Valamikor
májusban már megemlékeztem róla. http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2016/05/ludas-kajan-tibor.htm
Most
elolvastam Moldova György Történelemóra című könyvtét, mely tulajdonképp több
hosszú beszélgetés Kaján Tiborral.
Szeretem
Moldovát, szeretem Kajánt – jó volt a könyv.
De
igazából nem is róluk szeretnék mondani valamit, hanem a könyv vége felé volt
egy mondat, ami megindította a gondolataimat.
Arról
beszélgetnek, hogy álmatlan éjszakákon, hajnalokon mit csinál az ember ?
„
- Az ilyen éjszakai ébredéseket hogy viseled el ?.....Mivel töltöd el az időt ?
-
Rádiót hallgatok…….
-
Általában zenét keresel ?
-
Nem, inkább olyan állomást próbálok kifogni, ahol emberi beszédet hallok. Nem
furcsa ?
-
Nem, valaha én is sok éjszakát töltöttem egyedül hegyi házakban, mindig emberi
szóra vadásztam az éterben.”
Természetesen
az „éjszaka egyedül hegyi házakban, emberi szóra vadászás” azonnal a saját
hegyi élményeimet juttatta eszembe. Tényleg így történt velem is és nem is
egyszer. Az ember lánya egész nap egyedül van, vagy ül az autójában, tekergetve
a kormányt a hegyi kanyarokon, vagy gyalogol, és ha este fáradtan betér egy
kedves-kellemes kis turistaházba, akkor előveszi (evés után) a rádiót,
lekapcsolja a lámpát, kinyitja az ablakot, amin valami hihetetlenül tiszta
illatok szállnak befelé, felnéz az elmondhatatlanul csodás csillagos égre….és
olyan adót keres, ahol ember beszél.
Miért
van vajon ez ? A magány teszi ? Hogy a másik ember hangja adjon valami
biztonságot, az amúgy csodás, de mégis idegen, nem hétköznapi/megszokott élmény
mellé ? Hiszen ha társsal lenne, akkor
lenne kivel megbeszélni mindent, s egészen biztos vagyok, ha ketten vannak,
akkor egymást és nem a rádiót hallgatják.
Szeretem
az olyan írásokat (mindegy, hogy milyen formátum: próza, vers, egy mondat, vagy
hosszabb szöveg) – melyek bennem visszhangot keltenek. Van valami varázsuk.
Hirtelen azt érzem, nem vagyok egyedül, hiszen másnak is vannak hasonló
gondolatai.
És
ez jó. Bár sokszor érzem, hogy ezt
igazán megbecsülni csak „magamfajta” ember tudja.
 |
| Uskovnica dom 1138 m, kilátás az ablakomból |
 |
| Vodnikov dom 1805 m, kilátás a ház elől |
 |
| Planika dom 2408 m, a második kép a csúcsról lefelé jövet készült..... |
Éjszaka a legritkább esetben ébredek fel, viszont néha előfordul, ha túl korán elalszom, ( pl. 20 óra vagy előbb) akkor néha 03-04 órakor felébredek. Viszont,olyankor,ha átmegyek a másik szobába (van tv. ott is ) a bekapcsolt és lehalkított tv.mellett egészen jól el tudok aludni - ismét. ( Engem is meglep, mert este (ha "vendégeink vannak")- és a hálószobánkban megy a tv. annak hangját és a vibrálást nehezen tűröm. Sőt !- semmilyen "fényt" sem viselek el,- legyen az pl. egy "üzemmódra" kapcsolt tv. vagy hosszabbító.
VálaszTörlésValójában a hegyekben, magányosan töltött éjszakáról szerettem volna írni, annak van ugyanis valami igen különös varázsa. Aki nem ismeri, nem érti.
TörlésÉrdekes, ha rádiót hallgatok éjjel szeretem a szöveget, nappal is,ha hátterezek vele. Mostanában filmeket is nézek ilyenkor, többnyire hajnalban a neten.
VálaszTörlésSzoktam olyasmiken gondolkodni, hogy a hang, az mennyire "kapcsolat"...és azt hiszem, hogy igen, az. A semminél több.
TörlésPróbálok gondolkodni, voltam-e hegyi házban? Egyszer a Tátrában, de nem egyedül. Mindig inkább sátoroztunk, persze azt se egyedül. De a legcsodálatosabb égboltot teljesen biztos, hogy a Fogarasi Havasokban láttam éjszaka.
VálaszTörlésKívánom neked - különös tekintettel a hegymászó kísérleteidre - hogy legyen jó pár csendes-csodás éjszakád magashegyi házakban. Nem feltétlenül egyedül, de hidd el, úgy sem rossz.....
TörlésAmúgy meg: azt gondoltam akkor ott a hegyekben, hogy azért látom szebbnek az eget, mert közelebb vagyok hozzá - pedig valójában ez nem így van, mert "csak" az az ok, hogy az ember fényeitől voltam messze....
Nem idegenkedem az egyedülléttől, sőt szeretem. csak magashegyi házba egyedül nem igen van esélyem eljutni.
TörlésLátod én hiába vagyok falun, még így is megdöbbentett az égbolt, mikor első éjjel kimásztam a sátorból pisilni. A többiek aludtak, én meg szabályosan hátrahőköltem a látványtól. Egyszerűen hihetetlen volt a milliárd meg milliárd csillag, aminek kicsi töredékét lehet csak látni még faluról is.
Egyik évben itt a kisvonatosok éjszakai fülemüle hallgatást szerveztek. Mellettem két nő ült városról, ujjongtak a csillagok láttán. Annyira jó volt őket hallani. Én meg ezt nap mint nap láthatom, micsoda mázli. :-)
Az bizony, különös ajándék - ha a hely, ahol laksz "élhető/emberi" illetve hogy van alkalmad és szemed ennek meglátásához !
Törlés