2016. június 25., szombat

Az éjszaka meg a rádió



Valamikor májusban már megemlékeztem róla. http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2016/05/ludas-kajan-tibor.html
Most elolvastam Moldova György Történelemóra című könyvtét, mely tulajdonképp több hosszú beszélgetés Kaján Tiborral.
Szeretem Moldovát, szeretem Kajánt – jó volt a könyv.
De igazából nem is róluk szeretnék mondani valamit, hanem a könyv vége felé volt egy mondat, ami megindította a gondolataimat.
Arról beszélgetnek, hogy álmatlan éjszakákon, hajnalokon mit csinál az ember ?
„ - Az ilyen éjszakai ébredéseket hogy viseled el ?.....Mivel töltöd el az időt ?
- Rádiót hallgatok…….
- Általában zenét keresel ?
- Nem, inkább olyan állomást próbálok kifogni, ahol emberi beszédet hallok. Nem furcsa ?
- Nem, valaha én is sok éjszakát töltöttem egyedül hegyi házakban, mindig emberi szóra vadásztam az éterben.”

Természetesen az „éjszaka egyedül hegyi házakban, emberi szóra vadászás” azonnal a saját hegyi élményeimet juttatta eszembe. Tényleg így történt velem is és nem is egyszer. Az ember lánya egész nap egyedül van, vagy ül az autójában, tekergetve a kormányt a hegyi kanyarokon, vagy gyalogol, és ha este fáradtan betér egy kedves-kellemes kis turistaházba, akkor előveszi (evés után) a rádiót, lekapcsolja a lámpát, kinyitja az ablakot, amin valami hihetetlenül tiszta illatok szállnak befelé, felnéz az elmondhatatlanul csodás csillagos égre….és olyan adót keres, ahol ember beszél.

Miért van vajon ez ? A magány teszi ? Hogy a másik ember hangja adjon valami biztonságot, az amúgy csodás, de mégis idegen, nem hétköznapi/megszokott élmény mellé ?  Hiszen ha társsal lenne, akkor lenne kivel megbeszélni mindent, s egészen biztos vagyok, ha ketten vannak, akkor egymást és nem a rádiót hallgatják.

Szeretem az olyan írásokat (mindegy, hogy milyen formátum: próza, vers, egy mondat, vagy hosszabb szöveg) – melyek bennem visszhangot keltenek. Van valami varázsuk. Hirtelen azt érzem, nem vagyok egyedül, hiszen másnak is vannak hasonló gondolatai.
És ez jó. Bár sokszor érzem, hogy ezt  igazán megbecsülni csak „magamfajta” ember tudja.


Uskovnica dom  1138 m, kilátás az ablakomból
Vodnikov dom  1805 m, kilátás a ház elől 
Planika dom 2408 m, a második kép a csúcsról lefelé jövet készült.....

8 megjegyzés:

  1. Éjszaka a legritkább esetben ébredek fel, viszont néha előfordul, ha túl korán elalszom, ( pl. 20 óra vagy előbb) akkor néha 03-04 órakor felébredek. Viszont,olyankor,ha átmegyek a másik szobába (van tv. ott is ) a bekapcsolt és lehalkított tv.mellett egészen jól el tudok aludni - ismét. ( Engem is meglep, mert este (ha "vendégeink vannak")- és a hálószobánkban megy a tv. annak hangját és a vibrálást nehezen tűröm. Sőt !- semmilyen "fényt" sem viselek el,- legyen az pl. egy "üzemmódra" kapcsolt tv. vagy hosszabbító.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valójában a hegyekben, magányosan töltött éjszakáról szerettem volna írni, annak van ugyanis valami igen különös varázsa. Aki nem ismeri, nem érti.

      Törlés
  2. Érdekes, ha rádiót hallgatok éjjel szeretem a szöveget, nappal is,ha hátterezek vele. Mostanában filmeket is nézek ilyenkor, többnyire hajnalban a neten.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szoktam olyasmiken gondolkodni, hogy a hang, az mennyire "kapcsolat"...és azt hiszem, hogy igen, az. A semminél több.

      Törlés
  3. Próbálok gondolkodni, voltam-e hegyi házban? Egyszer a Tátrában, de nem egyedül. Mindig inkább sátoroztunk, persze azt se egyedül. De a legcsodálatosabb égboltot teljesen biztos, hogy a Fogarasi Havasokban láttam éjszaka.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kívánom neked - különös tekintettel a hegymászó kísérleteidre - hogy legyen jó pár csendes-csodás éjszakád magashegyi házakban. Nem feltétlenül egyedül, de hidd el, úgy sem rossz.....
      Amúgy meg: azt gondoltam akkor ott a hegyekben, hogy azért látom szebbnek az eget, mert közelebb vagyok hozzá - pedig valójában ez nem így van, mert "csak" az az ok, hogy az ember fényeitől voltam messze....

      Törlés
    2. Nem idegenkedem az egyedülléttől, sőt szeretem. csak magashegyi házba egyedül nem igen van esélyem eljutni.
      Látod én hiába vagyok falun, még így is megdöbbentett az égbolt, mikor első éjjel kimásztam a sátorból pisilni. A többiek aludtak, én meg szabályosan hátrahőköltem a látványtól. Egyszerűen hihetetlen volt a milliárd meg milliárd csillag, aminek kicsi töredékét lehet csak látni még faluról is.
      Egyik évben itt a kisvonatosok éjszakai fülemüle hallgatást szerveztek. Mellettem két nő ült városról, ujjongtak a csillagok láttán. Annyira jó volt őket hallani. Én meg ezt nap mint nap láthatom, micsoda mázli. :-)

      Törlés
    3. Az bizony, különös ajándék - ha a hely, ahol laksz "élhető/emberi" illetve hogy van alkalmad és szemed ennek meglátásához !

      Törlés