2015. szeptember 15., kedd

Hogyan rontsunk el valamit, ami szép is lehetne ?



Meghívást kaptam egy felújított templom átadására, felszentelésére, ahová örömmel készülődtem. Részben, mert kellemes emlékek fűztek a helyhez még a kálváriás időmből, részben, mert alkalom ígérkezett arra, hogy egy blog-olvasómmal személyesen is megismerkedjem végre.
Az idő szebb nem is lehetett volna, elsőre felismertük egymást, készítettem pár fotót, majd csendben beszélgetve  vártuk, hogy elkezdődjön a mise.
Nem vagyok én egy nagy templomjárós, de vannak helyzetek, amikor jól érzem magam egy kicsike templomban.
No ez bár annak indult, de fura vége lett…

Először ugyan az orgona szólalt meg, de hamarosan kiderült, hogy van egy zenekar is. Csak 4 tagú, ének, fuvola, gitár, szintetizátor …de ebben a kicsinyke templomban akkora hangerővel játszottak, hogy azt hittem a vakolat leesik a frissen festett mennyezetről.  A helyzetet tovább „színesítette”, hogy egy anyuka a kb. egy éves gyermekét nem tudta se lefoglalni kellőképp, se lecsendesíteni, ez okból a gyerek folyamatosan vagy bőgött, vagy gőgicsélt, vagy különféle sikongató hangokat adott. 
Ezekhez az örömökhöz társult két TV társaság hatalmas kamerája, ami úgy pásztázta a jelenlevőket, mintha a közel-keleti helyzet megoldásának tanácskozásán lennénk, s mindenkinek a legcsekélyebb arcmozdulata is fontos lenne.
Végezetül megérkezett (nem egy fényképész nő, hanem ) A FOTÓS HÖLGY. Megállás nélkül kattintgatott, zsizsegett a gépe, járt a hölgy le-fel, jobbról, balról, elölről hátulról (még jó, hogy alulról nem) lett lefényképezve szinte személy szerint mindenki.
Amikor hozzám ért, halkan megkérdeztem: ez a fotózás az egész mise alatt folytatódni fog ? Mire indignálódott hangon közölte: Igen, arra kértek fel, hogy fotózzam végig az egészet.

No én ekkor fogtam a táskám, kabátom és szép csendesen elhagytam a terepet.

De nem voltam dühös. Az idő gyönyörű volt, élvezettel autóztam haza, a nyári szárazság utáni esőtől szinte újjáéledt természetet jó volt látni. Gondoltam is: a fák-bokrok-füvek mennyivel okosabbak, mint az emberek….ők csendesen mutogatják szépségüket.
Azt sajnáltam csak, hogy a horgásztó külső kapuja zárva volt, dacára hogy még jóval a zárási idő előtt jártam ott. Különben bementem volna, körbesétálni. Ott ugyanis csend volt. Tán majd legközelebb….


 

6 megjegyzés:

  1. Nem akarlak keseríteni, de ma ez a módi. Egy esemény tv-k, s magán fotósok is megörökítik maguknak, templomuknak, falujuknak, vagy aki netán a pénzt adta a felújításhoz. Számomra ennél egy visszatetszőbb van, hogy vannak akik a facebookon élnek. Mozdulni nem tudnak, hogy ne mutogassák ott magukat, bár én is blogolok, de az már nekem is sok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg őszintén sajnálom, hogy egy olyan eseményt, ami akár bensőséges, emlékezetesen szép lehetett volna ezen bosszantó tények nélkül - elrontottak...Igaz, meglehet ez csak és kizárólag engem idegesített fel - engem, aki amúgy sem szeretem a tömeget.

      Törlés
  2. Nem védem a "mundér becsületét", ill. blogokat szinte egyáltalán nem olvasok. Úgy gondolom - tisztelet a kivételnek - a blogok "kullognak az események után" - szemben pl. a Facebookal, amely szinte azonnal tájékoztat. ( Szót sem, hogy a Facebookon a többség a saját nevével "szerepel"... míg a blogosok nem annyira...) Természetesen ki-ki csináljon azt, amit jónak gondol... ( szerintem "Virágozzék száz szál virág"... még akkor is, ha van közötte elég sok gaz is.
    Más : "jól megírtad" a történetet... legalább azt beírhattad volna, hogy melyik megyében történt. (ha már pontosabban nem akartad.) - belenéztem pár " egyházi weboldalba" - de aztán letettem róla. ( A horgászhely sem volt ismerős.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) No, örülök, ha nem jöttél rá - a szándékom nem sértő volt és nem pont arra a helyre vonatkozott, hanem az események ellen szólt. Mint a fenti hozzászóló is Írta, máshol is ez a divat ..Nos nyilván azért nem tudom, mert nem nagyon járok olyan eseményekre (pl.megnyitók), ahol sok ember van.
      Majd megírom a helyszínt.

      Törlés
  3. Az előző két hozzászólásban már benne vanak a gondolataim. Ezt éljük most. Részben úszom én is ezzel az árral(nem mindig van választás), olykor "drasztikusan" kikötök és pontosan ott, ahol Te is, a természetben. Ott aztán "helyrejövök"... :-)
    Mottónak kiemelném @x mondatát: "szerintem "Virágozzék száz szál virág"... még akkor is, ha van közötte elég sok gaz is." !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És folytatom: virágozzék felőlem akár ezer is, de mindig legyen lehetőségem arra, hogy én döntsem el, melyiknek az illatát szagolom.... :-)

      Törlés