Miért is nem pásztorok voltak az őseim ?

(Elmélkedés, idézetekkel az elmúlt néhány napom okán…)

„A felnőttkori (primer) laktáz elégtelenség bármely életkorban kialakulhat, oka genetikai. Több kutató valójában ezt is „természetes” állapotnak tartja, s magyarázatát az évezredekkel ezelőtti kétféle táplálkozási kultúra eltérésében látja.

Míg a földművelő népek rizs alapú táplálkozásában a hús mellett a szója biztosította a fehérjebevitelt és a kalciumpótlást, addig a pásztornépeknél a tej, a tejtermékek töltötték be ugyanezt a szerepet. 10-12 ezer évvel ezelőtt, a tejtermelő állatok (marha, kecske) tartása mellett történhetett meg a génmutáció, ami egyeseket toleránssá tett a laktózzal szemben.

A térség lakói számára ez esetleg az életben maradást jelentette, a túlélők pedig szükségképpen a nem laktóz érzékeny gént örökítették tovább.

Tehát elmondható, a felnőttkori tejcukor emésztési képességet továbbörökítő gén-mutáció a pásztornépeknél alakult ki. Genetikai vizsgálatok tanúsága szerint, az összes laktóz érzékeny embernél – az egymástól távoli etnikai csoporthoz tartozóknál is – megtalálható ugyanaz a DNS variáns.

Kutatók feltevése szerint valójában ez az eredeti gén-forma, ami a tejtermékek fogyasztásának elterjedésekor mutálódott, s lett belőle laktózt „tűrő” (toleráló, emésztő) gén. Még azt is említsük itt meg, hogy az élőlények közül egyedül az ember tejcukorbontó képessége marad meg felnőttkorban is, ezért tudja megemészteni az étrendjében meglehetősen fontos szerepet betöltő tejet, tejtermékeket.”

„Ha már személyes történetemet elmondhattam, megragadom az alkalmat, és üzenek a magát egészségesnek gondoló többségnek. Ne tekintsék csudabogárnak, vagy hisztisnek a laktóz intoleranciában szenvedőt, pusztán azért, mert fogalmuk sincs arról, mit jelent ez az állapot.

A közösség megtanulhatná, hogyan kell egy tejcukor-érzékeny embert „kezelni”. Egyesek baráti megértéssel végighallgatják, mi a panaszom lényege, mások megpróbálnak számomra külön vendégváró csemegét készíteni, ám a legjobb szándék mellett sem tudják eltalálni, mi lehet az. Nagyon sok olyan ételben van laktóz, amire az átlagember nem is gondolna. Másfelől meg szomorúan jellemző az a történet, hogy egyszer, rutinból, megkérdeztem anyámtól, van-e tej a feltálalt ételben. „Csak egy egészen kicsi!”, válaszolta. Én meg erre azt: „akkor csak egészen kicsit leszek pöttyös, és egy napig lesz hasmenésem. Kicsi szerencsével!”

„A tejmentes diéta megoldást hozhat ugyan tüneteire, ám egyéb zavart is előidézhet. Hiszen több létfontosságú anyag, így a csontfejlődéshez szükséges D-vitamin, kalcium, foszfor is van a tejben, tejtermékekben. Az ismétlődő hasmenések, a bélbaktériumok bontotta laktózból keletkező erős savak magas koncentrációja nem maradhat következmény nélkül a vastagbélben. Az ott kialakuló tumort több szakember összefüggésbe hozza a tejcukor-érzékenységgel.

Úgy vélik, a diétával karbantartott, probiotikumokkal kompenzált laktóz intolerancia valószínűleg nem jár ilyen következménnyel. Ha nem azonosítják időben a panaszt, s az érzékeny egyén folytatja a laktóz tartalmú termékek fogyasztását, a vékonybél állandó irritációja miatt tovább csökkenhet a laktáz enzim termelése. A negatív spirál a teljes laktóz érzékenységbe futhat.”

A fenti idézeteket innen hoztam:

http://www.webbeteg.hu/cikkek/emesztorendszer/14906/ha-az-egy-pohar-tej-is-tul-sok

Kép: https://www.fitbuilder.hu/cikk/Laktoz-intolerancia-es-a-protein-porok.html