2015. május 21., csütörtök

A "napra-pontos" meglepetés


Ez a gyönyörű album volt a meglepetés-sorozat csúcsa….és egyben az én csoda-történeteimnek ez a vége is.
A véletlenek összjátékának köszönhetően ugyanis napra pontosan a 70.szülinapomra érkezett, egyenesen nekem dedikálva, szerzőjétől, vagy mondhatom, "alkotójától" Olasz Ferenctől.   
Életemben ilyen ajándékot még nem kaptam. Egyáltalán senki nem dedikált nekem könyvet, híres-neves nagy embereket meg nem is ismertem. Én egy szorgalmas kis hangya voltam egész életemben, nem kell csodálkozni, hogy egészen megzavarodtam, amikor hirtelen „rám esett a fény” és észrevettek….
Én ugyan sokat dolgozom a kálváriáimmal, de mindezt örömmel teszem, célt ad, feladatot, márpedig ugye ahhoz, hogy az ember élni tudjon, kellenek a feladatok. De sosem gondoltam, hogy ezért valami különleges  megtiszteltetésben lesz valaha is részem. Hát lett…

Ha jártok könyvtárba, próbáljatok érdeklődni a könyv után, csodálatos fotók vannak benne, és mély érzésről tanúskodó szövegek, melyeket Kovács Klára válogatott össze. 
Olvasni sok helyen, itt is lehet róla:  http://www.mma.hu/muveszeti-hirek/-/event/10180/olasz-ferenc-passio esetleg megvásárolni pedig itt lehet: http://www.puskikiado.hu/book/7920

Varázslat ez az Internet ! Ülök itt magányosan a kis szobámban, pötyögtetem a billentyűket és titokzatos szálak indulnak el mindenfelé, országon belül és kívül, és még ha „csak” virtuálisak is ezek az ismeretségek,  mégis jelentenek valamit. Hogy néhány különös példát említsek: Amszterdamban élő, holland regényíró, japán, de Párizsban élő festőművész,  Pécsről évtizedekkel ezelőtt elkerült, kedves baráttá vált levelezőtárs, hajdan a városomban élt híres professzor unokája került fel a levelezőlistámra. Levelek jönnek Franciaországból,  Németországból, barátnőm lánya Kanadából ír..... 
S mindez többnyire a blognak köszönhetően.... Tudunk egymásról. Net nélkül esetleg sosem hallottuk volna egymás nevét. Ha szerencsések vagyunk, akár még személyesen is találkozhatunk. Amióta blogolok, elég sok levelező/kommentelő társammal volt szerencsém személyesen is megismerkedni. Kivétel nélkül mind kellemes kapcsolatként élnek emlékezetemben – s gyakorlatilag egyetlen (igaz szörnyen) kellemetlen esetet leszámítva én csupa kedves emberrel ismerkedtem meg.

Örülök és köszönöm, hogy itt vagytok „körülöttem”…..

17 megjegyzés:

  1. De jó! Örülök az örömödnek. :-)
    Ebben a legjobb az internet/a blog, hogy azon emberekkel lehetünk kapcsolatban, ismerhetjük meg egymást, akikkel a net nélkül talán soha sem lett volna rá lehetőségünk és a km-ek is "eltűnnek".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tény és való, azt érzem, kitágult a világ körülöttem. Képtelen vagyok megérteni barátnőmet, akivel 50 éve egyformán gondolkodunk, minden apró dolgát a másiknak ismerjük és ő már-már pánikszerűen utálja a netet. Kár....

      Törlés
  2. Mint mindennek , két oldala van. Így az Internetnek is .
    A rossz oldalát most nem említeném.
    Viszont kétségtelen hogy a jó oldala magas távlatokat feszeget . Barátságok , jó ismeretségek kötődnek, olvashatunk, tanulhatunk, minden szenvedélyünknek hódolhatunk általa .
    És ezek után már nem mondhatod hogy magányosan ülsz kis szobádban :-)
    Mert ha gondolataid valamelyik ismerősnél járnak máris nem vagy egyedül .
    Én magamon ezt tapasztalom .
    Örülök az örömödnek !
    És idézném soraidat kissé csámpásan :-)
    Örülök és köszönöm, hogy itt vagy "körülöttem" :-)

    VálaszTörlés
  3. Bocsánat , fentebb mmama írt !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van abban, hogy nem magányosan ülök kis szobámban - mert bizony gyakran előfordul, hogy egy egy rosszabb napon/órában az jelent örömöt, ha bekapcsolom a gépet és olvasom soraitokat. Nem tartom magam net-függőnek, de tény és való, fontos szerepet játsziik az életemben. Megszoktam, hogy van feladatom, "munkám" és mostanra más nem nagyon maradt, mint a blogjaim. És ez nekem elég is, jó is.

      Törlés
  4. örülök én is

    a blogodnak is, neked is, az örömödnek is
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg annak örülök, ha találsz itt elolvasásra/gondolkodásra való szövegeket. Igyekszem olyasmiket keresni, ami véleményem szerint nem csak engem érdekel. Persze, ez nem mindig sikerül, de a kommenteket figyelve, azért mégiscsak vannak témát, melyekre van több "vevő"....

      Törlés
  5. Veled örülök én is.
    Nem vagy magányos, itt vagyunk mi is ..... a NET ablak a világra .....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hidd el Kata, sokszor ti - akik a világ legkülönb táján éltek, - közelebb vagytok hozzám, mint a szomszédom... Nem panaszként írtam ezt, hanem így érzem.

      Törlés
  6. Gratulálok a szép kedves ajándékodnak! Ha kicsit megkésve is de annál nagyobb szeretettel kívánok nagyon boldog születésnapot és jó egészséget!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm jókívánságaidat - és bizony a legfontosabb midnek előtt az egészség. Remélem a te szemed is javulóban van....

      Törlés
  7. Sajnálom, hogy "elkerültük egymást." Igaz, (aludtam) és azt álmodtam (?) -hogy a hangodat hallom... kb. 30 perccel később (?) kiderült, hogy nem álmodtam...
    Más : dedikált könyved úgy is lehet, (- nem kell az épp' legfrissebbet megvenned -) - ha az adott író egy régebbi könyvével állsz be a sorba... Nekem van pár dedikált könyvem, bár manapság már nem bírnám végigállni a sort úgy, mint hajdanán. Más : (2) Pl. Nagy Bandótól ha könyvet vesz valaki ( és pl. interneten megrendeli - dedikálva küldi ( vagy lehet elmenni érte) - stb. Na,de - úgy érzem - nem is ez volt a mai témánál a legfontosabb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne aggódj, jövök hamarosan, mert kíváncsian várom az útról a részletes beszámolót. A képek - az egy dolog. A mese az más.... .
      Ezt a Nagybandós dolgot nem tudtam...bár nem tervezek mostanában könyvet venni (tőle se) - de ezt nem árt tudni.

      Törlés
  8. Nem akármilyen könyvet kaptál, nem ok nélkül!;) A szerzője pontosan tudta, hogy Te érdemled meg!;) Olyan jó, hogy vannak ilyen nemes lelkű emberek! Lapozd boldogan és érezd a körülötted suhanó angyalokat!:) Veled örülök!

    VálaszTörlés
  9. Hadd alljak be en is a tobbiek koze: nagyon orulok az oromodnek es tudod a blogodnak is! :)
    Nagyon szep konyvet kaptal, es milyen jol volt idozitve! Olyan jo,hogy leteznek meg ilyen csodak ! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Tselszi kedves szavaidat ! Tényleg vannak csodák - és mindig úgy jönnek, hogy nem számít rá az ember - ezért is érzi olyan nagyon értékesnek. A tudatlan időzítés ez esetben tulajdonképpen a második csoda (ha a könyvet számítom az elsőnek).

      Törlés