2015. augusztus 7., péntek

Nemet mondani (Fokozatok, változatok, megválaszolatlan kérdések)


Lehet, hogy ráérős időm engedi (ebben a nagy bezártságban), lehet, hogy másban is felmerülnek ilyen témák, csak nem beszél róla.... 
Azon meditáltam a minap,  hogy néha milyen nehéz „nem”-et mondani. 

Nehéz nem-et mondani

- vásárlásnál – hiszen a józan eszed tudja, hogy az a bizonyos dolog bár tetszik, de nem szükséges. A fogyasztói társadalom többek között pontosan ezt használja ki.

- kölcsönadásnál – mert óhatatlanul benn van az ember agyában, ha a másik nem vigyáz rá, tönkreteszi, esetleg nem adja vissza és egyébként meg milyen kínos visszakérni…

- bizonyos rossz szokások elhagyásánál is. Megéltem. Abbahagyni a cigarettát – aki csinálta – tudja, hogy nem egyszerű. Önmagadnak „nem”-et mondani, olyasmire, amiről egyrészt tudod, hogy káros, másrészt tudod, hogy mégis jólesik.

- egy elgondolt terv megvalósítására, legyen az akár csak egy frizura. Én úgy vélem, jobban állna nekem a konty. Mások szerint meg jobb, praktikusabb a rövid frizura. Mi az erőseb, a vágy, vagy a praktikum ?

Talán a leginkább nehéz (legalábbis számomra)
- valaki kérésére mondani  „nem”-et. De lehet-e, és kell-e mindig és mindenkinek a kérését teljesítenünk ? Próbálkozik az ember „elfogadható” indokot találni, de a lelke mélyén (az enyémben legalábbis) ott marad a kétség. Még akkor is, ha a kért dolgot esetleg nem is tudtam volna teljesíteni.

Persze az se nagy öröm, ha az ember rájön, hogy a vannak dolgok,  melyek csak „egy-irányban” működnek. Mindig nekem kell megtenni, engedni, alkalmazkodni ?

A következő „rosszasági” fokozat: bevallani, hogy te azért nem kérsz már szívesen (még szükséges dolgokat se) magadnak,  mert nem akarsz másnak terhére lenni.

Az utolsó – tán legrosszabb: Rájönni, hogy már nem is nagyon kérnek tőled.


A kérdésem megválaszolatlanul marad: Miért nem szeret  az ember nem-et mondani ?


16 megjegyzés:

  1. Jó ez a fotó. Én most nemet mondtam, bele is halok. Nem értettek meg, s én vagyok a rossz. Vállalom, már annyi van a hátamon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "nem" mondás ellenére se haragudj magadra ! Tényleg kell legyen egy határ, amíg elmegy, el tud menni az ember. Talán belülről jön a hang, ami figyelmeztet, eddig és ne tovább....Az idő pedig valószínű téged fog igazolni.

      Törlés
  2. eszembe jutottál ezt a cikket olvasva: http://szabadonebredok.info/hogyan-szabadulj-meg-a-megfelelesi-kenyszertol-a-hatekony-leszaras-kifinomult-muveszete/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdemes elolvasni az általad ajánlott cikket és elgondolkodni rajta.Bizony kissé nehezemre esett bevallani, hogy kb. melyik kategóriába is tartozom, tartoztam egész életem során. De az az érzésem, a hátralévő idő nem elég arra, hogy gyökeresen megváltozzam. Mindegy, kis lépésekkel is lehet előrehaladni.

      Törlés
    2. Katalin, de jó, hogy belinkelted!!! Ugyanis amikor Aranyos bejegyzését olvastam pontosan ez a cikk ugrott be. Kerestem, de nem találtam, már nem emlékeztem, hogy hol olvastam.
      Amikor először olvastam, kicsit felháborított a "körítés", de másodszor olvasva, a mondanivalóra koncentráltam. Ebben pontosan benne van, hogy is kéne a dologgal bánni. Én sem az a tipus vagyok, aki kategórikusan nem-et tud mondani, bár ez már sokat javult(?) Megtanultam, megértettem dolgokat, azóta könnyebb a nem-et kimondani, anélkül, hogy lelkiismeretfurdalásom lenne (na jó, ezen van még mit csiszolni).
      Mmama-nak van igaza, változtatni sosem késő! :-)

      Törlés
    3. Engem többnyire a sajnálat, a másik megsegítésének (már megszokott belső) kényszere mozgat - mert ki, ha nem én ?...Itt csúszik a dolog félre. Talán azt kellene kérdeznem, hogy miért én, s más miért nem ???? vagy: és mi van akkor, ha én nem ????

      Törlés
  3. Van,akinek ez nem probléma,mármint nem-et mondani,nekem is gond.Tanulom öreg fejjel még mindig.
    Ez alkat kérdése.Aki nem szeret konfrontálódni,az nem-et se szeret mondani,pedig nagyon is kell.Sajnos alapból van akit úgy nevelnek,hogy legyen jó kislány,kisfiú és a szülő nem akarva rosszat,de mégis nagyon rosszat téve kiírtja a gyerekéből a nem-et mondást.

    VálaszTörlés
  4. Igen, az én korosztályom bizony úgy nőtt fel, hogy okosabb dolog hallgatás, mint a nem-et mondás. Ezért is érzem, hogy nagyon sokat változni e téren nekem már nincs lehetőségem, de veszem észre magamon - hogy tán ösztönösen is - de hajlok valami dac, tiltakozás felé.
    Vagy érdektelenség felé ?
    Na ezen elgondolkodom....

    VálaszTörlés
  5. Be kell vallanom hogy , most idősebb koromra lettem renitens .
    Már ki merem mondani a "NEM" -et , és többek között még sok mást is ................
    Sokkal könnyebbnek érzem magam ha egy szóból megértetem magam.
    Aztán aki sértődik sértődik, majd megbékél .

    Önző lettem . Önző lettem ?

    Nem volt ez mindig így , volt sok álmatlan éjszakám mikor nem mertem kimondani miközben elveimmel ellenkezett,vagy a hátam közepére kívántam az aktuális dolgot.
    Mindig udvarias és jól nevelten kellett viselkedni , hol ezért hol azért .
    Nah ennek véget vetettem , alkalmazkodtam , elnéztem stb ............ elég volt.

    Mostanában nincsenek elvárásaim senki felé, és nem csalódom .
    Ettől én még adhatok bárkinek , sokkal nagyobb öröm ez így .

    Jah ! és változtatni soha sem késő !!

    mmama

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy mi változunk-e, ("csak úgy") vagy a körülöttünk változó világhoz próbálunk alkalmazkodni. Nekem vannak gondjaim, de néha úgy érzem a fiataloknak nem annyira - vagy tán rosszul látom ? Ebből adódhat, hogy néha úgy tűnik, az udvariasság nem az erős oldaluk ? Jobb nekik (mint nekem volt) ? Jól teszik ?
      Abban igazad van, hogy lehet "nem"-et mondani és "igen"-t csinálni...Nagyobb az öröm.Tudni kell, érezni kell a határt, hogy az egyensúly bennünk és körülöttünk azért meglegyen.

      Törlés
  6. Nem sikerült a beírásom,- elnézést.
    Majd talán máskor.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen, csak próbálkozz, nem is kell "bejelentkezned", ha a kommented végére írsz valami nevet, vagy azonosítót, akkor sima ügy a kommentelés. Kíváncsi vagyok mindenki véleményére.A tiédre is.

      Törlés
  7. mmama mindent leírt amit én is érzek, idős koromra. Talán már nincs mit veszíteni(?), megérik a személyiség, oly sok harc után? Vagy betelik a mérték?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindkettő igaz - mégis elgondolkodik az ember, hogy mi a helyes irány, melyik a jó válasz. Bennem van hét évtized terhe, öröme, bánata, tanulsága, félelme - nem véletlen, hogy elgondolkodom ilyesmiken, vagy elbizonytalanodom néha....

      Törlés
  8. Nekem legyen mondva... :-) @X
    Igaz, más is "dolgozott" a gépen... (és ilyenkor "semmi nincs a helyén..." )
    Sajnálom,- ( dög meleg van )
    OFF !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te voltál a fenti "névtelen" ? :-) :-)
      Jó, majd ha "elmúltak a nehéz napok" várom jelentkezésedet !!!
      Részvétem - de őszintén....látva a képeket is...

      Törlés