2016. április 30., szombat

Bazsarózsa-túra


Jó, idén kicsit megkésett az ajándékom… Aki régi olvasó, tudja, hogy tavaly áprilisban milyen szülinapi ajándékot kaptam – de az idei se semmi.

Valójában nem tudnám megmondani, miért alakult úgy az életem, hogy bár a Zengő környékén számtalanszor jártam, de egyetlen egyszer sem sikerült kifognom a bazsarózsa virágzás idejét.
A múlt héten egy kedves kis barátnőm járt arrafelé, és áradozva mesélt a szépségekről, amit látott. Hát beindult az agyam és gondoltam, meglepem magamat egy bazsarózsás túrával.

Balra a Hármashegy - jobbra a Zengő. Út  Hosszúhetény felé

Van azonban nekem egy blogos barátném Hosszúhetényben, a „Lélekajtós” - gondoltam, jó lenne őt rávenni, jöjjön velem, a helyszínt is jobban ismeri – meg egyedül teljesen ismeretlen helyeken már nem szívesen mászkálok. Sikerült is mára összehozni a találkozást, és a Magasságos is kegyes volt hozzánk, mert a hét közepén még csúf, esős-szeles hideg volt az idő, ma pedig hétágra sütött a nap. Igaz, dél felé kissé befelhősödött – de végig kitartott – panaszom nem lehet.

10-re beszéltük meg Heténybe a randevút, jó korán elindultam, mert láttam mások blogjában, meg úgy messziről is, hogy sárgulnak a repcetáblák, s idén még egyet sem fotóztam – hát útközben meg is álltam pár repcés képet  készíteni.

Ugye szép ?
Aztán Hosszúhetényben hamar megtaláltam az adott címet, s nem sokat vacakoltunk, (nem az én autómmal) máris nekiindultunk a bazsarózsa keresésnek. Az én informátorom a Nagy-mező Aranyhegyi részen járt, ez a Zengő lába előtti rész – s bár én is úgy tudtam, hogy az igazi bazsarózsás Püspökszentlászló környékén van -  de mivel a másik barátnőm itt látta a szépségeket, hát ide mentünk.
A kísérőm és kedves kalauzom már akkor is tudta, hogy nem csak ezt a helyet fogjuk felkeresni, hanem mégiscsak felmegyünk a másik lelőhelyre is – és hosszabb túrára készült. Bár először nem árulta el nekem, hadd legyen meglepetés.... Én csak amolyan  megyek-fotózom-jövök útra készülve, még vizet sem vittem, ő meg…hát…majd elmesélem, ha oda érünk a történésben.
Itt a térképen is láthatók a helyszínek, amerre jártunk. Mellesleg cseles, mert aki nem rendelkezik helyismerettel, azt hiheti, macskaugrásra van a két terep - pedig nem ! Közben kalandos erdei utakon a fél hegyet körbe kell járni...: 



Szóval az első helyszín az Arany-hegy, illetve a Nagy-mező. 
Nem  vagyok mestere a több részből összedolgozott képnek, de hát valami ilyesmi (vagyis ezerszer szebb) látvány tárult a szemünk elé: kb. középen a Hármas hely, jobbról a Zengő, előttünk meg  virágokkal teli hatalmas rét: 



A táj csodás, a kilátás nemkülönben, és egyszerűen elmondani, felsorolni nem tudom azt a rengeteg most nyíló virágot, amit menetközben láttunk. Mert bár autóval mentünk, de itt-ott megálltunk gyönyörködni és fotózni.
Hát ilyesmik (is) voltak:

Szamóca és egy szál vadlen

Már termését érleli az illatos hunyor

Egy szellőrózsa...

...meg még három - a számtalanból

Gyöngyköles
Egyik kedvencem, a farkas kutyatej
Tavaszi hérics
Izgatott hangyaboly


Aztán egyszer csak megpillantottam az első lilás-rózsaszín bazsa-bokrot – hát komolyan mondom, leírni se tudom az örömömet. Nem azt mondom, hogy 70 évet vártam rá – mert ez nem lenne igaz, de végtelenül boldog vagyok, hogy most akkor már ez is „megadatott” – kipipálhatom, nem fogok úgy meghalni, hogy pécsi/mecsekalji lányként nem ismerem a bánáti bazsarózsát… Sajnos, ahogy Lélekajtós barátnőm megjósolta, a virágzás javán már túl voltunk, de azért találtunk ám még csodálatos, kicsit megkésett  nyíló  példányokat is:

Tudom, hogy nem jó kép. Autóból fényképeztem,de  az ELSŐ bazsarózsa bokor van rajta, amit megláttam !
Itt sajnos a legtöbb már elnyílt

De azért akadt ám friss virág is, poszméhecskével !!!
Teljes pompában a galagonya, rózsabogárral
Kosborok sokan...

Tarka kosbor egyedül


Meg egy agár kosbor is... legalábbis a képen magányosan,  mert valóságban sokan voltak.
Valamilyen "levél-bogár"

Veronika meg 2,5 gólyaorr :-)


Fent a tetőn,  ritkás tölgyesben...



Közöttük már jelentkezik a nagy ezerjófű...

De a zöme sajnos már itt is elnyílt...

Magyar rozsnok - nem lehet elmenni mellette úgy,  hogy meg ne simogasd...
Mint egy színes, hímzett takaró
Sem a virágokkal, se a tájjal/környezettel nem lehet ám betelni. Ha az ember egy egész napot akarna, hát eltölthetne itt annyit is. És mindig látna valami újdonságot....

De  mi igyekeztünk a másik helyre, fel a hegyre. Én úgy tudtam, hogy az az út le van zárva (régen többször is jártam arra, de aztán egyszer csak természetvédelmi okból lezárták) –  most szerencsénk volt, be lehetett autóval is menni….


Mondom, az út szélén is....

És hát ott, ahol a virágok helyét jelző tábla állt, ott már az útszélen is nőttek/nyíltak… Kicsit odébb leparkoltunk és egy jó meredek dombon felkapaszkodva láttam a csodás bazsarózsa-nyílás végét. Direkt lefényképeztem közelebbről a töveket, ahol az elnyílt virág toktermése látszik már csak – hát el tudom képzelni 2-3 héttel ezelőtt mi lehetett itt. Virág-orgia !!!




Ez mind bazsa-bokor !

...meg ezek is....




El tudod képzelni, mi volt itt kb. két hete ???? Virágözön....
De még így is csodás volt, ahogy a barna és még csak zsengén zöldülő erdőben, ezek a pompás lilás-rózsaszín virágok, ott illegették magukat !

El nem tudom mondani,  milyen boldog voltam – talán amikor a homokbányába bejutottam, akkor éreztem utoljára valami efféle „diadalt” – ami nagyon jó érzés, mert hát nincs jobb/szebb, mint ha beteljesülnek az embernek a vágyai.

És a nap megkoronázása egy erdei kis pihenőben az útikoffer kipakolása után egy kellemes ebédelés volt – mert barátnőm alaposan felkészült erre a  bazsarózsa-piknikre…

Aztán nem is egyenesen azon az úton mentünk amin feljöttünk, mert én ismertem a Magyaregregyre vezető útszakaszt is, amit a barátnőm meg nem – hát lekanyarogtunk abba a csodás völgybe és úgy, onnan, Zobákon áthajtva értünk vissza Hosszúheténybe.

Fantasztikus nap volt.
A leírás semmit nem ad vissza, a képek is keveset.
Köszönet érte annak, aki ezt lehetővé tette, meg a Lélekajtós barátnőmnek.

Akarsz nosztalgiázni ?

Rég volt, szép volt, tán igaz sem volt. Mégis, mégis olyan melegség van a szívemben, amikor ezeket a képeket nézem. Mindegyik darabról a gyerekkorom jut eszembe és az olyan jóóóóó.... És persze tudom, hogy hasonló témájú pps-ek is jártak már körbe a világban. 
Ifjabb olvasók hagyják ki ezt a mai bejegyzést, mert nyilván az "idegeikre megyek" vele.... :-)

Kattints ide: 
http://illuzio.cafeblog.hu/2016/01/25/retro-faloda-igy-ettunk-mi-hajdanan/ 

meg ide:
http://illuzio.cafeblog.hu/bo2016/03d/04/kire-emlekszel-retro-kedvenceink-kozul/


2016. április 29., péntek

Csak ülök és csodálkozom....

Tegnap a madarak furcsa szokásairól esett szó (t.i. hogy a fiókáikat kilöködik a fészkükből, stb…). Tiszta véletlenül találtam egy másik érdekességet is itt: http://www.ng.hu/Termeszet/2008/02/Foto_a_bizarrul_etkezo_ketelturol

A felvételen egy giliszta szerű lábatlan kétéltű, a Gymnophiona (régebbi nevén Apoda) látható, amint meglehetősen sajátos módon táplálja kicsinyeit, megengedve nekik, hogy lenyúzzák és felfalják a bőrét….


A Gymnophiona nőstény egyedeknél, mikor az utódokat várják, megvastagodik a bőr, s telítődik tápanyagokkal. A kicsinyek pedig tépőfogakkal rendelkeznek, háromnaponta, leginkább éjszaka, mindössze tíz percen át táplálkoznak anyjuk bőrével. Lenyúzzák, majd felfalják a bőrdarabkákat.
(Azért alapjában véve elgondolkodtató, hogy mi, emberek is eleinte a "sajátunkból" tartjuk életben utódainkat !!! Ez a dolog eddig, ebben a megközelítésben még nem is jutott eszembe....)

Itt van a kis férgekről egy videó is – igaz sajna angol nyelvű…





                                                                      *******


Nem és nem és nem tudok sem betelni, sem eléggé csodálkozni a természet fantasztikus dolgain. Tegnap délután még ráadásul egy olyan filmet is láttam a tévében, amely a lumineszcenciával foglalkozott. Technikailag ma már képesek vagyunk a tengerek sötét mélységeiben csodás felvételeket készíteni a csak ott világító állatokról. Hihetetlen, hány féle szín és forma van/él/létezik az óceánok ismeretlen, hatalmas és mélységes vizében. 


http://rewrite.origos.hu/s/img/i/1005/20100507biolumine.jpg

És mi mennyire el vagyunk telve magunktól…. Gyakran az az érzésem, ennek a csodás bolygónknak jó részét egyáltalán még fel sem fedezetük. A levegőben, föld felett és alatt, vagy a vízben élő millió, vagy milliárd aprócska lényt, aki igenis élnek ! Élnek, mint mi – legfeljebb nem olyan böszme nagyok…. Komolyan mondom, minden ilyen film láttán tátva marad a szám. Mennyi mindent nem tudunk…és mennyire oda-vagyunk önnön nagyságunktól.

El kellene gondolkodnunk néha ezen…..



2016. április 28., csütörtök

Madárles




Kép: http://www.funzine.hu
Nem tudom, szoktatok-e madármegfigyelő kamerákat nézni. Én néha lesem a gólyákat, néha megnézem, hogy egyes vándormadarak  merrefelé járnak. Most kaptam egy jó csomó linket, ahol különféle madarak figyelhetők meg webkamerák segítségével.
Egy igen megdöbbentő sorozatra bukkantam ezek között: nem tudtam róla, hogy ilyen létezik, t.i. hogy a gyengébb fiókát eleve már a szülők „kiszelektálják”.   Egy fekete gólya pár élete, hétköznapjai láthatók itt:




Kép: http://vilagbiztonsag.hu

Itt pedig egy kis cinke hétköznapjai: http://madarles.hu/

 













Akit érdekelne a téma (=madárvonulás) ennek az oldalnak a nézegetését ajánlom - szerintem ez a legjobb: http://satellitetracking.eu/ Itt név szerint rá lehet keresni a jelölt madarakra, s megnézni, most épp merre járnak. (Kiválasztod a madarat, katt rá, majd a következő oldalon vannak az adatok, a legfelső sora kattintva láthatod a térképet, amerre járt, ill. ahol jelenleg van a madár. Bal oldalon a "Play"-ra kattintva időrendben látod a vonulását.)