2016. szeptember 30., péntek

Kaptam, továbbadom – gondolkodjatok el rajta


Előrebocsátom: én nem tudom ki ez a N.T. (bár nézegettem a róla szóló infókat). Nem is igazán érdekel, hogy micsoda, kicsoda. De amit ebben a cikkben leír, azzal én maximálisan egyetértek.

Igencsak elgondolkodtam egy mondatán, ezen:
„…Nincs tisztelete a magánszférának, sokszor a szerepelni vágyó hétköznapi ember…. maga üvölti tele a közösségi médiát……… olyan részletekkel, amelyek kizárólag saját magukra tartoznának…”

Szeretném magam kívülről látni/olvasni. Amikor azt mondom a netgyűlölő barátnőm kérdésére, (miről is írok a blogban) hogy „hát a hétköznapjaimról, és a gondolataim, érzéseim egy részéről” – akkor visongva a fejéhez kap és felkiált: " de hát mi köze ahhoz más, idegen embereknek ?"
Eleddig ezt úgy vettem, mint egy beszűkült öregember „figyelembe-venni-nem-kell” véleményét.
Most azonban  elkezdtem kételkedni, valóban kell-e írnom nekem a blogomat, kell-e mesélnem az életem apró örömeiről és bosszúságairól. Persze hozzáteszem, (tán kicsit mentségemre is) hogy a mérhetetlen  magányosságom az oka ennek az egésznek, hogy valójában nem nagyon van kivel beszélni a gondolataimról – és hát hiába no, grafomán embernek születtem. Én „írtam” már 10 éves koromban is….

Ezt az egész eszmefuttatást (meg a cikket) pedig azért adom közre, mert igencsak kíváncsi lennék a véleményetekre: Ti, akik rendszeresen olvastok és amúgy blogírók vagytok, ti miképp vélekedtek erről a témáról ?
KELL nekünk blogolni ?  

2016. szeptember 28., szerda

Enni kell…de….




@x-től kaptam két jó, elolvasásra ajánlott cikket, az egyik ez:
Ebből kimásolok egy részletet:

Franciaország - ahol 7,1 millió tonna étel veszik kárba évente, ennek nagy része a fogyasztók miatt - szintén komoly lépést tett az élelmiszerek elherdálása ellen. Tavaly fogadták el azt a törvényt, mely szerint a szupermarketek nem dobhatják ki azokat az árukat, amelyeket nem adnak el, hanem egy jótékonysági szervezetnek vagy élelmiszerbanknak kell adniuk. Azt is megtiltották az áruházaknak, hogy szándékosan tönkretegyék az élelmiszert - például klórt locsoljanak rájuk -, megakadályozva ezzel azt, hogy esténként a szegényebbek és a hajléktalanok élelmiszer után kutatva feltúrják a kukákat. Így a négyszáz négyzetméternél nagyobb üzleteknek szerződést kell kötniük jótékonysági szervezetekkel, különben 3750 euróra büntethetik őket. Franciaország egyébként más módon is küzd a környezetkárosítás ellen: idén nyáron betiltották a biológiailag nem lebomló nejlonzacskót, 2020-tól pedig csak olyan eldobható evőeszközöket lehet forgalomba hozni, amelyek 50 százalékban természetes alapanyagokból készülnek és házilag komposztálhatóak.

http://energiaoldal.hu/fellepunk-az-elelmiszerpazarlas-ellen/


És ez a másik cikk:
Ebben – végre - valami itthoni pozitívumról lehet olvasni !! Egyetlen halk kérdésem lenne, hogy a Dráva-menti zsákfalu szegényei miképp juthatnak efféle mese-szerű jótékonysághoz ????

Egyébként a pazarlással kapcsolatban az a véleményem, hogy igenis rettenet, ami folyik a „civilizált” világban. Megvan a véleményem az élelmiszert pazarló magánszemélyekről, de még inkább az áruházakról és éttermekről. De ugye, nem tegnap óta tudjuk ezt, évekkel ezelőtt is téma volt már.. Sajnos azonban igazi, látványos változás mégse nagyon történik.
Büszkén jelenthetem, hogy én egy morzsa élelmiszert nem dobok ki, és nem tegnap óta. Egyszerűen így neveltek. Mindennek van helye, elsősorban a hasamban, másod- és harmadsorban a szomszéd szegények kutyájánál, macskájánál, végül pedig a madaraknál….

Az is eszembe jutott, (normálisabb elosztási-felhasználási-kereskedelmi elveket követve) hogy ha a töménytelen kukába került élelmiszer, már az elején, a termelőtől, egyenesen eljutott volna pl. az afrikai éhezőkhöz, tán nem is indulnak el erre mifelénk. Ahol a kukázásból is jobban meg tudnak élni, mint a hazájukban, ahol lassan már fű se nő… És nem tudom, hogy annak is nem mi, túlfogyasztók vagyunk nagyobb részt az okozói.

2016. szeptember 25., vasárnap

Szeretem a köveket



Szeptember 24-25-én Pécsett volt ismét ásványbörze…
Minden évben megnézem, akik régi olvasók, tudják, hogy menyire odavagyok a kövekért… Már már azt mondanám, mindegy, hogy milyen kő, mindet szeretem – de ez azért nem teljesen igaz. Ugyanis „csak” azokat szedem fel úton-útfélen, „akik” megszólítanak. (Hmm….elég beszédes kövek közt járkálok…ami a gyűjteményemből ki is tűnik.)

Megvenni pedig csak nagyon keveset tudok, mert az igazán szép kövek nagyon drágák. Most pl. erre vágytam – de amikor meghallottam az árát, azt kértem az eladótól, hogy legalább fényképezhessem le…azt ingyen is lehetett.
Ez itt kérem a dendrit kvarc:



Nem fotóztam a kiállításon, egyrészt mert sokan voltak és nem volt igazán jó lehetőség (hely) a fényképezéshez, csak az egyik teremről készítettem fotót: és ez nem sokkal a megnyitás után volt, látogatók még nem is voltak túl sokan. Nagy kár, hogy ilyen kicsi (két) helyiségbe vannak összeszorítva azok a csodálatos dolgok. Én – ha tehetném – templomokban tartanék ilyent – mert olyan varázslatosak, annyira „nem-e-világiak” ezek a kristályok/kövek hogy egyedül azt a helyszínt érezném méltónak hozzájuk.


Szóval csodás dolgokat láttam ma is, és erről jutott eszembe, hogy a „mindenféle” itt-ott összeszedett köveimet és egyéb ásványos dolgaimat már többször mutogattam a blogban, de az igazi kincseket, melyeket pénzért vettem, még nem. Itt van akkor két kép, hozzátéve, hogy nagyon szeretem őket. Jó a kezembe venni, érezni simaságukat, szereti a szemem a színeiket és tudom, hogy valami mágikus igenis van bennük – mert elgondolom, honnan jöttek, mióta „léteznek” és akkor összetörpülök…
Szóval kőbolond vagyok, beismerem.






 


A sóvárgó kőnézés után volt  egy filmvetítés idén is – nagyszerű volt 3 dimenziósan (szemüveget adtak) fantasztikus barlangokat látni. Ráadásul szlovéniai barlangok is voltak köztük. :-)   Bizony, bevallom férfiasan (én mint öreg barlangász), nagyon irigylem azokat, akik most fiatalok és lehetőségük, erejük, módjuk van erre a csodálatos foglalatosságra, a barlangkutatásra.

2016. szeptember 24., szombat

Gondolataim a pécsi nyilvános-WC-helyzetről


A szükség nagy úr... mondja a közmondás is....
Ám én most nem a szegénység miatti „szükségről” akarnék írni, hanem a hétköznapiról, ami bizonyos mértékig igencsak kellemetlen tud néha lenni…
Ezért aztán kulturált országokban/városokban/helyeken valószínű több lehetőség van arra, hogy „dolgunkat végezni”  (micsoda finom kifejezések…) elmehessünk.
(Egy kis "szakirodalom a témához: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_illemhely_kult%C3%BArt%C3%B6rt%C3%A9nete)

Sose fogom elfelejteni, amikor 1970-ben Bécsben jártam…Az ottani WC  nekem olyannak tűnt, mint valami mesevilág. TISZTASÁG volt ! WC papír a tartóban, jó illat, kellemes zene, a WC-s néninek pedig picinyke „boltja” volt, ahol kozmetikai cuccokat árult fillérekért. (akarom mondani schillingekért) Amikor hazajöttem, mint az egyik fontos bécsi emlékemet meséltem mindenkinek. :- )

Pécs lakos-száma 150 ezer körül van. Az idegenforgalmi szezon-beli látogatószámot nem tudom. A nyilvános WC-k száma a belvárosban 5. (Kórház tér,  Széchenyi tér(Ciszterci köz), Kossuth tér, Esze Tamás utcai Kultúr-kert és a Zsolnay negyed ) Azt hiszem csak nyári szezonban üzemel egy a Sétatér Ny-i végében. Tudomásom szerint az uránvárosi nem üzemel. Van még  egy lehetőség a Tettyén, a romok alatti borházban.
(Kertvárosi nyilvános WC-ről nem tudok.) Ez összesen 8. (vagy 7)
Ahol volt régen:
- A tettyei romoknál (jó, ott van helyette a borház-beli),
- A Széchenyi téren (igaz, ott a Ciszterci közben lévő)
- A Rózsakert előtt (bár a tér másik végében van egy).
De sajnos a Búza téren se közel, se távol nincs semmiféle lehetőség efféle sürgető dolgunk végzésére.

Itt egy felmérés eredménye:

Ön hiányolja-e a köztéri WC-ket Pécsről? (http://www.bama.hu)
Igen, szégyen a mostani állapot                       80.31%
Nem, szerintem elég ilyen lehetőség van           3.39%
Más városokban sem jobb a helyzet                  4.00%
Inkább az zavar, ha a köztérből csinálnak WC-t 12.31%
(Csak megjegyzem, ez elég hülye megfogalmazás...mert egy földalatti WC miben/miért zavarná a "közteret"?)

Kommenteltem nemrég egy blogban, a Búzatérről nagyon is hiányzó WC témában, de az volt a blogíró véleménye, hogy ott „nincs forgalom”, és felesleges lenne. Hát nyilván az illető nem ott él, nem jár arra. Vagy mondjuk azon a tájon még nem érezte sürgető szükségét, hogy felkeressen egy ilyen helyiséget….Van ott forgalom, ráadásul szerdán és a hét végén újra ott van a „kispiac”. Nyitva reggeltől kora délutánig….Nem  szeretnék ott eladó lenni….

Ma  - talán kicsit korán - kint voltam ezen a piacon, hát itt két kép az "elhagyatott, forgalom-nélküli" térről:







Nem tudom, miért idegenkednek annyira a mobil WC-ktől a városok üzemeltetői ? Rosszak a tapasztalataik ? Részeg éjszakai randalírozók felborogatják ? Vagy nincs aki tisztán tartsa – hiszen senki sem felügyeli és elismerem, nem csak kultúrember használja a nyilvános WC-ket.
De a semminél, esetleg ideiglenesen, az is több/jobb megoldás lehetne. Történetesen itt a Búza téren, egy évek óta szégyenletes módon álló üres telken, egy lebontott ház helyén, autóparkoló van - de egy mobil WC miért nincs ott ?
Arról már nem is beszélek, hogy a Kossuth (alias Király) utcában több a bezárt üzlethelyiség, mint ami nyitva van - hiába hirdettek nagyhangon mindenféle "kedvezményes akciót"....
Szóval hely lenne, CSAK az akarat hiányzik....

Olyasmit nem is merek leírni se, ami pl. Londonban üzemel, u.n. mozgó WC: éjszaka „feljön” a föld alól, nappal „lesüllyed”, nincs útban…Érdekes megoldás, de a házfalak meg vannak kímélve az éjszakai  sörkedvelők támadásaitól.

Nem értem, hogy ez a kérdés miért nem kap nagyobb jelentőséget ? Gyanítom elég sokan jártak(jártunk) már úgy, hogy csak azért kellett betérni egy kávézóba, vagy hasonló helyre, hogy ott – kényszerűségből egy kávét elfogyasztva - a WC-t is használhassuk. Elég kellemetlen szitu....

Elismerem, nem „nagy üzlet” egy WC üzemeltetése. Nem lehet százakat leakasztani a használatért… A megépítés sincs ingyen….de hát azért vannak/lennének  bizonyos elvárások, melyek teljesülése szükséges lenne ahhoz, hogy az ember adott helyen, városban jól érezze magát a kétezres évek elején, amikor ugye a Marsra készülünk….

És van még egy tippem arra nézve, miért kevés a nyilvános illemhely. Akik a WC-k létesítéséről döntenek, relatíve fiatal emberek… Hát  sajnos nem fogom megélni azt, hogy ők is megöregedjenek, de kívánom, kapja el őket a „szükség” valami jó kis kietlen, WC-tlen  helyen…lehetőleg többször is....

Ez az egész téma, pedig úgy jutott eszembe, hogy a nemrég átadott Kórház téri nyilvános WC-t meglátogattam, fényképezővel a kezemben. Történetesen nem a szükség, csak a kíváncsiság hajtott....Jelenleg ingyenes, de nem csak videó-kamera, hanem WC-s néni is van benne. És egyelőre patyolat tiszta !
Egy dolog lepett csak meg: hogy „díszítésül” Zsolnay eozin lapocskákat építettek be a burkolólapok fölé. Hát…valahogy  furcsállottam.
Jó, na nem kritizálok mindig mindent….
Üzemel, tiszta. És ennek kell örülni.

 
Tényleg forgalmas helyen van...


Az ingyenes használat felirat már le van ragasztva, de tőlem nem kértek pénzt...

Mondom: tisztaság van !!

Kellett ide az eozin dísz ? (... és mennyibe került ?)