2015. április 26., vasárnap

Mohács Himesháza (Háromból a második)



Az utam Mohácsig mint mindig, most is  részben a múltam felidézgetésével telt. Írtam pár napja, milyen sokszor megjártam ezt a 40 km-t 10 éves koromtól a mai napig,  magán célból és hivatalos indokkal,  de kivétel nélkül mindig örömmel. És várakozással, mert valahogy úgy alakult, hogy ebben a (ma már) városban  velem csak jó dolgok történtek. A belső u.n. régi városrészt elég jól ismerem – csatangoltam ott a régi Szekeres fagyis-boltjai környékén, a víztoronynál, a parkban, amikor  Radnóti még nem állt támaszkodva ott, halálos fáradtsággal az arcán. Vagy a Selyemszövő-gyárnál, a kikötőnél, a már-nyoma-sincs szódagyáros utcájában (amit  többnyire "Lóhúgy utcának" hívtunk, az ott állandóan parkoló szódás-lovak folyékony végterméke miatt ) – szóval sokfelé ismerős vagyok én itt.
És élnek bennem régi képek – melyeket rajtam kívül senki sem lát. Lefényképeztem ugyan most pl. a Vörösmarty u. 2-t – de hát a hajdani földszintes, szép, nagy ház helyén ma egy több emeletes üzletház áll…  Ám én azt a régi, kicsit málló, sárgás vakolatú, hatalmas kocsibejárós-fakapus több lakásos házat látom – amit rajtam kívül már sokan felidézni sem tudnak.  Persze a Szekeres  fagyizó se ott van, ahol volt régen, és nincs ott a kanyarban már a kicsinyke cipészbolt se,  pláne nincs a városház melletti épület aljában aranyműves. A Fogadalmi templom előtt, a Széchenyi tér dugig tömve autókkal - a tér, mint olyan "elveszett", max. a busójáráskor lehet itt tilos a parkolás. Kicsit lejjebb, a Szentháromság téren  álló egykori Korona Szálló az 1990-es évek óta zárva, helyét üzletek, éttermek és irodák foglalták el – egy részük már vak ablakkal, üresen bámul a semmibe. Merkur rendületlenül trónol fent az egyik Szabadság utcai ház tetején, de senkinek nem árulja el, hogy a mellette lévő házakba zsúfolták be anno egy éjszakára, a halálba hajtott munkaszolgálatosokat. Ül csak csendben, titkát megtartva magának. A volt Selyemszövőgyár se zakatol, a hajdanvolt míves, szép épületek dermedten, megnémulva várják  a dózert, avagy ki tudja miféle jövendő sorsukat...
(Javasolnám talán itt elolvasni: Váci Mihály:  Valami nincs sehol  című versét, csak kattints ide: http://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_075.html  Ezt éreztem, ezt érzem múltam helyszínen csavarogva…..)

I-II-vh emlékmű és Radnóti szobra
Bartók és Kodály (tűző napsütésben....)
A Busó és II. Lajos
A Kalapos hölgy és a Kehelykút (ez utóbbi B2 alkotása!)
A vizek királya és királynéja - szerintem aranyos (habár nem vagyok a fa szobrok nagy kedvelője)
A Fogadalmi templom belül és kívül, ahol a téren parkoló autók teljesen tönkreteszik a látványt....
A sétáló utca egy kis elefánttal és Merkúrral
Most itt van a Szekeres fagyizó - és a zöld házban volt a kis cipészműhely
Itt állt valaha a Vörösmarty u. 2. sz. ház....
A Széchenyi tér szobrai 3 lány - 3 fiú
Szentháromság utca és szobra
Felső képen a Városháza, alul a volt Korona szálló
A Selyemszövőgyár is halott.....
Változnak az idők. Ez most  Millenniumi emlékmű - valaha itt állt a Felszabadulási emlékmű, amit 56-ban alig bírtak ledönteni.



Találtam egy régi fotót a https://www.kozterkep.hu oldalon, utólag beteszem. Ilyen volt az emlékmű  1956 előtt.
A Duna Észak felé, épp a kikötőben áll a komp
Túlparton a Sziget, a dokkhoz  egy kitűzőhajó érkezik
Arra lefelé ér véget az ország, sárga virágszőnyeg kíséri a parton


Következik: Himesháza......


8 megjegyzés:

  1. Még soha nem jártam Mohácson .
    Most kaptam egy vezetést, igazán aprólékosan, múltba tekintően.
    Jót sétáltam !
    mmama

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Örülök, ha tetszett ! És egy napot igazán érdemes eltölteni ebben a kedves városban, átkompozni a szigetre, barangolni azokon az utcákon, ahol most nem jártam. Szívből ajánlom !

      Törlés
  2. Még én sem jártam Mohácson, köszönöm a körsétát, a fogadalmi templom belseje nagyon tetszik és a vízek királya és királynéja szobor is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen, örülök, ha tetszett. Kár, hogy a templomba nem lehetett bemenni - a kép csak a zárt üvegajtón keresztül készült. A vizes szoborban van valami egyszerű báj - játékosság, az fogott meg....

      Törlés
  3. Én sokszor jártam Mohácson, nagymamám és családja ott élt anno, valószínű innen - is - a Duna és halászlé szeretete. Szép város, nagyon jól összefoglaltad, bemutattad. Nekem is tetszik a páros fa szobor és még sosem láttam ezt a kis elefántot! :) Ott is van "elefántos ház"? Legközelebb megnézem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyanítom valami újszülött lehet ez az elefántbébi - mert 2 éve még nem volt ott (legalábbis emlékeim szerint...). Valójában, ha lett volna még időm, járkálhattam volna erre-arra, de hívott a délutánra megbeszélt program, amiről épp most írom a 3. beszámolót.

      Törlés
  4. Kicsit lemaradtam,mostanaban naplod olvasasaban, es aprankent potolom. En is azok koze tartozom,akik meg soha nem jartak Mohacson.Nagyon elveztem ezt az altalad szervezett kirandulast! Jok lettek a kepeid abban a szep napsuteses idoben. Micsoda szobrok, a vizek vilagnapjara keszult nekem is nagyon tetszik. Nagyon szep varoska a kepeiden bemutatva,az utolso sarga viragszonyeges a koltoi kepalairasoddal pedig szep befejezese! :) koszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha tetszett. Mohács nem a világ vége - legfeljebb az ország végéhez van közel, próbálj egyszer ellátogatni oda - igazán mondom, érdemes !

      Törlés