2015. december 16., szerda

Oda kell adni, ami van....

Találtam. Megtetszett. Olvassátok:


KÁROLYI AMY:
ODA KELL ADNI, AMI VAN

Mindennek ára van,
vagy ára lesz.
Oda kell adni,
ami van,
hogy megkaphassuk,
ami lesz.

Oda kell adni asztalunk,
oda kell adni ceruzánk,
és tudni, hogy asztaltalan
s ceruzátlan lét vár reánk.

Odaadni a takarónk,
és langyosra fűtött szobánk,
és tudni, hogy takaratlan
és párnátlan lét vár reánk.

Az is lehet, hogy az a mínusz,
a földöntuli, pluszt megér,
és minden láznál égetőbb
a csillagok termelte dér.

Papírkosárba vethetők
a szerzett tapasztalatok,
és átképzőssé változom,
ha itt hagyom, mi itt vagyok.

Mi vagyok itt egyáltalán?
és megérem-e a papírt,
amire egykor jobb kezem
még zsinórírás nélkül írt,

csak jobbra dőlve egyszerűn
mint a szélfútta fák,
ahogy diktált a tél, az ősz
vagy amit a május fújdogált,

lehet, hogy máris ott vagyok,
a határtalanban kerengő,
hol színtelenbe torkollik a szín,
és milliárd év egy esztendő.





3 megjegyzés:

  1. Esetleg tudná valaki,hogy mikor írta ezt a verset ? Kösz'

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy mikor írta, a netről kideríthetetlen. Megjelent a "Nincs út Avilába" c. 1982-es kiadású könyvében. Esetleg nézd meg a könyvtárban.

      Törlés