2015. október 31., szombat

Csak állok itt és bámulok…..



Kaptam egy olvasni/nézni-való ajánlatot. Sokszor nincs is időm az ilyeneket alaposabban végigolvasni, csak belepillantok és máris száguldok tovább, de most, most szemem szám tátva maradt és napok óta nem térek magamhoz az ámulatból.
Itt van tehát tíz érdekes kép:

Ebből engem a negyedik ejtett ámulatba és nem is tudok szabadulni a gondolattól:
Afrika sokkal nagyobb, mint azt gondolná


Ezt ismered.....

Ez meg a valóság
"Az emberiség bölcsőjében is lenne elég helyünk az élethez, Afrika ugyanis hatalmas. Nem is gondolná, hogy mennyire. Általában az emberek nem tudják, hogy a fekete kontinens valójában milyen nagy, köszönhetően a megszokott világtérképeknek, ami a Mercator-vetület alapján ábrázolja síkban a földgömböt – és amin Afrika akkorának tűnik, mint Grönland. A valóság azonban nem is lehetne ennél távolabb. Az Economist térképén jól be van mutatva, hogy nem csak az Egyesült Államok és Kína, de egész Európa és India is elférne Afrikában."

Most nézd csak meg, és szerfelett kíváncsi volnék néhány őszinte véleményre: te valóban tudtad ezt ???? Mert én bizony nem. És az ilyesmik kapcsán állandóan felébred bennem a gyanú, hol, kik, hányszor és miért „vernek át” akár jó szándékkal, akár céltudatosan ?
Az ember már tényleg nem tudja, hogy kinek és mit hihet el…
Akármi is igaz lehet, meg az ellenkezője is.
Csak állok itt és bámulok…..
                                                            **********


Ezt a linket @x-től kaptam már a beírásomat követően. Érdemes megnézni !!!


2015. október 29., csütörtök

Séta a székesegyház körül


Még valamikor szeptemberben elmentem egy rendezvényre – melynek a hangzatos címe
„Séta a középkori káptalani lakóházak pincéiben” volt. Előzetes jelentkezést kértek – amire aztán, (kiderült a helyszínen) nem is volt szükség, mert aki csak úgy „betévedt” az utcáról, az is lemehetett a pincébe.
Szükség lett volna azonban elemlámpára. Tény, hogy a neten megjelent programok közül egy  ezt jelezte is, pechemre azonban én abból az öt másikból olvastam egy program-ajánlatot, ahol szó se volt arról, hogy a látogatóknak lámpát is kell hozniuk. (Még jó, hogy egyéb biztonsági berendezést: -gumicsizma, védősapka- nem követeltek…)
300.- kemény forintokért emiatt aztán jóformán semmit sem láttam, és végigizgultam az „utat” mert  az építkezésből ottmaradt homokbucka, meg betongerenda valamiképp „magától” nem ment el a helyszínről, bár lehet, hogy direkt akadálynak hagyták ott.
Szerencsére sikerült ép lábbal megúsznom ezt a kalandot.

Amúgy ha lett volna lámpám, sok látnivaló akkor sem lett volna… többnyire új téglaburkolat borította a pincejáratokat, a lépcsők betonból, egy helyen lehetett csak az eredeti falazatot látni. Bevallom, 300.- Ft-ot ilyen feleslegesen még nem adtam ki – de felejtsük is el.
(Nagy nehezen találtam egy képet a neten – de közölhetem, amikor én ott jártam TÖK SÖTÉT volt. Egyetlen lámpa sem égett !!! Lila fogalmam nincs, ez a fotó mikor készülhetett… de csakis az után, hogy én 300-at kifizettem a sötétért. Lehet, ezen a pénzen vetek izzókat…)
 
Kép helye: http://okpecs.hu/wp-content/uploads/2015/08/p%C3%BCsp%C3%B6ki-titkos-pince.jpg

Aztán barátnőmmel - aki még nem járt a középkori egyetem környékén és az északi várfal sétányon sem, körbesétáltunk és természetesen körbefotóztam a terepet.
Nem gondoltam, hogy az új Angster emlékmű felállítása után a régit helyén hagyják – kétségtelen inkább romra emlékeztet már, mint emlékműre. A zenék már nem működnek és szerintem egy alkalmas éji pillanatban el is fogják vinni a fémgyűjtők… 



A Pécsre jellemző WC és szemetesedény - hiányra szeretném felhívni a figyelmet az alábbi fotókkal is:
 

 A szép idő ellenére sétálók szinte alig voltak, amit én cseppet sem hiányoltam. Merő kíváncsiságból bementünk a „Magtár látogatóközpont”-ba, amit jól tettünk, mert  kaptunk egy igen jó kis prospektust, amiből kiolvastuk, hogy vannak még felfedezésre váró és érdemes helyek itt, melyek meglátogatását el is határoztuk. Én pl. még nem voltam a püspöki kincstárban és a zarándokházban sem.
 
Kinagyítva talán jobban látszik...
 
A bokor-labirintus a két keleti toronnyal

A középkori egyetem

A Kioszk aranyos kis épülete

Az északi várfal menti sétány
Aranyos Mária kápolna romjai

Jobbközépen az alagút

Arany fények a téren...

Ókeresztény mauzóleum

Alsó sétatér szökőkútja

Varga Imre: Kodály Zoltán

Pátzay Pál: Nővérek

 Az alsó-sétatéren át lementünk a Kórház térig, aztán irány: haza.

Ahogy közeledtem a lakásomhoz, egy sokszor látott kép különös fényben tündöklött előttem. Gondoltam, lefényképezem, részben, mert ilyen „szépnek” sosem láttam (mint egy kivilágított karácsonyfa – ez jutott eszembe) – másrészt sok sok éves nekikészülés után remélhetőleg hamarosan tényleg lebontják. 



Kellemes délután volt – a kezdeti bosszúság ellenére is.




2015. október 27., kedd

Végre, végre, végre !


Végre rendes, normális őszi idő van! Tegnap délután is sütött a nap, de nem túl forrón, a felhők csak halvány fátyol-dekorációk voltak a kék égen, s barátnőm sétálni invitált.
Nem nehéz, nem messzi, ám szívemet nagyonis melengető úton mentünk, a Tettyétől fel a Dömörkapuig, nem a „rendes” turista úton, hanem azon, melyen Lilivel meg a kutyákkal oly sokszor jártam. Épp ideje van a fenyővargánya szedésnek is, azért javasoltam ezt az utat – ám gombát nem találtunk.


A távolban a Hármas-hegy és a Zengő, ill. balra a Széchenyi és István akna
Viszont meglepően sok emberrel találkoztunk, akik már a Dömörkaputól lefelé igyekeztek. Nem örültem, de megállapítottam, hogy mégis vannak normális emberek, akik nem a tévé előtt ülnek egy gyönyörű napfényes vasárnap délutánon. Fent a kiskilátónál (=Flóra pihenő) meg kifejezetten sokan voltak, gyerekekkel, kutyákkal.
 
Flóra pihenő

 Amit tudni lehet róla: (innen: http://www.baronekjeno.hu/kilatok/flora-pihen)
„A Dömörkaputól nem messze levő Bertalan-sziklánál először Zellerin Mátyás készíttetett fapavilont, ahonnét „megragadó szép kilátás nyílik a bányatelepre". A „menházat" a Mecsek Egyesületnek ajándékozta (6). Érdekességként megemlítem, egy évvel korábban, 1892-ben ő létesítette a város új vízvezetékét is a Tettye-forrásra alapozva. A pavilont 1909-ben vihar döntötte le. 1911-ben Hamerli József és családja adományának köszönhetően építették át kilátónak, édesanyja emlékére Flóra-pihenőnek nevezték. Az új kilátó és a korlát is kőből készült, tetején körbe betonpadokat kapott. A kilátószintet fatető védte (7).Jelentősebb felújítására 1984-ben került sor (PIK Petőfi Sándor szoc. brigád, hirdette büszkén a kilátóra helyezett emléklap), majd pár éve európai uniós pályázatból újult meg. Jelenleg a fakorláttól eltekintve eredeti pompájában tündököl. A kilátás Pécsbányára és a Keleti-Mecsek csúcsaira a legjobb, de Pécs keleti városrészeit is áttekinthetjük innét.” 


A gyükési külfejtés tava

Az erdő – nem csoda, ősz van – gyönyörű már, színesednek a levelek. Egy dolog lepett meg, de ma már ott tartok, hogy nem is nagyon csodálkozom. A Rengeteg utcát valószínű tovább-vezetik/építik, mert ott ahol pár éve kedves tölgyes/fenyves erdő volt, most nagyon megritkították a fákat és kerítést húztak. Gazdagék háza még nem áll, de azt hiszem, mire legközelebb jövök, már új paloták fognak itt virítani. Beépítik a Mecseket… Sajnálom – de épp azt mondtam barátnőmnek, nem tudjuk megváltani a világot, nincs hely, ahová panasszal lehetne menni. Akinek pénze van, mindene van, megveheti az erdőt, és tulajdonképpen bármit csinálhat. A világ ilyen, mindig is ilyen volt. 
Kerítések....


Ettől eltekintve nagyon jól éreztem magam, és újfent örvendeztem, hogy használhatók a lábaim.
Te, akinek nincs baja a lábaddal örülsz-e kellőképp, hogy járni tudsz ????
Ha nem, hát szólok: örüljl !!!






Somlyó Zoltán: Őszi vers

 Megérted az őszt… a rövidült napok
susogó alkonyát, levelek rozsdabarna
szinét s a piros estet, melynek leple alá
vonul álom felé ember és minden barma.

Megérted: rádesik az ablakon keresztül
a napsugár: az égnek szőke, tömött haja.
És mustszagot lehelve és mámorát kínálva
nyílik meg lábad előtt a pince ajtaja.

Be jó is, hogy megérted. Helyetted most ki inná
gyümölcsök sárga mézét és vágyódó rimek
aromás teáját a csöndes kis szobában,
amelynek ablakán a függöny széltül remeg.

Vedd a mosolygó almát és a csengő barackot,
és vedd a szóló szőlőt s áldd meg a pillanat
mennyei tisztaságát s csillagát életednek,
mely akkor lesz legfénylőbb, amikor leszalad…

2015. október 25., vasárnap

A harmadik nap, ami csak fél volt



Úgy értem, nem egy teljes, hanem csak egy fél napocska, egy délelőtt. Ez fért bele:

Abaliget-Orfű volt valójában a cél, de elég bizonytalan voltam abban, hogy a tervbe-vett látnivalókból mit tudunk majd megnézni, hová lehet majd bemenni, tekintettel a napok óta tartó esős időre.
Valami bogár vasárnap este a fejemben rágni kezdett és még lefekvés előtt újra bekapcsoltam a gépemet, mert rémlett nekem a Mecsek-Rally – csak azt nem tudtam, pontosan, hol és mikor lesz. Hát miért is ne most ezen a héten lett volna és miért is ne azon az útvonalon, amerre menni készültünk ?
Egy ismerősömet még este megkérdeztem, ő azt mondta, szerinte az az út, amelyen legegyszerűbb kiérni Pécsről Abaligetre, az biztos le lesz zárva, próbálkozzam Kővágószőlős felé….Jó, az is szép út, bár picit hosszabb, viszont elég rég nem is jártam arra.Arra megyünk... Sajnálom, hogy nem fényképeztem le az út melletti galagonya-bokrokat, amelyek szinte másból se álltak ki, mint millió pirosló kicsi termésből. Én életemben ennyi galagonyát még nem láttam !

No, Kővágószőlőst elhagyva felértünk az erdőszélre, s mi várt ott ? No mi ? Hát természetesen útlezárás a verseny miatt… Nem mondanám, hogy örültem, de nem olyan a fából faragtak engem, aki csak úgy lemond egy kitervelt céljáról.
Erre nem ? Jó, akkor elmegyünk Szentlőrincre és majd arra kerülünk.
Így is történt. Vendégem legalább olyan helyekre is eljutott, ahová egyébként – szerintem – az életében soha máskor nem ment volna…
 
Nem látta volna a bükkösdi kastélyt sem....
Az időjárás viszont kifejezetten kegyébe fogadott bennünket, bár meleg nem volt, de eső sem esett, sőt, többnyire még a nap is sütött.
Első megállónk Abaliget lett.

Sehol egy lélek
A barlang bejárata is zárva
A korsós lányra ráférne egy kis "mosdatás"
 
A kacsáknak sincs kedvük a vízre menni...
Bennem mindig is szép emlékeket ébreszt ez a vidék (Orfűvel egyetemben), hiszen ifjúságom kalandos barlangos éveit jutatatja eszembe. Vendégem a barlangba nem akart bemenni, így hát csak a tavak körül jártunk/fotóztunk kicsit. Teljesen kihalt a táj, ember, kiránduló sehol….

Aztán átkanyarogtunk Orfűre – az itteni tegnapi (autó)versenynek már csak a nyomait láttuk, autógumik és korlát-szalagok (?vagy mi a neve?) képében.
Miképp gondoltam, a Vízfőhöz nem lehetett bemenni, a malom-építkezés miatt eszméletlen felfordulás van ott. Talán jövő nyárra elkészülnek…
Így aztán először Orfű főterén álltunk meg néhány szobor-fotózás erejéig, majd felmentünk a gáthoz. Egészen jó idő lett eddigre, s bár én jól láttam a tubesi átjátszó-tornyokat, de sajnos a fényképen nem láthatók…
Alig látszik az orfűi hegy tetején a kilátó
A volt barlangos ház helyén álló "Mecsek háza" és a rét. Egyetlen szál kikerics sincs sehol.. :-(
Orfűi napóra rózsákkal....
A baloldali "kis pöcök" csak egy orfűi átjátszótorony csúcsa. A lapisiak nem látszanak.
Majd irány Magyarhertelend-Sikonda. Épp ebédidőre értünk a sikondai tavakhoz. Emberek itt se voltak, pár pecást leszámítva. Elővettük kis szendvicseinket és a tóparti sétány egyik padjára telepedve szép kényelmesen, tényleg idilli környezetben megebédeltünk.

Ebédünk helyszíne
Sok szép gyerekkori emlék köt engem ehhez a helyhez. A sikondai  fürdő helye és a szanatórium
Vendégem Komlóra már nem akart bemenni, így hát hazafelé indultunk.
Felkanyarogtunk Árpádtetőig, közben mutogattam a sok halálos baleset helyét jelző „emlékoszlopot” – melyeknek túl sok haszna nincs, mert a fiatal eszetlenek most is épp úgy száguldoznak, mintha azt hinnék, ők örök életre születtek  erre a Földre….

Igen. Őt is hazavárták....
Pécsre érve tettünk még egy röpke kis kitérőt az én kedves Gyükésem felé, de innen aztán már csak az állomásra mentünk, ahol  felfedeztük, hogy épp bent áll egy pesti vonat, s ő akár azzal is hazamehetne….
Így is történt, gyors búcsúvétel után felpattant és máris elszáguldott az Intercityvel a messzi Budapest felé…. 

Én örömmel jártam be vele és mutattam meg kedves helyeimet s csak azt sajnálom, hogy nem tudtam szebb/jobb időjárást rendelni erre a három napra.

2015. október 23., péntek

A második nap: Villány-Nagyharsány-Beremend-Siklós-Harkány-Máriagyűd

Nagyon vacak időben indultunk, köd volt, nyálkás út – nem szeretek ilyenkor vezetni…De reménnyel volt tele a szívünk: majd csak javulni fog, ez a leghosszabb útitervünk, csak nem adjuk fel egy kis borulás miatt ! Miként az elsőnek megírt beremendi kápolna már bizonyította, azért jól tettük, hogy nem fordultunk vissza.

Az első fotók Villánykövesden a pincesorról készültek, de perceken belül mást is felfedeztem: rengeteg gyapjas tintagombát, a kedvencemet. Legszívesebben azonnal leszedtem, hazarohantam, s  kirántva befaltam volna.... Volna, volna.... így azonban csak fényképen tudtam megörökíteni ezt a gomba-kánaánt.

A villánykövesdi pincesor
Tele a rét gyapjas tintagombával
Tényleg tintagomba és tényleg rengeteg !
Villányban csak pár fotó erejéig álltunk meg, majd benéztünk a szoborparkba, de akkor elkezdett esni az eső, inkább lemondtunk arról, hogy körbesétáljuk.

A szoborpark
Ez után jött Beremend, amiről beszámoltam, Nagyharsányban különös látnivalók nincsenek, ott nem is időztünk.

Tehát irány Siklós.
Szörnyűséges sötét felhők gyülekeztek fölöttünk és egyre jobban esett az eső…. Mire beértünk Siklósra valóságos felhőszakadás volt. És nem is ám 10 perces !!!
Mit tegyünk ? Kóvályogtam csak a városban, (autóval) ide-oda, végül bekanyarodtam a kis dzsámi mögött egy parkolóba (szerintem illegálisan, mert az valami buszparkoló, vagy mi – de hát szombat volt és szakadt az eső, busz meg egy sem állt ott, meg őrbódé sem.)  Ugyanis ez a parkoló volt legközelebb a dzsámihoz, amit még én sem láttam és mindenképp szerettem volna megnézni.
Kis hezitálást követően csak csak kiszálltunk…A szakadó esőben, ahogy közeledtünk a dzsámi felé, egy úr jött szembe velünk, mint egy égi jelenés a semmiből,  és kérdezte, hogy a dzsámit akarjuk-e megnézni ?  Igenlő válaszunkra mondta, hogy akkor kinyitja ! Micsoda szerencse, ő volt a templom felügyelője (vagy mije….). Bementünk, körülnéztünk.
 
A dzsámi kívüről....



...és belülről.
Malkocs bég dzsámija a 16.században épült. Története itt olvasható:
Szegény dzsámi hányatott sorsot élt meg, minaretje összedőlt, át- és beépítették. Szinte eltűnt, én nagyon sokáig nem is hallottam róla. Végül az 1990-es években tárták fel, s állították helyre – meg kell mondjam, pompásan ! A hétköznapi életben használatos tárgyak láthatók itt, melyek a török állam néprajzi múzeumából kerültek ide.

Miközben bent nézelődtünk, fotóztunk, az eső változatlan erővel szakadt odakint. Ám amikor a kísérőnk megkérdezte, hogy akarjuk-e látni a szerb-ortodox templomot is, azonnal igent-t mondtunk, eső ide, vagy oda. Most már mindegy volt, a cipőnk átázott, gyakorlatilag a helyzet rosszabb már nem lehetett.

És bizony jól tettük, hogy így döntöttünk. (Csak zárójelben: én ebben a templomban sem voltam, és igen örültem utólag, hogy az eső miatt nem hátráltunk meg…)
Az első, amire vezetőnk felhívta a figyelmet, a kissé megdőlt torony… Bár látszik, hogy a templomot nem túl rég tatarozhatták (kívülről), de a „tipikus magyar” szokás szerint semmi sem tökéletes, ez a munka se, a  torony bal oldali középső sarka (? nem tudom mi ennek a neve ?) már most beázott, megrongálódott. És a kerítésen is hatalmas repedés csúfoskodik.

Ez a torony tényleg ferde - no nem ennyire, mint a képen, de azért ferde....

A megfakult ikonosztáz

A karzat
Templom-részletek

Az első (fa)  szerb-ortodox templomot egyébként a XV. században letelepedett szerbek építették itt, ennek leégése után épült 1738-ban egy kis templom, majd a hívők adakozásából az 1806-ban felszentelt,  ma is látható templom. Ikonosztáza és berendezése is ebből az időből való.
Érdemes a gömbpanorámát itt megnézni:
Igen sajnálatos, hogy a belseje rossz állapotban van, bár kisebb, mint a grábóci, de ha rendbe lenne hozva, vetekedhetne azzal. (http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2014/03/graboc.html )

A templom-nézéssel végezve, autóval elindultunk fel a várhoz – de az eső csak esett, esett…sőt, néha még meg is dörrent az ég.
Beálltunk a vár melletti parkolóba – és  perceken belül felfedeztük a szigetvári szörny ikertestvérét. Ezt azonban a tervezők, vagy a városatyák, vagy a Jóisten, legalább kicsit jobban „el tudta dugni”, lenyomni a föld alá – olyan mértékben nem rontja a vár látképét, mint amennyire Szigetvárét az ő látogatóközpontja …
Az alábbi két kép nem saját felvétel, de az egyiken jól látszik az épület, és hasonlósága a szigetvárihoz, a másik légifotó, melyen az látható, hogy legalább megpróbálták ezt a szégyent elrejteni a föld alá…
 
A föld alatti toldalék
A siklósi vár - madártávlatból

 
És szakad, szakad az eső....

Siklós ez okból (=eső) törölve lett, inkább elindultunk Harkány felé, ahol egy jó kis lángost akartunk ebédelni.

Nincs messze Harkány Siklóstól, de mire odaértünk, kisütött a nap… Hát, ha ez nem áprilisi időjárás októberben, akkor semmi.


Megettük a lángosunkat a fürdő mögötti/előtti sétányon, aztán körbevittem vendégemet, lefotózni a látnivalókat. Most én már nem teszek fel ide képeket, hiszen nemrég csak Harkányról írtam hosszabban és ott fotók is voltak. Nem változott azóta semmi....
 
Máriagyűd szabadtéri misézőhely
Harkányból Máriagyűdre mentünk, itt pár napja adtak át egy közel 500 milliós beruházást (van itt pénz !!!!!!!!) felújítva a szabadtéri miséző-helyet, a templomot, a padokat, járdákat és épült egy játszótér.
Ezek nagggyon fontos dolgok….

Innen aztán már hazafelé indultunk, kezdett az ég ismét borulni. A szemerkélő esőben beugrottunk még Szalánta mellett a szívemet-fájdító-Eszterág-pusztára – no nem azért, mintha reménykedtem volna abban, hogy a galambszaros harangtornyot kitakarították.
Nem is ért meglepetés….pedig az (=takarítás,  picinyke állagmegóvás) nem  kerülne sok pénzbe….

Eszterágpuszta harangtorony

Sajnos ennek a mai beszámolónak a végére nem tudok vidám képet tenni, max. egy  őszi tájat, ami olyan mint a hangulatom volt, ködös, borongós: