2016. március 28., hétfő

Apu bögréje


Leesett és eltörött az egyik pöttyös, kedvenc bögrém…  
(Utánanéztem az eltört és az eltörött egyaránt helyes nyelvtanilag !)
Hogy miként működik az emberi agy, azt én nagyon, de nagyon szeretném tudni. Abban a másodpercben ugyanis, amikor a cserépdarabok szétugrottak a földön, egy másik kép jelent meg a szemem előtt.
Vagyok tán 5 éves (- nem tegnap volt)…  A vasárnapi reggeli az egyetlen, amikor együtt ehetünk a szüleimmel, hiszen ők korán elmennek dolgozni. Az asztalnál mindenkinek „szokott” helye volt, sosem ült senki a másik helyére. Én pl. „asztalfőn” ültem  :-) (Értsd: a téglalap alakú asztalnál az egyik keskenyebb részen - nem tudom, így érthető-e, de mindegy.) Szóval vasárnap van, mi több valószínű nyár, de mindenképp napsütés, mert olyan nagyon világosnak látom a konyhát, mint amilyen csak ragyogó nyári napon reggel szokott lenni.

Tejeskávét kapok reggelire, - kakaó nem volt abban az időben megszokott reggeli ital - és talán vajas kenyeret, ami a kistányéron a csésze mellett van, bal oldalon. (Mert a csésze füle áll a jobb-kezem felé...)  A csésze is „vasárnapi” – mert ritkán kaptam a kék virágmintás (nefelejcses ?) bögrébe a reggelimet.



Ám ahogy a jobb kezemmel nyúlok a kenyérért (hirtelenül, mert mindig is olyan kis „hirtelenke” voltam) leverem a csészét….És nem az a baj, hogy összepiszkítom a kávéval a követ, meg a ruhámat, amit vasárnap lévén valószínű tisztán adtak rám…hanem az, ahogy Apám mondja: ez még az ő gyerekkori csészéje volt – amibe az anyukája öntött tejet. ( Édesanyja nagyon korán meghalt, mostoha nevelte.) És 65 év távolából is jól látom a szomorú arcát….
Biztos bocsánatot kértem, de úgy tűnik a mai napig nem bocsátottam  meg magamnak, ha ez ilyen élesen az eszemben megmaradt.
Hát ennyit a ma eltört csésze kapcsán…. Velem él a múltam.... s míg én élek, élnek azok is, akiket szerettem.


10 megjegyzés:

  1. Megható...........
    A múlt mindannyiunkban bennünk él , kérdés hogy hogyan tudunk rá emlékezni. Így meghatóan , vagy csak legyintve egyet , hogy -ja eltörtem egy bögrét.....
    Nekem 87'húsvét hétfőn a lelkem tört meg :-(
    Vasárnap még együtt ebédelt a család és hétfőn délután kaptam a szörnyű hírt . Édesapám .... élt 64 évet :-(
    Azóta nem tudok örülni a Húsvétnak......
    mmama

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (Valami baj van a gépemmel - eltűnt a válaszom, megpróbálom újra beírni, elnézést, ha esetleg majd kétszer jelenik meg....)
      Nem tudom, miért van az, hogy az ember a szomorú eseményekre intenzívebben emlékszik, mint boldog percekre ? Hogy miért hagy erősebb nyomot bennünk a fájdalom, mint az öröm.... Én legalábbis így vagyok ezzel.

      Törlés
  2. Megértem a gondolataidat, mert tudom milyen ragaszkodni egy nagyon kedves tárgyhoz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán nem is a tárgyak fontosak, hanem az az idő, azok a személyek, amit/akit hozzájuk kötsz.

      Törlés
  3. Én meg azon gondolkoztam el, milyen tárgy milyen emlékeket idéz fel... A minap került kezembe az a karkötő, amit Anyukám gyerekkoromban sokat hordott, s ezerszám jöttek elő az emlékek - mindenfélék.

    Sokszor olyan tehetetlennek érzem magam, amikor nem emlékszem egy részletre a családi történetből és már nincs akit megkérdezzek :(:(:( Lehet, egyszer majd egy tárgy meg egy véletlen eszembe juttat elfeledett dolgokat, s ha szerencsés vagyok, inkább pozitívat, mint negatívat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A gondolatok megfoghatatlanok. Az ember pedig valahogy azt érzi jobban, amit kézbe-vehet. Bár néha elég csak látni valamit, ami a múltadra emlékeztet, s máris ott van szemed előtt az a régi esemény. Szeretném tudni, hogyan működik az agy. Mi irányít bennünket ott belül ? Ki az "én" ? A szívem, vagy az agyam ?

      Törlés
    2. Nagyon szépen írtál arról a bögréről...
      Megragadnám az utolsó gondolatodat: "Mi irányít bennünket ott belül ? Ki az "én" ? A szívem, vagy az agyam ?"
      Eljátszottam ezzel a kérdéssel - olyan szép! - ki az én? A szívem vagy az agyam?
      Azt gondolom az érzéseink irányította szívünk, mely az agyunkba íródik, kódolódik be.

      Törlés
    3. Szeretek néha - más számára tán furcsának tűnő - kérdéseken gondolkodni, miért-eken, mi-lett-volna-ha-kon. Semmit nem oldok meg vele, feltalálni sem fogok a nagy gondolkodásom által semmit - de ilyen vagyok, nem hinném, hogy megváltozom a hátralévő időben. Max. nem kéne "folyton fecsegnem" (értsd: leírnom is).... De hát már azt se ?????????

      Törlés
  4. Szerintem mindkettő.

    Olyan érdekes, ma éjjel Anyukámmal álmodtam. Az élő Anyukámmal. Ilyen talán még nem is volt, mióta meghalt. De a szituációra már nem emlékszem, csak arra, hogy együtt próbáltunk megoldani valami problémát...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tettem hozzá a "ki irányít" kérdésemhez egy harmadik változatot, mert nem akartam a dolgot túlbonyolítani. Ez a "véletlen" lett volna...Lehetne a témáról beszélgetni azt hiszem bőségesen.
      Az álmok: nem is tudom, szerencsésnek, vagy szerencsétlennek mondjam-e magam ? Én nagyon sok álmomra emlékszem reggel, vagy éjszakai felébredéskor - még jó, hogy idővel aztán elfelejtem ( bár volt egy fura sorozat, amit fel is jegyeztem...) Ennek sem tudom az okát - hiszen van, aki azt mondja, hogy szinte sosem álmodik - ami persze így nem igaz, hanem csak nem emlékszik az álmaira. Na de akkor én miért ????

      Törlés