2015. november 15., vasárnap

Ha csak egy órád lenne….


….otthonod elhagyására, mit vinnél magaddal ?
(Bármilyen hihetetlen, ez a szöveg jó két hete pihent már itt a gépemen. Alkalomra várva, hogy sorra-kerülhessen. Nem gondoltam volna, hogy ilyen előzmények után fogom közreadni.... )

Nemrég bonyolódtam hosszas beszélgetésbe egy barátnőmmel, akivel arról filozofáltunk, hogy  „a helyzet” mindenképp szörnyű, rossz, félelmetes, aggodalomra okot adó, stb…
Többek között azért is, mert az ember nem tud hová állni és a saját belső bizonytalanság rossz érzés.
Kinek és miért van, avagy nincs igaza, joga, stb…
És tovább bővítve a témát, mink van nekünk, amit nem becsülünk eléggé ?
És…
Ha nekünk kellene menekülni, mit vinnénk magunkkal?



Most tekintsünk el attól, hogy 70 évesen mi már sehová se menekülnénk, hanem szép csendesen belehalnánk egy világ-tragédiába. De ha mégis… nekünk sem pénzünk, sem okostelefonunk nincs, és talán a családtagjainknak sem mi lennénk a legfontosabbak, akit a futásban segíteni kellene. (Nincsenek már szüleink és nincsenek gyerekeink.)

Ha belegondol az ember, kétféle lehetősége van: az egyik rettegni minden nap, egy esetleg bekövetkező tragédiától, aminek nem látod a végkifejletét. A másik, elfeledkezni erről, „lenyomni” valahová a tudatunk legmélyére és megpróbálni belekapaszkodni azokba az apró örömökbe, hamis álmokban ringató sikerekbe, melyek még jutnak az embernek.




A szövegemhez képet keresve, ne kérdezzétek, miért ezt a mellékeltet találtam a témához illőnek. Talán azért, mert a lány szeme egy óriási szemrehányó kérdőjel. Én legalábbis így látom…
„Leány gyöngy fülbevalóval” a címe, Jan Vermeer van Delft holland festő festménye. A kép 1665 körül készült.

11 megjegyzés:

  1. De jó, hogy ezt a képet választottad: az egyik kedvenc képem! A történetéről játékfilm is készült. A téma pedig nagyon megáll. Sajnos.

    VálaszTörlés
  2. Én is láttam a filmet. nagyon érdemes megnézni!
    A témádról én is gondolkodom, de túl sokat nem szabad, mert nem akarok állandó rettegésben élni. Aminek meg kell történni, úgyis megfog. Ugyan én még fiatalabb vagyok, de most úgy gondolom, nem valószínű, hogy bárhová menekülnék. Minek? Hogy aztán új helyen, nem tudni beilleszkedni és állandó honvágytól gyötrődve kínlódjak? Ahhoz már túl öreg vagyok. Idős apukám sem tudnám itt hagyni. Ha ő már nem lenne, talán inkább bevennék pár doboz nyugtatót és elaludnék. Fene tudja. A kínzásokhoz, mártíromsághoz túl gyáva vagyok. Ha netán mégis elindulnék a Bibliám vinném magammal és néhány fényképet, amik erőt adhatnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem véletlenül írtam, hogy nincs más mód, mint valahová "eltemetni" a témát...Egyszerűen nem lehet örök félelemben/félelemmel élni.Valószínűnek tartom, hogy ez a képesség (=feledés) a fennmaradásunk kulcsa.

      Törlés
  3. Pipulka csomagját követem én is.
    Csak azt mondjátok meg,MERRE "futhatnánk"?
    (lélekajtós)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem - miképp írtam is - mi már semerre. Elég nehéz ezt tudomásul venni, elfogadni, de ez a szomorú valóság.

      Törlés
  4. Nehéz kérdés, főleg így, hogy azt érzi az ember lánya már itt lesz a közelben a válaszút.
    Ha arra gondolok, hogy az ősember is mindig menekült (és félt), és ez az ősi ösztön bennünk él, akkor ez erőt ad, a túléléshez. Ha ő nem menekült volna, akkor mi most nem lennénk itt. Kellenek emberek akik félnek és a félelem hajtja/sarkallja őket a túlélésre, az emberiség túlélésére. Ebben hiszek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De hát nem tragikus ? Élünk egy csodás bolygón és élhetnénk (gondolom én) békében is...És ehelyett megkeserítjük egymás életét és tönkretesszük magunk körül a világot.

      Törlés
  5. Mit vinnék? Amennyiben menekülni kell, akkor csak néhány ruhadarabot, váltócipőt, telefont, okmányokat, a kutyámat, a macskámat, és a fiamat.
    De hová menekülnénk? Egyáltalán lesz valaki, aki befogad, aki ad enni és inni, aki segít? Ha arra gondolok, ami az elmúlt hónapokban történt, talán el se indulnék.

    VálaszTörlés
  6. Nem mennék sehová .Bár nem lennék bátor.
    A SORS mindenütt utolér !
    mmama

    VálaszTörlés
  7. PZS, mmama: veletek maradnék.... Biztos, hogy az "utolsó ingemet" is odaadnám a gyerekeknek, hogy induljanak valamerre, (van még "Remény" valahol?) de én már nem mennék sehová. Amit egyszer megírtak az életem történetében, az be is fog következni. El nem futhatok előle....Utolér.

    VálaszTörlés