nem történik semmi itt a 4 fal között. Nyilván észre is vettétek, hogy semmi olyasmiről nem esik szó, hogy itt voltam ezt láttam, stb…
Olvasok, mint egy megszállott, igaz, „csak” a saját könyvtáram már egyszer (többször) olvasott könyveit veszem kézbe, bár tervezem, hogy a jövő héten lemegyek újra a könyvtárba.  Most épp  Orwell 1984-ét olvasom. Akinek régebben volt a könyv a kezében, annak ajánlom ismét elővenni, magam is meglepődtem bizonyos dolgokon, melyek a régebbi olvasatkor még nem voltak ennyire feltűnőek – tán épp azért, mert akkor a könyvben leírt dolgok létezéséről még nem tudtunk, vagy tán nem is léteztek. Tényleg érdemes újraolvasni !
És olvasok blogokat. Többek között pl. ezt is találtam:
Különösebb kommentárt nem akarnék hozzáfűzni. Én már majdnem az összes bejegyzést elolvastam. Néha, amikor abbahagytam az olvasást, megtöröltem a szemem és azt mondtam: Köszönöm a Sorsnak/Istennek az életemet, köszönöm azt, hogy „csak” annyi a bajom, amennyi, s ami miatt itt a fentebbi sorokat írtam.  Lehet, hogy vannak nehézségeim, de NINCS okom semmiféle panaszra. És én legalább remélhetem, hogy lesz jobb…..
 
Várom a tavaszt....csak ideér már....

6 megjegyzés:

  1. Veled érzek, bizony a fájdalom miatt sokat kényszerülünk megalkuvásra vagy felvállalva a fájdalmat próbálunk valamiféle mozgást végezni. Vasárnap én is felmerészkedtem Bp-re a reggeli busszal. Bízva az ingyenes múzeum látogatásba. ( Nőnap lévén )Kossuth téren sétálgattunk ( szomszédasszonnyal aki 10 évvel idősebb és még túrázni jár ), majd a Néprajzi Múzeum ( 350.-Ft ) belépővel a félig üres termeivel szembesültünk ( költözködnek ) Majd villamossal, busszal fel a várba. Bizony alaposan túl vállaltam magam. 3-szor kellett fájdalom csillapítót bevennem( a túlterhelt térdeim) miatt és számtalanszor leülnöm.Viszont a gyönyörű napsütés kárpótolt mindenért! Jöjjön, jöjjön a tavasz, ebben igazad van, mert bizony a tevékenység feledteti a bajunkat.

    VálaszTörlés
  2. Megértelek én is. Rossz a fájdalommal együtt lenni, szobafogságban. Nem lehet mást tenni mint beletörődni abba amin nem tudok változtatni, De lassan tényleg itt a tavasz ! A napsütés kárpótol minden rosszért engem, és jobb lesz a kedvem is...

    VálaszTörlés
  3. Aranyos, jön a tavasz és Te is fogsz kirándulni menni vagy a kertben kapirgálni! Kitartó türelmet. :-)

    VálaszTörlés
  4. Miért van, hogy a történelem ismétli önmagát? No jó,nem pontosan, egyszer kalapszalon, másszor trafik. :-(

    VálaszTörlés
  5. Ugyebár szokásom mondani,hogy minden relatív...(kit-mi érdekel,- kivel mi történik... )- valahogy én "rákaptam" arra, hogy "nem érdekeltek" a tv.híradók... mostanában (újra) inkább tv.híradókat nézek, mert kevésbé "készít ki," - mit az, hogy az interneten szedem össze a híreket. Ezzel csak céloznék arra,hogy "annyira nem történik semmi."(?) Terveztem,hogy majd megnézem a kisplasztikai quadrienálét (vagy mi a neve) -de mivel majd 100 valahány képet láttam róla,- nem biztos,hogy megnézem. Odáig még csak "eljutok," (reggelente) hogy majd minden pécsi eseményről tudok... (amikről még az újságok sem írnak) - de mire el kellene indulni... addigra már "elállok" tőle. Így aztán szép lassan... mennek is a napok egymás után ! - aztán majd csak vége lesz a programnélküliségnek ?... Ma pl. "sikerrel" megoldottam 2 szakorvos "kielégítését" is... most vagy 6 hónapig nyugtom lesz tőlük. Igaz, várnak ránk még feladatok... ( bár nem a bank tartozik nekünk, hanem mi őnekik...) - valami történt mert "bezártak"... ( de ne bonyolítsam, mert még én sem értem.)Továbbra is vallom, hogy a facebookozás sokkal eredményesebb (gyorsabb - stb.) mint blogot írni... de sebaj !

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm a biztató szavakat - tényleg jó lenne már, ha elérném azt a célt, amiért ezt az egész orvosi cécót vállaltam: a túrázásra-alkalmasságot. Volt kolléganőimmel is épp erről beszéltünk, - vannak, akik rendszeresen járnak túrázni - és igenis kell, meg jó, hogy erdőt-jár az ember.Persze azt is elfogadom, hogy nem mindenkinek ez az egyetlen vágya - nem vagyunk egyformák - miképp a facebukozás megítélésében sem.
    Szóval a reményt NEM adom fel !!

    VálaszTörlés