2016. január 29., péntek

Pécs új csoda-parkja



Hogy engem szeretett és sokat szidott városomban valami  kellemes meglepetés is érhet – azt  egy ideje el se tudtam képzelni….
Márpedig lőn….


Elég régóta láttam az utcánk felső végéből, hogy a hőerőmű zagytér megmaradt kis tava körül – amit még Lilis korszakomból egy dzsumbujnak és életveszélyes helynek ismertem – szóval ott, valami hihetetlen fényár mutatkozik estelente. De olyan hatalmas területet világítanak be a nagyon, nagyon fényes lámpák, hogy el se tudtam képzelni, pontosan mi is lehet az. De ez egészen mégsem igaz.
Kb. a kis piros x-nél lakom

Tudtam ugyanis róla, hogy ott, annál a tónál készül valami szabadidő-park-féleség, csak ez az esti-éjszakai díszkivilágítás sehogy se fért a fejembe.
Így aztán barátnőmmel megbeszéltük, hogy terepszemlére megyünk, felderítjük mi is van ott, ill. pontosan hol is van az a valami…
Először az 57-es útról próbálkoztam behajtani, onnan, ahonnan régen Lilivel is bementem. Igenám, de ott sorompó zárja le az utat és nem is igazi út ez, hanem egy szélesebb ösvény. Illogikusnak is tűnt, hogy egy díszkivilágított valamihez ezen keresztül kéne bejutni. Visszakanyarodtunk tehát először Nagyárpád felé, majd a Siklósi úti (temető melletti) nagy Spárnál érdeklődtünk, hogy hol van itt valami tó ?
Hát, ha kicsit figyelmesebb vagyok, akár rá is jöhettem volna. Ugyanis én tudtam, hogy ott régen zsákutca volt, most pedig láttam, hogy egy széles út vezet „valahová”…na, hát ezen kellett volna rögtön elindulni.
Egy nagy kanyar után kitárult a völgy, vagy inkább lapály és ott állt/feküdt szemünk előtt valami csoda. Igazán nem akarok túlzásokba esni, de ha én azt mondom, hogy lenyűgözve ámultam – akkor közelítem meg kissé az érzéseimet

Itthon aztán elkezdtem keresgélni a neten. Ezeket találtam:
(2015)”Augusztus 20-án délelőtt megnyitotta kapuit a Tüskésréten megálmodott szabadidőpark wakeboard-pályája.  A Central Wakeboard Park Pécs közepén körülbelül 15 hektáros területen helyezkedik el, csodálatos természeti környezetben. A  vízisi és wakeboard mellett számtalan kikapcsolódási, szórakozási lehetőséget kínál akár a szabadidő aktív eltöltésére, akár a nyugalomra, pihenésre vágyóknak. A park területén lehetőség nyílik kivilágított rekortán burkolatú futópályán futni, strand-röplabdázni, strand-focizni, tanösvényen túrázni és nem utolsó sorban kipróbálni  szabadtéri fitness eszközeinket. És, hogy a legkisebbek se unatkozzanak, őket egy külön részükre kialakított játszótér várja.”

Kulturált parkoló
A tó Dél felé

A tó Északra nézve
A futókör eleje
Ezeket a lámpákat láttam....

A kicsiknek is  van játszási lehetőség

A sziget

A fitness gépek, melyekbe beleszerettünk....
Ezek meg "csak" csodaszép felhők....

Igaz ugyan, hogy fogalmam nem volt mi az a wekeboard, de most már utánanéztem. A pálya viszont szenzációs !! Barátnőmmel az összes fitness gépet kipróbáltuk és megállapodtunk abban, hogy ide fogunk járni ingyenes edzésre. Számomra teljes egészében az újdonság erejével hatottak, tekintve, hogy efféle „gépek”-nek eddig még csak közelébe sem kerültem. Körbesétáltuk a tavat (=Ambassador futókör), mely 1200 m. teljesen sík terep és valami olyan csodálatos a panoráma, hogy azt hiszem, sehonnan máshonnan nem lehet a várost és az azt körülölelő Mecseket ilyen szépségesnek, egyben  látni.
Komolyan mondom, nem tudtunk betelni a látvánnyal.
Kedves pécsiek és nem pécsiek, ezt meg kell nézni !

2016. január 28., csütörtök

Borbás Andrea selyem/virág/képei




Kaptam egy meghívót, s bár nem nagyon szeretek kiállítás megnyitókra járni, ezt kivételesen elfogadtam, s bevallom cseppet sem bántam meg. Egyrészt, mert nagy öröm volt számomra, hogy a meghívás küldőjével személyesen is megismerkedhettem (majd később, egy más alkalommal szólók róla is) – másrészt meg mert a kiállítás nagyon bensőséges, majdnem azt mondhatom „családias” hangulatú volt.

Kicsit fura érzés volt 50 év múltán visszamenni oda, ahol gimista koromban menzásként ettem a sárgaborsó főzeléket, meg a káposztás tésztát. (Volt középiskolai lánykollégium a hajdani Geisler Eta utcában....) Nem, nem ismertem rá az épület belsejére – de nem is vártam efféle élményt. Mégis valahogy összeszorult picit a torkom, amikor a kapun beléptem. (Nem a félelemtől, az emlékezéstől.)

A kiállítás viszont  igen kellemes meglepetéssel szolgált. 
Én még nem láttam selyemre festett képeket, és ezt a különös technikát, amit  Borbás Andrea alkalmaz, még nem is hallottam. (A megfestett anyagra ráhelyezi a „modellt” és kiteszi a napra. Ebből a mondatból talán ki is lehetett találni, hogy képein különféle érdekes és szép növények, virágok a főszereplők.)
Volt az első körbenézés  után azonnal pár kép, amit leakasztottam volna szívesen, s hazahoztam volna a saját virágos festményeim közé. Nagyon megtetszettek, ezeket mutatom majd a képek közül elsőnek.
Ha véletlenül valaki arra járna, nézzen be, megéri.

Sajnálom, de  a fényviszonyok nem voltak túl jól, meg az én fényképezőmmel valamiért nem tudtam élesebb, jobb képeket fotózni :-( 



A megnyitó beszédet Huszár Ferenc mondta




A szívemnek legkedvesebb
A második és harmadik helyezett







2016. január 27., szerda

Hogy mik vannak ! KIEGÉSZÍTVE


Nekem biztos eszembe nem jutott volna soha – igaz már és még nem használok pelenkát… Viszont baba van a családban. Majd próbaképp kérek tőlük egyet. De jó ötletnek tűnik….
                                                     **************
Köszönöm "névtelen barátnőm" (egyébként HM, ha nem felejti le a nevét) tippjét és máris továbbadom. Tehát létezik egy bizonyos "Water gel" nevű szer, ami pelenka-pazarlás nélkül ugyanazt tudja, mint a pelenkás változat.
Akinek szüksége lenne rá, akkor inkább ezt próbálja ki !!! 




2016. január 26., kedd

Olvasni- és néznivaló



Elolvasásra ajánlva kaptam egy anyagot:
Elolvastam, háromszor is. És volt min elgondolkodnom.

Az „Ajtók” cím alatti négy bekezdést többször is elolvastam. Megpróbáltam visszamenőleg megkeresni pár ajtót az enyémek közül. És rájöttem, volt egy pár. Persze kár most már keresni a kulcsukat, de jobban figyelni esetleg lehet, hátha kinyílik még egy…
A szerzőről itt olvashatsz: http://www.budalaszlo.hu/buda/bemutatkozom.html
Majd a youtube-on kerestem videókat.
Akit a téma esetleg érdekel, annak érdemes pl. ezt a videót (is) megnézni:




2016. január 24., vasárnap

Üzenet érkezett




Az élet mindig tud valami érdekeset produkálni.
Pontosan ma – amikor egyébként is elgondolkodóban vagyok a jövőt illetően – szóval ma, kaptam egy diasort, aminek az a címe  „Alapszabály 60 felett”.
Jó mókásan van megírva, akár még nevethetnék is rajta, ha olyan kedvem lenne.….
Egy, egyetlenegy képe azonban kifejezetten nekem készült. Ez a szöveg olvasható rajta:

„Beszélj keveset és hallgass többet! Hiszen a te életed csak neked érdekes. Ha kérdeznek, válaszolj röviden és próbálj meg csak szép és érdekes dolgokat mondani, sohase sajnáltasd magad, beszélj udvariasan és halkan. Ne bírálj és vedd úgy a helyzetet, ahogy van.”

Nincsenek véletlenek.

2016. január 22., péntek

Atomtemető






Még decemberben jelent meg a cikk, de én csak most fedeztem fel.
Pécsieknek ajánlom, akik még nem olvasták. De másoknak is, mert igen jól jellemzi az itthoni helyzetet. (Aki pedig teljesen tájékozatlan, annak: bár szerencsére a Mecsekben létesült uránbányákat már bezárták, most újra egy a Pécs-közeli falu került a paksi atomhulladék esetleges lerakóhelyeként kijelölésre.)

Pár sor idézet a cikkből:
„… itt pusztán kutatásokról van szó, Boda térségében próbálják behatárolni azokat a helyszíneket, ahol a későbbiekben a közepes és nagy intenzitású sugárzó anyagokat biztonságosan el tudják helyezni ( bizonyos sugárzó anyagok felezési ideje akár 100 ezer év is lehet- a szerk.) Jelenleg kutatóárkok készülnek, a mélységi labor megnyitásának tervezett időpontja is még évtizedekkel később várható, az esetlegesen megépülő tározó pedig 2065-ben fogadna először nukleáris hulladékot….

…(az előadó) Hosszasan taglalta a külföldi példákat (amelyek közül még egy sem működik), közülük is a finn példát emelte ki, amely 2025-ben már üzemelni fog, vagy a svéd tározót, amely nagyjából ugyanebben az időben indul majd, de a franciák is építik a maguk atomtemetőjét. Sajnos beszámolójában egy dologra nem tért ki, történetesen arra, hogy a hivatkozott országok egy ideje az atomerőműveik leépítésén dolgoznak, más európai országokkal együtt, nem úgy, mint mi magyarok, akik ugye Paks bővítésén fáradozunk… (meg arra sem, hogy némi nagyságrendi különbség van ezen országok és M.o. között)

….Pécs város és annak vezetése - amely a kutatási terület határától nyolc kilométerre található - eddig nem jelezte hivatalosan, hogy aggályai lennének ezzel kapcsolatban…” 

Nos, én nem tudom, ki szeretne egy atomtemető 10 km-es körzetében élni – bármennyire is „biztonságos”. És bár én már nem fogok élni, de a családom talán még igen, mire ebből (esetleg/ sajnos) lesz valami. Egyelőre nem tervezik, hogy külföldre költöznek, bár néha azt kívánom, hogy menjenek. Talán találnának még a Földön egy biztonságos helyet (?).


2016. január 21., csütörtök

Welt Knuddel Tag

Magyarországon nem ismerik. Egyrészt mert Magyarország csak a térkép szerint Európa, másrészt mert itt „csak úgy” egyszerű, emberbaráti szeretetből nem ölelik át egymást az emberek.
Hallottam ugyanis a tévében, hogy ma van a „Nemzeti ölelés napja” …  a világon máshol…. nálunk nem.
Bár 1986 óta ünneplik világszerte, alig van róla magyar nyelven található szöveg. Egy helyen október 15-ét tartják a magyar az ölelés világnapjának,  másutt a ”NEMZETI ÖLELÉS NAPJÁT” (mert itt az ölelés is nemzeti),  július első szombatján ünnepeljük - állítólag.

Mivel tegnap az versidézettel  kissé pórul jártam, most azt mondom, higgyen, ünnepeljen mindenki amit és amikor akar.


2016. január 20., szerda

Legyetek óvatosak ! EZ IS KIEGÉSZÍTVE !


Biztos voltatok már úgy, hogy kerestetek valamit és a végén egészen máshová lyukadtatok ki… Rettenetes ez a gugli – elcsábít, elvarázsol, megszédíti az embert néha.
Teljesen mást kerestem, de találtam az alábbi idézetet az "életművészetről". Megtetszett. Aztán rákerestem Tatioszra (azt se tudtam, hogy kettő volt). Aztán találtam még egy jó csomó idézetét. Szeretek néha ilyeneket olvasni.
Most gondolj bele, szinte hihetetlen, hogy több, mint 2000 évvel ezelőtt élt…és mennyire igazak ma is a gondolatai. Vajon mi ki tudunk még találni valamit, amire 2000 év múlva valaki örömmel rácsodálkozik ?

"Tatiosz (Hiosz, Kr. e. 368 – Hiosz, Kr. e. 289): a szeretet tanának ókori mestere, Arisztotelész tanítványa és barátja. Hioszon nyitotta meg a „Szeretet Tanításai” nevű filozófiai iskoláját. Kr. e. 322-ben Athénba hívták az egyetem élére. Az állásról azonban lemondott Theophrasztosz javára. Gyakran összetévesztik a 800 évvel később élt alexandriai szépíróval, Akhilleusz Tatiosszal a Kr. u. 2–3. században élt athéni természetfilozófussal." (https://hu.wikiquote.org/wiki/Vita:Akhilleusz_Tatiosz)

Ezek után – magam számára is kissé érthetetlenül, vagy valami titkos belső késztetésre (?) tovább kutakodtam a költő Tatiosz után. És tessék, mit találtam:
„Bármily szomorú is, de hioszi Tatiosz sosem élt, a "Szeretet tanításai" iskola sosem létezett. Az egész figura, „műveivel” és „iskolájával” a Kossuth Kiadónál publikáló Vágó Gy. Zsuzsanna meglehetősen átlátszó elmeszüleménye.” https://hu.wikipedia.org/wiki/Wikip%C3%A9dia:Tudakoz%C3%B3/Arch%C3%ADvum/2008-11-26
Most aztán döntse el mindenki saját maga, hogy ki írta az idézeteket. Arra viszont igen jó példa, hogy az Internet nem a Jóisten. Az Internet bizony tévedhet - nem is ritkán...Tehát legyetek óvatosak !

Kénytelen vagyok Kavics kommentjével kiegészíteni ismét a szövegemet:

Ezen a címen igen hihető híradás szól arról, hogy mégiscsak létezett ez a Tatiosz….
Egy Kassák könyvkiadó csak nem hazudik.
Lehet, hogy a fentebb hivatkozott wikipédiás hivatkozásban szereplő személy  csak heccből írta, amit írt ? Meglehet.
Most aztán tényleg döntse el mindenki, hogy mit fogad el igaznak….

A talált és megtetszett idézetet azért bemásolom ide, mindegy ki írta: 

  Életművészet


“Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni –
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.”


Kép:http://www.illustrationsof.com/215206-royalty-free-confused-clipart-illustration

2016. január 19., kedd

Abrakadabra-csiribá-csiribú !


Kicsilánynak mondtam nemrégiben, - követ varázsolva elő a zsebemből, majd egyik kezemből a másikba, hogy „abrakadabra – csiribá csiribú….”
A minap valahogy eszembe jutott  és megnéztem, hogy pontosan honnan is ered ez a mondás, ez a varázsige.

Nos, tehát az abrakadabra magyarázata itt olvasható: https://hu.wikipedia.org/wiki/Abrakadabra  és bevallom töredelmesen, nem tudtam én ennyit ennek a szónak „történelmi” múltjáról.
Mellesleg itt:  http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch02.html  rengeteg szó-magyarázat olvasható – ha valakinek van ideje böngészni, érdekes dolgokra bukkanhat.
Ám az általam ismert „csiribá-csiribú”-ra sehol se találtam magyarázatot. Tudja valaki, honnan ered, vagy van-e és mi a jelentése ? (Mert szerintem jelentése, az nincs. Ez csak egy olyan "varázsló-szó"...) Vagy én vagyok a világon az egyetlen, aki ezt a kifejezést használja ?






2016. január 18., hétfő

Hajnali krimi



Nálam éjjel már jó ideje ég egy kis konnektorba dugható „őrlámpa” – ha véletlenül felkelek, nem kell (felébresztő)lámpát gyújtani, és mégis látok valamennyit.
A macskák „természetesen” bent alszanak – és mivelhogy kint hideg van, és semmi ok a csavargásra, tényleg alszanak. (Elnézem egyébként néha őket, ilyenkor télen képesek a 24 órából 20-at átaludni.)

Fél hat – én már ébren vagyok, de még nincs kedvem az ágyból kibújni. Csendben fekszem, sehol semmi zaj, szerencsére legalább éjjel erre mifelénk nincs autó-forgalom.
Egyszer csak látom ám,  Samu, mint a megriadt nyúl, kiugrik a kosarából és a tévé  alatti könyvespolchoz szalad.
Mi ütött ebbe ?
Ott villog a  beltéri egység kis lámpácskája, az igaz, de hát máskor is villog. És semmi, de semmi nesz. Berci is békésen szunyókál. Samu eltűnik a számítógép és a könyvek között…. 
Mi a frászt keres ez nekem itt éjnek évadján ?
Még mindig nem gyanakszom, sőt, inkább kicsit dühös vagyok, hogy ilyen korán ugrándozik itt nekem, ahelyett, hogy aludna.
Aztán egy darabig semmi sem történik….csend van…
Egyszer csak Berci felemeli a fejét, érdeklődve nézi azt a sarkot, ahol Samu eltűnt a könyvek mögött, majd felül és fülel….
Ó ! Esemény van !

Ekkor már nagyjából én is sejtem…
És igen. Pillanatok múlva előbújik Samu a könyvespolc alól, szájában egy egérrel és szép kényelmes tempóban kisétál vele a szobából. Berci és én csak nézünk….
Aztán gyorsan felkeltem, ellenőrizni, hogy hová vitte, de szerencsére az udvarba.
Könnyen tehette, ott ment ki, ahol bejött az egér. Ugyanis a bejárati ajtón van egy macskalyuk – ahol ők bármikor ki-be járkálhatnak. Mi nem használunk a lakásban macskawc-t, ők kijárnak. Az egér meg bejárt.
A Samu meg elfogta.
Szóval jó a macska a háznál…. 

Sajnos "egérfogós" képem nincs....

2016. január 17., vasárnap

Fémdoboz-mánia



Pepi (http://csetresz.blogspot.hu/2016/01/kakaosdoboz-uj-elete.html ) és Mamka   (http://antikcsipke.blogspot.hu/2016/01/regi-femdobozok.html) blogjában láttam a fémdobozokat, rögtön tudtam, hogy előbb-utóbb én is előkapom az enyémeket  és megmutatom. Van belőlük bőven, merthogy igencsak kedvelem ezeket a tárolóedényeket. A legkülönfélébb dolgokat tartom bennük – néha nem azt, amire eredetileg szánták, vagy ami volt benne, de ettől függetlenül praktikusnak tartom őket. És szépnek. Vagyis nekem tetszenek…És ha ezek némelyike még mesélni is tudna…. Ám sajnos nem beszélnek. „Csak” dobozok.
Nos, kérem, akkor ígértem, most bemutatom  a gyűjteményt,  itt vannak az enyémek: 

Desszertes volt eredetileg, most pörkölt sótlan mogyoró lakik benne
Eredetileg is, most is csokis...már ha van itthon csoki
Kekszes, jelenleg tartalék-doboz
 Kekszes volt - én lisztet tartok benne (jó nagy, belefér majd 2 kg)
Kekszes - karácsonykor sütiket tartok benne - ha sütök
Teás - jelenleg tartalék
Teás - Earl Grey, van is benne
Kávés. Az INKA kávét tartom ebben.
Kávés. Ebben van az őrölt (bab)kávém 
 Szerencsi kakaós - első perctől az van benne.
A legkülönösebb: illatos gyertya tartó - én szárított kenyérkockát tartok benne (leveshez)
 Édesítő tabletta volt benne, jelenleg gombostűk
És végül az ezeréves Singer varrógépem eredeti doboza. Nem tudom mi volt benne, talán cérna? Ma a varrógép kisebb alkatrészeit tárolom itt. 

2016. január 16., szombat

Szobrok szójátékból - kiegészítve...KÉTSZER IS !



Biztos ismeritek a három kis majom szobrát. Nem dicsekednék az én példányommal, mint különleges esztétikai alkotással, csak azért őriztem meg, mert egyszer régesrégesrég "figyelmeztetésképp" kaptam. Ugyanis én mindig nehezen tudtam befogni a számat - hiszen a szemem és a fülem mindig nyitva volt.... Tehát ezek az én kis majmaim:

Az én kis csúfságaim
Annak, aki nem ismerné a történetüket, elmesélem (kis segítséggel):
„A "három majom" szimbólum egy 17. századi japán templom oszlopcsarnoka felett található faragásból ered, melyen ez a bizonyos három bölcs majom jelenik meg. A  misztikus majmokat ("sambiki saru") a templom őrzőjének mondják , illetve Shuomen Kongo ( félelmetes isten, általában hat karral ábrázolják) szolgáinak. 

Az "eredeti" példányok
A majmok név szerint:
Kikazaru (eltakarja a füleit),
Iwazaru (eltakarja a száját) és
Mizaru (eltakarja a szemeit).
Japánul a "nem hallok, nem beszélek, nem látok" mondás tehát így néz ki: "kikazaru, iwazaru, mizaru".
A japán 'majom' szó, vagyis a 'saru' ugyanúgy hangzik, mint a 'zaru' (ami "nem"-et jelent), tehát a híressé vált majmok eredete egyfajta szójátékra vezethető vissza. 

 
Az ijesztő Vadjra

A három majom alapvető gondolatát a kínai Tendai szekta buddhista szerzetese vezette be Japánba, valószínűleg Kr.u. a 8.században. Ez a gondolat minden bizonnyal az indiai buddhista tanításokon alapult. Japánban ezeket a majmokat először egy ijesztő, háromszemű, sokkarú istenséggel hozták kapcsolatba, akit Vadjra-nak hívtak. A majmok gesztusai (a fülek, szemek és a száj eltakarása) festői módon fejezték ki és közvetítették az isten parancsát. Vadjra tanítása szerint ha nem látunk, nem hallunk és nem beszélünk, akkor a baj elkerül minket….” 

Manapság sem árt ezt a régi mondást észben-tartani, sőt alkalmazni.
 


Ismertető: http://charmedmit.gportal.hu/gindex.php?pg=1885475:

Képek:http://ecosphereinternational.com  és  http://charmedmit.gportal.hu

                                                                               *******
@x-től kapottakkal kiegészítve, mert egyféle magyarázata a majmoknak itt is van és én nem tudom/akarom eldönteni melyik történet az igazi:

És a küldött képet is ide teszem, mert jót mosolyogtam rajta…..
 
 
Nos, lehet így is értelmezni.....

Kavicstól is érkezett egy újabb "majom sorozat" - amin először jót derültem, ám azért pár pillanat múlva összekapcsolódott az agyamban a képsor, a ma (vasárnap) reggeli hírekkel és már annyira nem is volt kedvem nevetni...



2016. január 15., péntek

Buszon



Vagy figyelmetlen voltam eddig, vagy  csak mostanában kezd divatba jönni, mióta elegáns, új buszok járnak a városban. Felszálláskor köszönnek az emberek, mi több, a buszsofőrök jelentős része vissza is köszön. Van ugyan, aki meredten néz kifelé a szélvédőüvegen, de a többség mégiscsak figyeli a felszálló utasokat és – kipróbáltam én is – tényleg visszaköszön.
Hogy ez a divat az új buszokkal együtt érkezett-e nem tudom. Majd megírjátok, ha csak én voltam eddig figyelmetlen és ez már száz éve így van/volt…. Tény, hogy régebben alig jártam busszal, mostanában meg szinte mindenhová azzal megyek. Meglehetősen jó lett a városi közlekedés Pécsett, talán a hétvégi napokon gyenge kissé, de akkor gyanítom valóban nem is utaznak annyian, mint hétköznap. És meglehetősen drága a benzin..... Ezen felül, időm, mint a tenger, általában már nem sietek sehová.
Próbáltam keresni valami ide „passzoló” buszos verset, ezt  találtam, s bár eszerint a buszsofőrők mind mogorvák, de talán Varró Dani nem jó buszokon utazott, mikor ezt a verset írta. A szöveghez képet keresve meg csak egy üldögélő nénikét találtam…holott nem ez a jellemző. Ugyanis a nénikék többnyire álldogálnak, mert a fiatalok üldögélnek…

Varró Dániel: Buszon

A buszvezetők mind mogorvák
Odacsukják az utasok orrát,
Ahogy az orrok ellilulnak,
A buszvezetők felvidulnak.

Rázós buszon az ellenőr
Sohase tudni merre dől,
Zsebében toll, karján szalag,
Jobban teszi, ki elszalad!

A nénik mindig hátra szállnak
Ott üldögélnek, álldogálnak,
Nehéz a szatyruk, nem beszélnek,
Csak álldogálnak, üldögélnek.


 



2016. január 14., csütörtök

Főzőcske



Kíváncsi lennék, süt-e manapság még valaki zsírszalonnát otthon ? Merthogy én szoktam. Igaz, a piacon igen jó zsírt és töpörtyűt lehet kapni, de a töpörtyű már csillagászati áron van.  Legutóbb, a hajdani melósok, szegénylegények mindennapi ételét 2300.- Ft/kg-ért láttam.
Szóval én sütök ki zsírt néha, ha nem is rendszeresen, és főzök is zsírral nem csak olajjal. A "töpit" pedig szeretem....


Kezdettől a végtermékig....
Tegnap az egész délelőttömet a konyhában töltöttem. Nem csak a zsírsütés miatt. A METRO-ban  vettem igen jó áron csirke felső-combot, amit én elég speciális módon használok: mindig kicsontozom és lebőrözöm. A csontból és a leeső kisebb cafrangokból finom húsleves készül, a főtt húshoz esetleg valami mártás, a bőréből kisült zsírt elteszem és később felhasználom, a kisütött bőrt viszont a macskák nagyon szeretik. A levesből a csont megy a szomszéd kutyának – egyszóval itt egy morzsa nem kerül a szemétbe. A szép kicsontozott comb-szeletekből aztán már bármi készülhet.

A "feldolgozott" csirkecombok.........................és a kisült bőr meg a zsírja
 És ha valakit esetleg érdekelne, hogy miért bonyolítom meg így a csirkecomb ügyet, elmesélhetem, hogy sok évvel ezelőtt, egyszer vendégségben, egyben sült csirkecomb volt ebédre. Aki csinálta, még annyit sem tett meg  (amit én régebben, mikor még csonttal sütöttem a combot mindig megtettem), hogy a csont mellett felvágta volna, hogy a  hús jól átsülhessen. Az én csirkecombom belül nyers és véres volt – meg se ettem, de azóta egyetlen egyszer sem készítettem úgy a csirkecombot, hogy benne hagytam volna a csontokat.
Ez a változat nálam igen jól „bejött”. Ha kell, csak kiveszek 1-2-3 szép combszeletet és készítek belőle bármit.

2016. január 13., szerda

Tél van....



Még a múlt heti „alaszkai” időjárási helyzetről kaptam egy kedves olvasómtól fotókat. A város déli határában lévő, kedvelt séta- és kirándulóhely, a malomvölgyi parkerdő, igencsak szomorú képet mutatott az ónos eső után.
„..A Mecseki és a Malomvölgyi parkerdő területein a turistautak jég- és hó-borítottá váltak, a fák ágaira jég- és hótakaró rakódott, a hidak és az átereszek is csúszóssá váltak. A parkerdei játszó- és tornaszereket, az épített műtárgyakat kivétel nélkül hó és jég borítja. A kialakult balesetveszélyes helyzet miatt a Biokom Nkft. kénytelen felfüggeszteni a parkerdei területek látogathatóságát….” Olvashattuk itt: http://www.pecsma.hu/idojaras/havazas-johet-hetfon

Ugyan már túl vagyunk az eseményen, de riogat a meteorológia, hogy újabb havazás, netán ónos eső érkezik….És tudom, hogy január van és ez a tél ideje – de valahogy nem kívánom én már a havazást, meg a jeget.
A képeket  Andreának köszönöm !