Érdekességek ünnepi fánkról, a fenyőről

Csak mert karácsony van – jött ez a téma elő. Kicsit kutattam a neten, elképesztő mennyi féle fenyő létezik. Lassan már meg sem lepődöm, ha régvolt (s elavult) tudásomat millió új adatbomba-találat éri naponta…. Kiemeltem a rengetegből néhány érdekességet.

Általánosságban itt  lehet olvasni a fenyőfélékről: https://hu.wikipedia.org/wiki/Feny%C5%91f%C3%A9l%C3%A9k

A fenyők osztályának közel ezer faja ismert szerte a világon: ide tartoznak többek között a fenyőfélék, ciprusfélék, mocsárciprusfélék és a tiszafafélék. Habár a köznyelv az örökzöld jelzővel illeti őket, a fenyők 25 faja lombhullató. Ősszel vörösre változik, és lehullajtja tűit többek között a szecsuáni mamutfenyő, a mocsárciprus vagy - mint neve is mutatja - az Alpokban és a Kárpátokban őshonos vörösfenyő. Ez utóbbi télen könnyen felismerhető a kopasz fán éveken keresztül megmaradó apró tobozokról.

 

A nálunk előforduló „ártalmatlan” fenyőkhöz képest akár életveszélyesek is lehetnek a Kalifornia délnyugati és Mexikó északnyugati részén, mintegy háromezer méter magasságig előforduló óriástobozú fenyők. Tobozainak hossza elérheti a 40 centimétert, tömege pedig a 3,5 kilogrammot. Így nem csoda, hogy a helyiektől a „widowmakers”, vagyis az „özveggyé tevő” nevet kapta, hiszen ha a több mint 25 méter magas fa tetejéről lepottyan egy ekkora toboz bizony komoly sérüléseket okozhat. A tobozpikkelyek ráadásul 2 centiméter hosszú, karomszerű nyúlványokban végződnek.

A fák matuzsálemei a hegyi mamutfenyők, amelyek akár 2-3000 évig is elélnek. A legnagyobb példány a fajról elnevezett amerikai Sequoia Nemzeti Parkban található. Érdekesség, hogy a jelenleg ismert legidősebb fa mindezek ellenére mégsem mamutfenyő, hanem egy szálkástobozú fenyő. A rekordidős fa a kaliforniai White-hegységben található, korát 4700 évre becsülik. Az európai fenyőfélék közül az Alpokban és a Kárpátokban honos cirbolyafenyő él legtovább: megélheti akár az ezer évet is.

A magassági rekordot a tengerparti mamutfenyő tartja több mint száz méterrel. Az eddig ismert – már kivágott – legmagasabb mamutfenyő 120 méter volt. A ma élő legmagasabb fa a kaliforniai Redwood Nemzeti Parkban élő, 115,5 méter magas Hyperion.

A mediterrán vidék tájképének elmaradhatatlan eleme a mandulafenyő, amely könnyen felismerhető, ernyő alakú lombkoronájáról. Mint neve is mutatja, a tobozában lévő mag ízletes csemege, már az ókorban is népszerű eledel volt. A tobozok begyűjtése október és április között zajlik, ami tekintve a fák 25-30 méteres magasságát nem kockázatmentes vállalkozás. A maggal salátákat, sült húsokat ízesítenek, de az arab konyha egyik rizsestál specialitása is ezzel készül. A már üres tobozt olcsó tüzelőanyagként hasznosítják. A nagy kereslet miatt ma már Kínából és Dél-Koreából is kerül a boltok polcaira mandulafenyő mag. Szintén ehető, és a mandulafenyőéhez külsőre nagyon hasonló a cirbolyafenyő magja, bár ez utóbbi kevésbé gyantás, íze inkább a mogyoróhoz hasonlít. Mivel amikor a toboz lehull, még nem nyílt fel, a magokhoz úgy juthatunk hozzá, ha meleg sütőben kipattogtatjuk őket.

 

A toboza miatt más fenyővel nem össze téveszthető közönséges duglászfenyő tűleveleit ha összedörzsöljük, meglepve tapasztalhatjuk, hogy kellemes narancsillatot áraszt. A faj Észak-Amerika nyugati partvidékén őshonos, de ma már szinte mindenütt megtalálható parkokban, arborétumokban, kertekben.

Az araukáriafélék rendszertanilag ősi elszigetelt családnak számítanak. Erre utal, és ezáltal könnyen felismerhetővé teszi a növényt a széles levele, valamint vastag, pikkelyszerű törzse. Az araukáriafélék mind a 36 faja a déli kontinenseken őshonos, kivéve Afrikát. A chilei araukária a chilei és az argentin Andokban honos, és kiterjedt zárt állományt alkot. Európában főleg a nyugati, enyhébb klímájú területeken található meg parkokban, arborétumokban. Ennek a fának is ehető a magja.

http://erdekessegekrekordokavilagmindenreszerol.network.hu

Képek: http://ns4.cpanel.hu, http://palinkaust.hu,http://pctrs.network.hu, https://upload.wikimedia.org, http://kertlap.hu, http://www.szepzold.hu,

http://tomtit.blog.hu