2015. augusztus 30., vasárnap

Hol van az már…



Fogalmam nincs, van-e manapság ilyesmi, hogy t.i. egyes foglalkozásokkal gyakorlatban ismertetik meg az általános iskolásokat úgy, hogy bizonyos munkahelyekre elviszik őket pár napra „dolgozni”…. Nekem  nemrégiben, egy múltidéző beszélgetés kapcsán eszembe jutott, hogy nyolcadikos koromban 3 napig a pécsi nagy csemegében voltam „eladó”….

Aki régi pécsi, tudja miről beszélek, aki meg nem pécsi, annak elmondom, hogy valamikor az ötvenes évek végén (? bár a pontos dátumot nem tudom, de az én sztorim 1959-ben történt ) – nyílt a városban az első igazi „nagy” élelmiszer bolt, amit valami okból „nagy csemegének” neveztek el. Elég fantáziátlan név, de hát ez volt a neve, minden öreg pécsinek (szerintem) megdobban a szíve ettől a szótól.
Régebben is élelmiszer bolt volt itt, én úgy emlékszem, a már elhalt pécsiek csak „A Póli”-ként emlegették.
Ennek oka megtudható Pesti János: Baranya megye földrajzi nevei. I. köt. Baranya monográfiai sorozatából: „Nagy csemege: Csemege, Csemegébe: Póli, Pólihoz [Hiv.: Csemege élelmiszerbolt] élelmiszer-áruház. Pohly Henrik nevéről. Falait Gebauer Ernő freskói díszítik.”  Vagyis a bolt eredeti, vagy régi tulajdonosa volt ez a Pohly s emiatt hívták így a boltot.





Freskók  innen: http://regipecs.blog.hu/2016/10/12/a_pecsi_nagycsemege


Amúgy meg az akkori viszonyokhoz képest „fogalom” volt...Csak pultos kiszolgálás volt, az „önkiszolgálónak” akkor még a nevét se ismertük. Bal oldalon voltak a húsáruk, (én itt, közvetlenül az ajtó melletti pultnál voltam) jobb oldalon  az édesség - itt kávét is lehetett inni, afféle régimódi, hatalmas, csodás illatot árasztó  kávéfőző gépekből – s tán hátul volt az egyéb élelmiszer, meg az italok. Emlékeim szerint zöldségfélét nem tartottak, akkoriban azt a piacon vásároltuk meg.

Szóval ebben a boltban dolgoztam én fehér köténykében és főkötőben 3 napot. NEM volt szeletelő gép, legnagyobb nehézség suta kis gyerekkezemnek a parizer egyenletes vastagságúra vágása volt az éles késsel. Meg kitalálni, hogy a 10 dekához hiányzó 3 deka az milyen vastagságú szelet ?  Nem emlékszem, milyen áruk voltak még, de biztos nem volt semmilyen előre csomagolt és nyilván nem volt tizedakkora választék sem, mint manapság. Talán volt néhány „felvágott” – és biztos volt kolbász, szalonna, májas- és véres-hurka, meg valami sonka-féleség.  Sokkal több nem hinném, hogy volt. Ja, és ha kimérte az eladó  az árút, neki kellett kiszámolni és a  blokkra ráírni az árat,  amit aztán a középen lévő kasszánál kifizettek a kedves vevők, majd e cetlivel visszajöttek a pulthoz, s akkor vihették a parizerüket.

Nem mondanám, hogy valami nagy örömmel emlékezem vissza erre a három napra,  sose vágytam arra, hogy boltos-néni legyek, de letudtam, mert kötelező volt.
Aztán később, mint vásárló sokszor megfordultam a boltban, végig asszisztáltam átalakulásait, szomorúan vettem tudomásul, hogy ez is „zabáldává” alakult. Egyetlen szerencse, hogy a bent lévő híres-neves Gebauer Ernő freskókat nem vakarták /takarták le… Bevallom, nem merek bemenni, s megkérdezni, lefotózhatom-e, a neten ezeket is csak jóval később találtam.
Az én emlékezetemben nem ez a kép él… de nem baj… Azt látok a fejem mozijában, amit akarok.
 
Ez egy 1959-es kép, ugyancsak a fenti linkről.


Ilyen volt 2015-ben



Ez pedig a ráadás, ha már nosztalgiáztam :


13 megjegyzés:

  1. Erről mindig eszembe jut Ernszt professzor.(Bátyám is orvos volt,sokat mesélt róla.Imádták a tanulók)Pécs híres professzortanára volt.Az egyszerűségéről volt híres.Esőben gumicsizmában és esőkabátban (az a régi,vastag,gumiszerű) ment végig a Király utcán.Nem nősült meg,a nővérével élt valahol a Király utca végének környékén.
    Egyszer bement "a nagycsemegébe,"hazafelé menet,mert a nővérének valami születés-vagy névnapja volt.A drága bonbonok fent sorakoztak a legfelső polcon.(Még ma is előttem a polc,a nyugati oldalon)Rámutatott a legnagyobbra és legszebbre és azt mondta:"Kisasszony,azt a doboz bonbont legyen szíves becsomagolni nekem!"
    A "kisasszony"végigmérte és azt mondta,hogy:"Bácsi!Az ennyi meg ennyi forintba kerül ám..."(gumicsizma,esőkabát...)
    Mire Ernszt professzor:"Igen?Akkor legyen szíves azt az egész polcon lévő sort becsomagolni és erre a címre kiküldeni!"-és átadta a névjegyét.
    Hát igen!Ne ítéljünk külsőre...
    Aztán én is egyszer,még tán 25 -30 éve ananászt kértem a zöldségesben,mert akkor jutottam először hozzá itthon.Nekem is megjegyezték az árát.
    Naffenét!-gondoltam.Akkor kettőt kérek!Eszembe jutott Ernszt professzor rögtön,de mégsem mertem az egész ládával elkérni...csak arra gondoltam:"Ha én most Ernszt professzor lennék!..."
    Valahogy mindig mindenről egy sztori jut eszembe...
    A lélekajtós

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Köszi a tündéri sztorit !- nem ismertem...És igen, igen, igen a nyugati oldalon voltak a csokik, édességek. Jó, olyan jó, hogy van még olyan olvasóm is, aki emlékszik ilyesmire !!
      Ernst professzorra rákeresve a neten EZT TALÁLTAM
      Kedves kis történet. És pár sorral alább Kerpel-Fronius Ödönről történik említés. Nem kis büszkeséggel írom, bizonyos pécsi szobrok kapcsán a Németországban élő unokájával váltottam pár éve levelet…Kicsi ez a világ…Olyan jó, ha az ember felfedez benne pécsieket.

      Törlés
  2. Ernst professzor történetét olvasva eszembe jutott 2 velem történt eset.
    Amikor a fiam kicsi volt, kapott egy hatalmas zsírkréta készletet, amit szerencsésen el is loptak tőle a suliban. Gondoltam Karácsonyra veszek neki egyet. A város legnagyobb papír-írószer boltjában találtam is ugyanolyat, mint amit elloptak. Amikor mondtam az eladónak, kérem mutassa meg, lazán közölte velem, ő ugyan nem veszi le, mert úgyse tudom kifizetni. Addig erősködtem, míg levette, de sajna 2 kréta törött volt, így újra fel kellett másznia a másikért. :-D
    A másik esetben műszőrmét akartam venni. Nem sokat, csak 50 centit. Az általam kiválasztott árú a stószban a legalsó volt. Ott is közölte a hölgy, az nagyon drága, nem veszi ki. Végül kivette. :-D
    Ezek szerint az élet ismétli önmagát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) Jó kis történetek...Persze az eladó "lebecsmérlő" megjegyzése még mindig jobb, mint amikor "észre sem vesz" - beszélget tovább a kolléganőjével, mintha be se léptél volna a boltba...Velem már ez is megtörtént, s nem hiszem, hogy egyedül vagyok a történettel.....

      Törlés
  3. Ha pl. megmaradt volna üzletnek, lennének gondjaik pl. az árufeltöltéssel és minden bizonnyal sok egyéb mással is. (Feltételezem sokan vannak, akik úgy vásárolnak, hogy az autójuk ott legyen a közelben.) Valamikor (?) lefényképeztem a freskót, bocs' ha most nem keresném, ill. nem is tudom megvan-e még ? ( az is lehet, a Facebookon is vannak képek... - stb.)
    Nem tudom, azt ki ismeri : A vevő kikérte a blokkot, majd kiment az üzlet előtt várakozó autóhoz, abban volt egy pénztárgép (!) - "blokkolt"- majd elhozta az árut.( fizetés nem történt) ( Ma már nem tudom, hogy hányszor, ill. mikor és hogy' buktak le és mi volt a büntetésük.)
    Talán azért is volt "forgalom," mert volt választék ,- pontosabban elég jól ellátták azt az egy üzletet... (sajnálatos,hogy kellett protekció ( ismeretség) + a pult alóli "árusítás" is nagyban ment.
    Más idők voltak azok... meg ezek is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy te miket tudsz ! Ezt az "utcai blokkológép sztorit" még nem hallottam :-)

      Törlés
  4. Replay Cafe
    (Gondolom, te nem alkoholt fogyasztanál... de pénz legyen nálad... ) :-)
    (Igaz, minden relatív...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú de jó, hogy ezt a linket beírtad ! Nem kerestem utána. A fotókon nagyon jól látszik a teljes belső, van, ahol kicsikét a freskók is. Örülök, hogy megvan az a középső oszlop is, ahol a pénztár volt. Tán be kéne mennem egyszer....Majd viszek pénzt :-)

      Törlés
  5. Nahát!Ebből az egy bejegyzésből mennyi infót kaptam!Nem is tudtam,hogy vadásztak a professzorok.A Replayt látva meg azt hiszem,megint az a szlogen jut eszembe:"Ha én egyszer Ernszt professzor lehetnék..."talán még a Replayt is megnézném belülről...
    lélekajtós

    VálaszTörlés
  6. Ja,és ez lemaradt:
    Írod,hogy kicsi a világ és mindenhol találhatók pécsiek(Kerpel-Frónius unokája)
    Én a caminot járva az Atlanti óceán partján,Finistérében egy magyar zarándokszálláson aludtam,a tulajok baranyai "lányok" voltak.Tényleg kicsi a világ...még a világ végén is magyarok találhatók.Mert ugye,régen úgy hitték,ott a világ vége-az óceán partján.
    lélekajtós

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sok mindenről irkálok én itt a blogban, de bevallom, bármennyit szidom is, azért csak Pécs, vagyis a régi Pécs az én szívem egyik csücske (mert a fő csücsök azért marad a Júlia Alpok!)
      Amúgy meg a "kicsi a világ" kifejezésre azonnal beugrott nekem is egy hihetetlen sztorim, majd megírom - mert tényleg kicsi a világ és néha egész hihetetlen történetek esnek meg benne....
      És még valami: azért aki Pécsett élt - legalább csak kis ideig - nagy valószínűséggel szeretettel, szívesen idézi fel azokat az időket...Fura egy város ez, ha szidom, akkor sem a városra haragszom...

      Törlés
  7. Örültem, hogy észrevetted ! Majd minden "vendéglátóipari egységnek" van honlapja - azon néha fotók - így aztán legalább a fotózásért nem kell külön kimozdulni.
    (Ennyit - meleg van... )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha "megugatlak"... de néha nagyon díjazom azokat a dolgokat, melyeket nekem, helyettem felfedezel. Köszönet érte ezúton is.

      Törlés