2015. október 9., péntek

Egy kis történelem a régmúltból



Nem tudom, ki hogy van vele, nekem megüti a fülemet néha egy-egy szó, és akkor az, mint egy kis kukac belerágja magát az agyamba… Így voltam most egy film néhány utolsó kockáját látva – mert elgondolkodtam azon, tudom-e, hogy kik voltak eredetileg a vandálok és a barbárok, melyik kicsoda és egyáltalán…. Persze nem tudtam….
(Azt, hogy ma kit nevezünk így, azt már könnyebben meghatározom, de azért érdekelt e szavak/népek eredete ….)

Nos, az alábbiakra jutottam: 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Vand%C3%A1lok   itt jó részletes leírás olvasható róluk, ebből idézek:
„…feltehető, hogy a vandálok őshazája Norvégia (Hallingdal), Svédország (Vendel) vagy Dánia (Vendsyssel) területén volt. A feltételezések szerint a Kr. e. 2. században a vandálok a Balti-tengert átszelve a mai Lengyelország területére vándoroltak, Kr. e. 120 körül pedig Sziléziában telepedtek le
Majd össze-vissza vándoroltak:




„429-ben Bonifatius Afrikába hívta őket, hogy támogassák a Római Császárság elleni hadmozdulatait, és ettől az időponttól számítjuk a Vandál Királyság létezését is. Bonifatius hamarosan kiegyezett a Római Birodalommal, de a vandálok Afrikában maradtak, és ezt tudomásul véve 435-ben a hippói békekötés alkalmával letelepedési egyezményt is kötöttek velük. A Vandál Királyság végleges területe 442-ben alakult ki: a királyság központja Karthágó lett….
A vandálok és alánok uralmát végül a bizánci beavatkozás döntötte meg: mintegy száz évvel afrikai királyságuk alapítása után, 533-ban I. Justinianus elérkezettnek látta az időt, hogy nagyszabású hadjáratot indítson nyugat felé, az univerzális birodalom helyreállításának érdekében….
533 nyarának végén Belisarius 18 ezer emberével partraszállt Leptis Magna városának közelében, ahonnan a part mentén haladt tovább Karthágó felé. Tíz mérföldre Karthágótól Gelimer és Belisarius erői végül az Ad Detiumi csata során csaptak össze 533. szeptember 13-án. A csata csaknem bizánci vereséggel zárult, Belisarius seregei megfutamodtak, azonban Gelimer az üldözésük helyett a csatában elesett testvére, Amatus eltemetésével foglalkozott. Ez időt adott Belisariusnak, hogy rendezze sorait. Ezután ellentámadásba ment át és legyőzte Gelimert, majd elfoglalta Karthágót. A tricameroni csatában aratott bizánci győzelmet követően 534 elején a Monte Papuán Gelimer megadta magát. Észak-Afrika régi római provinciái visszakerültek a Birodalomhoz.”

A barbárok koronként változó, de többnyire pejoratív stílusértékű kifejezésével az ókortól napjainkig folyamatosan árnyalódó jelentéstartalommal a saját kultúrától idegen, esetleg műveletlen, bárdolatlan népelemeket, közösségeket írják le. Az ókori időkben még az Európában kalandozó népekre használt fogalom volt.” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Barb%C3%A1rok)
„A régi görögök, kik származásukat az istenektől vezették le, barbároknak nevezték mindazokat az idegen népeket, melyek más nyelvet beszéltek, mint ők. Ezen ellentét megjelölésében eredetileg nem volt semmi lealázó. Csak lassanként, azon mértékben, hogy Görögország a főhatalmat a szomszédos államok fölött megszerezte s szellemi fölényét biztosította, kezdték a barbár nevet a szellemi durvaság és műveletlenség megjelölésére használni. A rómaiak, kik a görögök szemében előbb maguk is barbárok voltak, mihelyt Görögországot meghódították s a görög művészet és műveltség meghonosodott Rómában, ugyanarra az álláspontra helyezkedtek, mint a görögök, s barbároknak nevezték azokat a népeket, melyek a görög-római műveltségnek nem voltak részesei.”

Ezt a néhány sorban összefoglalt történelmet olvasva, ismét csak arra jutottam, az ember nem jobb az állatnál. Képtelen nyugton megülni, állandón mást és a másét akarja – ami akkor érthető, ha ahol él, nincs víz és nincs élelem és nincs megnyugvásra lehetőség. Onnan minden épeszű élőlény – nem csak az ember – elmenekül. Tehát semmi csodálkozni-valónk nincs a jelen helyzeten.
De míg az állatok a menekülésen kívül másra nem képesek, talán mi emberek mégiscsak különbek vagyunk tőlük !? Ha nagyon akarnánk, igenis tehetnénk ez ellen. De nem akarunk….és nem teszünk.
A barbárok és a vandálok nem haltak ki, csak átalakultak.

3 megjegyzés:

  1. Filmeket igen ritkán nézek, mert akár szinkronizált, akár magyar film, a szöveget egyre kevésbé értem. (hallom) - Az viszont igaz, ha olvasok... ( kellően "felzaklat"...) egy-egy szót a későbbiekben csak-csak kikeresek a net segítségével. (legutóbb pl. az arszlán... és a vérnősző barom szavakkal voltak gondjaim.) Hagyján : mert pl. régi, öreg, "saját" könyveket olvasva : pl. Czakó Gábor : Sorrendben c. könyv - olvasok olyasmiket, amiket próbálok a neten is megtalálni, de "nyomát sem lelem. " (Pl. ki volt a felesége, az apósa - vagy a "felmenői" ? ( apja,vagy nagyapja.)
    Összefoglalva : ( nem egyszer mondtam már...) a polihisztorok kora lejárt... magam sem nagyon értem... miért kellene ilyesmiket tudnom ?... (és ha tudok ilyesmiket, akkor kinek adhatnám tovább ?...) -és kell(ene) az egyáltalán. ( Más : (friss) - épp' Bitó László-t olvasok... ( elképzeltem, hogy a szemorvosnál "megemlíteném"... mit tud róla a szemorvos ? - (glaukóma + Xalatan szemcsepp - stb.) - vagy ismerik-e mások is- "tevékenységét" napjainkban ?... (mert én - eddig - erről sem tudtam.) Így van ez...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem sem kell ezeket, avagy mindent tudnunk - nem is lehetséges. De néha elgondolkodom, hogy mennyi mindent nem tudok, vagy csak nagyon felületesen.... Hallok egy szót - nagyjából tudom is hová tenni, na de a részletek ? És akkor keresgélek kicsit - aztán jövő hétre elfelejtem. Ez már sajnos csak így van. Sőt lesz ez még rosszabb is....

      Törlés
  2. Mea culpa ! - előzőleg elrontottam ( valóban van egy olyan könyv is,hogy Czakó Gábor : Sorrendben ) - viszont összetévesztettem Goda Gábor : Levelek Judithoz c. könyvvel. Bocs'
    (felesége volt Lengyel Gyula népbiztos (?) leánya,- akit az emigráció "vörös hercegnőnek" nevezett. stb.)

    VálaszTörlés