2015. szeptember 25., péntek

Barátom, a pók



Többször is eszembe jutott, hogy írnom kellene már róluk, hiszen minden áldott nap ellenőriztem  fejlődésüket, lakóhelyüket, néha – ha kis szerencsével sikerült lecsapnom egy jókora legyet - még etettem is őket - szokás szerint. (Vajon "továbbadják"-e utódaiknak valamiképp, hogy egy bizonyos helyen "jó lenni" ? És abban én játszom-e szerepet ? Örülnék, ha ez valami varázslat útján működne, persze cseppet sem hiszem. Csak úgy meditálok néha ilyesmiken. Mert mi van ha előző életemben pók voltam, avagy a következőben az leszek ? Tényleg nem normális, mennyire kedvelem őket - ellentétben az emberek zömével.)

Aztán a 'róluk-írás' valahogy idén  mégis elmaradt. Pedig öten voltak/vannak !!! A gombostűfejnyi sárga apróságok megnőttek, mostanra már hatalmas, kb. fél m. átmérőjű hálókkal díszítették nekem a kert naposabb oldalát. Pár napja a szél, meg az eső – amit egyébként oly nagyon vártam, megérkezett ugyan, de - mind az öt óriási hálót elszaggatta-fújta. Sehol se látom őket. Pedig remélem, még megvannak valahol, jól elrejtőzve a levelek alatt. Bízom benne, hogy lesznek még napsütéses őszi napok, amit ők is élvezhetnének.

Az esős nap reggelén is gyönyörködtem bennük, arra gondolva, milyen okosak, mindegyik a hálója közepén csendben és türelemmel várta a reggelit – szerintem tán érezték ők is, hogy front és eső közeleg, mert reggel ritkán szoktak várakozni a hálóban, inkább estefelé jöttek elő, zsákmányra lesni. Legyet sajnos csak egynek tudtam fogni – az legalább biztos, hogy jóllakottan lapul most csendes zugában.
Kíváncsi vagyok, lesz-e még erejük, idejük új hálót készíteni ? De ha nem, akkor remélem, valahová jól el tudták rejteni a selyemfonálba csomagolt, jövő tavasszal kikelő gyerekecskéiket, akikben évek óta csak gyönyörködni tudok.



8 megjegyzés:

  1. Nekem is volt 2 db. - de úgy emlékszem csütörtök reggelre ?... az időjárás megsemmisítette. Ma (péntek reggel) - meg még rosszabbra fordult az időjárás... ( persze,minden relatív )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én reménykedem, hogy nem végleg tüntette el őket ez a mai esős hideg....

      Törlés
  2. A mi családunkban csak én szeretem a pókokat. A feleségemnek és a lányaimnak is pókfóbiája van. Szerencsére a telek eldugott részeiben én is vigyázok a pókjaink hálójára, csak fényképezni nehezn tudom őket...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is könnyű a fotózásuk, már próbáltam kitalálni, mitől függ, hogy milyen helyzetben vannak a hálójukban, de nem tudok rájönni. Többnyire a hasukat látom és nem a szép mintás hátukat. Azért is szeretem őket, mert utálom a legyeket ! :-)

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Hát sok embernél szebb, az biztos ! Ezen kívül biztos vagyok benne, hogy sok embernél okosabb is.

      Törlés
  4. "továbbadják"-e utódaiknak valamiképp, hogy egy bizonyos helyen "jó lenni", szerintem ebben igazad van. Nálunk a teraszon már évek óta laknak pókok. Hatalmasak, csodás mintázatuk van, és mindig ugyanoda és ugyanúgy szövik a hálójukat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy legalább egy ember elgondolkodott azon, amin én is. Annyi csoda van körülöttünk, észre sem vesszük - csak rohanunk....rohanunk....
      Hová ?

      Törlés