2016. június 30., csütörtök

Virágok - csak úgy ...

Na, végre, egyszer én is tudok néhány viszonylag tűrhetőre sikerült képet mutatni. A virágok nyíltak, a fények reggel jók voltak, volt türelmem próbálkozni, és azért teszem most be ide, hogy ezt nézegessétek egy kis ideig, mert ma érkezik a barátnőm a messzi Franciaországból - és inkább vele foglalkozom majd, nem a bloggal :-)







Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget.
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.




2016. június 29., szerda

Ady írta 1902-ben

Nem n agyon tudok/akarok ehhez mit "hozzáírni".



Kép: http://m.cdn.blog.hu/pa/papolok/image/Ady.jpg

183. Menjünk vissza Ázsiába

Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába!… Egy kis helyet talán kapunk, persze lehetőleg távol még az ázsiai kultúrára hajlandó népektől is. Bejöttünk – agg krónikások szerint – hős Álmossal s Árpáddal és társaival. Menjünk vissza Rakovszky Stefi, Lengyel Zoltán, ifj. Móricz Pál s a többi nyomában. De menjünk, míg – lehet…
E dicső, gazdag történelmű úri népségtől lakott ország tegnap szerencsésen elérte a legbalkánibb nívót. Az a gyalázatosságában is mulattató komédia, mely ez ország keserves parlamentjében tegnap lefolyt, bele fog kerülni a történelembe. Egy futó percig szeretnék honáruló „nemzetiségi agitátor” lenni, hadd tudnám kellő érzékenységgel felfogni a magyar parlamentben lefolyt skandalumot. Ilyen megríkató baromság megérésére mégsem voltunk berendezkedve, pedig elkészültünk mi már minden megérhetőre.
Parlament kell ennek az országnak? Kancsuka, nem parlament. Azaz dehogy kancsuka. Kisdedóvó, gyermekkert és sok-sok türelem, ha e dicső erényből maradhatott volna valami a huszadik századra.
Vázsonyi Vilmos, az egyetlen magyar népképviselő, akit öntudatos nép választott, nem juthat szóhoz a magyar parlamentben. Nem engedik szóhoz jutni a gyermekek, akik haragusznak, mert kinizsisdi s malomkősdi játékukat megzavarta, a gyermekek, akik, hajh, tizenkilencmilliomod magunk szerencsétlen bőrén kockáznak és malomköveznek.
Az immár legbalkánibb parlamentnek ez a botránya irtózatos, kegyetlen világosságot adott a mi szemeinknek. Olyan titkot világított meg, amit jaj de jó lett volna sohasem tudni. Megtudtuk hogy a magyar parlamenti gyermekek mind egyformák: esküdjenek bár a kétfejű sas karmára, a Széll Kálmán harmatozó pattanására, Kossuth Lajos kalapjára, pápa csalhatatlan őszentsége papucsára, bármire. Obskurus agyuk velejének vastag burkát csak egy kicsit kell megkarcolni, ott zsibongnak előttünk a maguk siralmasan hasonlatos voltukban.
Kultúr-bestiákat mondott Vázsonyi? A kultúra isteni nevében vétózunk e címadományozás ellen. De a bestiák reputációja érdekében is, mert a bestiák mindig ki merik a fogukat mutatni, nem csak akkor, mikor demokrata képviselővel van dolguk.
Szeretett úri véreim, Ázsia ordított fel tegnap bennetek. A nosztalgia, a nomád, baromi ember méla vágyakozása rohamba tört ki. Nem voltam ott, de látom a képet. Középen az agyonhajszolt egyetlen intellektus. Sokat tud, sokra vágyik, merész a hite, elszánt a munkája, nagy a gyűlölete. És – óh szörnyűség – ősei a Jordánon átkeltek. Ez a kis zsidó óriás közöttük. Ezt az óriást fiatalon fölkapta szárnyaira a hír, imádja őt sok ezerek tömege, s tud… Ez, ez a legborzasztóbb! Ez az ember mer tudni közöttük, a tudatlanok között! De meg hogy ez az ember zsidó! Ott áll zavarodottan a középen. Egy harsány szitok hallszik. Lengyel Zoltán kiáltott, egy ifjú együgyű, ki hiányos intelligenciájával más, kultúr országban evőkészlet tisztító sem lehetne. Meg Leszkay úr, meg Rakovszky úr, meg a többi jólismert idióta. És Vázsonyi egy egyfogatú kocsin futtat el ebből a komédia házból, hova bekerülni idestova erkölcsi halál lesz.
Szeretett úri véreim, értsük meg egymást. Kinizsi fáj ugye és a malomkő? A keleti nomád lomhasága lázadt fel ugye, hogy semmisítsük meg ezt az embert még a Krimiából velünk hozott eszközökkel, mert tanulni, tudni, s az ő fegyvereivel állni vele szemben nem tudunk. Ugye így van szeretett úri véreim? Mert csak így lehet menteni ezt a világra szóló skandalumot.
Ha ugyan így is lehet. De aligha. Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék, s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.
Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.
Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…
Ady Endre
NN 1902. január 31.





A teljes szöveg itt olvasható: 

2016. június 28., kedd

2016. június 27., hétfő

EZT NÉZD MEG !!!!!!!

Nevettem  és sírtam....majd mélyen elgondolkodtam...

Mert az alábbi képet  láttam ma reggel,  itt:
http://www.pecsistop.hu/foto-video/meg-a-vihar-sem-tett-be-a-fishing-utolso-napjanak/1414580/

Nem látom értelmét, hogy bővebben írjak a gondolataimról.....




Ajándék.... Tőle - nekem.... :-) :-) :-)



Ugye különösebb szöveg nem kell a két kép alá ???

2016. június 25., szombat

Az éjszaka meg a rádió



Valamikor májusban már megemlékeztem róla. http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2016/05/ludas-kajan-tibor.html
Most elolvastam Moldova György Történelemóra című könyvtét, mely tulajdonképp több hosszú beszélgetés Kaján Tiborral.
Szeretem Moldovát, szeretem Kajánt – jó volt a könyv.
De igazából nem is róluk szeretnék mondani valamit, hanem a könyv vége felé volt egy mondat, ami megindította a gondolataimat.
Arról beszélgetnek, hogy álmatlan éjszakákon, hajnalokon mit csinál az ember ?
„ - Az ilyen éjszakai ébredéseket hogy viseled el ?.....Mivel töltöd el az időt ?
- Rádiót hallgatok…….
- Általában zenét keresel ?
- Nem, inkább olyan állomást próbálok kifogni, ahol emberi beszédet hallok. Nem furcsa ?
- Nem, valaha én is sok éjszakát töltöttem egyedül hegyi házakban, mindig emberi szóra vadásztam az éterben.”

Természetesen az „éjszaka egyedül hegyi házakban, emberi szóra vadászás” azonnal a saját hegyi élményeimet juttatta eszembe. Tényleg így történt velem is és nem is egyszer. Az ember lánya egész nap egyedül van, vagy ül az autójában, tekergetve a kormányt a hegyi kanyarokon, vagy gyalogol, és ha este fáradtan betér egy kedves-kellemes kis turistaházba, akkor előveszi (evés után) a rádiót, lekapcsolja a lámpát, kinyitja az ablakot, amin valami hihetetlenül tiszta illatok szállnak befelé, felnéz az elmondhatatlanul csodás csillagos égre….és olyan adót keres, ahol ember beszél.

Miért van vajon ez ? A magány teszi ? Hogy a másik ember hangja adjon valami biztonságot, az amúgy csodás, de mégis idegen, nem hétköznapi/megszokott élmény mellé ?  Hiszen ha társsal lenne, akkor lenne kivel megbeszélni mindent, s egészen biztos vagyok, ha ketten vannak, akkor egymást és nem a rádiót hallgatják.

Szeretem az olyan írásokat (mindegy, hogy milyen formátum: próza, vers, egy mondat, vagy hosszabb szöveg) – melyek bennem visszhangot keltenek. Van valami varázsuk. Hirtelen azt érzem, nem vagyok egyedül, hiszen másnak is vannak hasonló gondolatai.
És ez jó. Bár sokszor érzem, hogy ezt  igazán megbecsülni csak „magamfajta” ember tudja.


Uskovnica dom  1138 m, kilátás az ablakomból
Vodnikov dom  1805 m, kilátás a ház elől 
Planika dom 2408 m, a második kép a csúcsról lefelé jövet készült.....

2016. június 23., csütörtök

Mindig tanul az ember….



Igaz, hogy az elkövetkezendő napokban 30 fok fölötti meleget ígérnek, de talán épp ezért (is) jöhet váratlan eső, netán felhőszakadás....


Egy diasorban kaptam az alábbi  hasznos  információkat, aztán persze rátaláltam a neten is, itt: http://hvg.hu/tudomany/20110610_tevhitek_hiedelmek_villamcsapasrol
Ha van kis időtök és érdekel valakit a téma, a részleteket olvassátok el, én találtam benne olyasmit, amit rosszul tudtam….


A villám nem csap kétszer ugyanoda – NEM IGAZ
 
Mindig a legmagasabb pontot „célozza meg” – NEM IGAZ
  
Vidéken sokkal gyakoribb a villámcsapás – NEM IGAZ
  
Nem szabad telefonálni, ha villámlik – RÉSZBEN IGAZ
   
Vihar előtt érdemes kihúzni a tévét, számítógépet – IGAZ
     
Veszélyes fürdeni, zuhanyozni, ha kint villámlik – IGAZ
  
A fémékszer, esernyő vonzhatja a villámokat – NEM IGAZ
     
Nem szabad fa alá menekülni – RÉSZBEN IGAZ
 
Úszás közben veszélyben vagyunk – IGAZ

Villámláskor le kell hasalni – NEM IGAZ
  
Autóban, repülőben nem lehet bántódásunk – IGAZ
  
Biztonságban lehetünk a barlangokban – RÉSZBEN IGAZ
    
A mozgó emberbe könnyebben belecsap a villám – NEM IGAZ
  
Nem szabad hozzáérni ahhoz, akit villámcsapás ért – NEM IGAZ
  

                        A milliónyi, csodás villám-kép közül ezt választottam….